Karácsony, kicsit másképpen

Elérkezett 2013. év Karácsonya, és nekünk igencsak előre meg kellett terveznünk a főzendő menüt. Ez több okból volt szükséges, mert 23-án elutaztunk a nagyszülők üresen álló családi házába, míg ők közben melegebb éghajlaton töltötték a Karácsonyt, valamint a Vízkereszt utáni néhány napot.

Mikor Apa a repülőtérre vitte őket, és zárta a házat, már a fagyasztóban és a kamrában kellett lennie szinte minden hozzávalónak, mert egy késő esti utazás után, nem sok kedvünk volt a 24-i bolti sorban álláshoz… Nem képzett ez alól kivételt, a macska 2 heti elemózsia, és alom ellátmánya sem.

Pár dolgot azért a mi lakásunkból vittünk, ami ott beszerezhetetlen lett volna, ilyenek voltak pl. a lisztek, családból kapott, és ledarált dió, biotejek, joghurtok, biotejföl, saját ismerőstől a termelői méz. Egyébként tele autóval szoktunk ezeknek az utaknak nekiindulni, de most aztán sikerült túlcsomagolni magunkat. Kombi autónkban még az ölünkben is fogtunk jó néhány dolgot, pedig a saját családi ajándékainkat már 22-én este kitettük az otthon díszített fa alá.

24-én reggel a férjemmel bevonultunk a konyhába, és csak addig jöttünk ki délután, míg a nagyszülők által vásárolt fát talpba állítottuk, és díszítettük. Az ilyen fenyő talpba állításokat érdemes addig megcsinálni, míg vidéken, az ügyeleten orvost biztos talál az ember, mert azután rohangálhat fényévekre szakember után, aki szakszerűen ellátja… Ebben a diétában mindenki felejtse el a boltban vett szaloncukrot. Ezért csak egyfélét tettünk a fára, ne ingerelje feleslegesen a gyereket, és egy külön asztalon, diszkréten kis tálkákba tettünk ki, a család cukrot fogyasztó tagjai részére különböző ízű szaloncukrokat.

Mivel 25-én látogatóba mentünk, a fiam másnapi ebédjét szintén el kellett készítenünk, amit csomagolva vittünk magunkkal. Továbbá más látogatás miatt sütöttünk hurkát, kolbászt, és jó pár fajta süteményt, ugyanis a karácsonyi napokon megnéztük azokat az idős rokonokat, vagy ismerősöket, akik egészségügyi állapotuk miatt, otthonban élnek.

Az ünnepekre próbáltunk, olyan menüt összeállítani, ami tükrözi a hagyományokat, de megfelel a diéta szabályainak. A töltött káposzta rizs nélküli gombócokkal készült. Sajnos a gyerek a halat nem szereti, így azzal nem akartunk próbálkozni. Nagyon bejöttek neki a különbözőképpen sütött húsok. A fácánsültet képes volt 3 napig enni, nem unta meg (mondjuk, lennénk még egy páran, akik nem unnák meg…). Készültünk zöldsalátákkal, de sokszor csak birsalmakompótot kért köretnek a húsok mellé. Főztünk még gyümölcslevest, amit mézzel ízesítettünk.

Karácsony második napján szintén látogatóba mentünk, egy névnapozásra hívtak meg bennünket. Itt előre megbeszéltük a vendéglátókkal, hogy az általuk készített menüből – mit menü, pazar lakomából! -, mi felel meg a szabályoknak.

Így kaptunk nagyon ízletes gyöngytyúk húslevest, volt kakaspörkölt, különböző sütött zöldségek, rakott húsok, köretek, saláták és rengeteg sütemény. Ebből a gyöngytyúk húsleves tökéletes volt, mert a tésztát külön főzték meg, és a leszűrt lével mindenki maga variálta a levesét. A húsokhoz pedig teljesen illett egy házi őszibarackbefőtt, mint köret.

Én őszintén bevallom, nagyon féltem ettől az első diétával töltött Karácsonytól, de sikerült minden étkezést úgy megoldanunk, hogy az ünnepi legyen, kicsit kövesse a hagyományokat és betartsuk vele a diétát!

Évzárók, és versenyek a Karácsony jegyében

Egy évvel korábban még a fejfájás miatt, kórházba és szakrendelésekre jártunk a gyerekkel, egyetlen 2012. decemberi évzáróra, vagy versenyre sem tudott a sakkon, vagy búvárúszásnál elmenni.

Második éve űzi mindkét sportot, miután a versenyszerű úszásról elhoztuk, viszont az első évzárókra jutott el. Versenyekből szintén volt bőségesen decemberben, mindkét sportágban.

Egyik hétvégén sakk volt, másikon rövidpályás búvárverseny, a következőkön sakkiskola, megyei versenyek, és hét közben az évzárók.

A versenyeken, és az évzárókon nagy szeretettel osztogattak rengeteg édességet, csomagot, csokoládét. Igen, ezekkel ismét nem sokat tudott kezdeni a gyerek, elraktuk a szekrénybe, és azt mondtuk:

Figyeljük a szavatosságát, amikor a vége felé jár, akkor kicseréljük frissebbre, amit biztos meg lehet majd 2015-ben enni. Hiszen ezt a diétát 2 évig nagyon szigorúan betartjuk, azután elkezdjük majd az eddig tiltott élelmiszerek egyenkénti visszatáplálását. A verseny ajándékok közül a gyerek az okleveleknek, érmeknek és egy sakk készletnek örült a legjobban, mert az érmet, oklevelet a suliban meg lehetett mutatni, a készletet pedig tudja használni.

A búvár évzáróra a többi résztvevőnek mézes kekszet készítettem, a fiamnak bio üdítőt vittünk, enni gyümölcsöt és szárított gyümölcsöt kapott. Először kiosztották az egész évi munka után járó jutalmakat, díjakat, okleveleket és lehetett büfézni. A büfét, egy csapatváltóverseny követte, gyerekekkel és szülőkkel szervezve.

Miután a sok finomságból, a gyerekek eléggé betegre ették magukat , az egyesület vezetője megjegyezte: A verseny, az első hányásig tart a medencében!

Csak remélni mertük, hogy nem az általunk adott gyümölcs lesz az első a vízben... Viszont a fiam csapata első helyen végzett, apáéké pedig az ezüstérmet kapta.

Mézes keksz

Szerencsére, az utóbbi hetekben az a legnagyobb fejfájási problémája a gyereknek, hogy ezekből nem ehet!

Születésnapozás iskolában, edzésen

Az otthoni ünneplés előtt, nagyon sok helyre vittünk, „emberi fogyasztásra alkalmas” süteményeket a születésnap alkalmából.

Az osztályba 25 főre készítettem sütinyalókát, amihez még véletlenül sincs cake-pop sütőm. Egy gasztroblogról vettem az ötletet, hogy mézes tésztából, hurkapálcával szintén készíthető ilyen édesség. A kész nyalókákat díszítettem utólag csokoládéval, vagy a kinyújtott marcipánmasszát kiszaggattam az eredeti kiszúró formával, amit a kész mézesre tettem. Az iskolába készült még egy nagydoboz szaggatott mézes, amit csak Karácsony előtt ettek meg a srácok.

  

                                                                        Sütinyalókák

 

Készültünk még, a délutáni sakkedzésre egy külön doboz sütivel, itt variálva a másik helyekre vitt sütiket.

Az igazi nagy feladat, az esti sakkegyesületi köszöntés volt. Ahol minimum 25 fő, ha nem 40 jött össze a végén a szülőkkel.

Ide készítettem egy vendégváró krémest, 2 féle muffint, és a szaggatott mézeseket itt már csokival díszítettem.

                                                             Mézesek, és krémes

A búvárúszásra készültek a következő adag muffinok, az egyesületi edzésre. Itt lehetett hagyományos muffinfűszerrel, kakaóval és kókusszal készült muffinokat kóstolgatni.

Születésnap diétával - GAPS diótorta

Minden évben eljön az a nap, mikor a gyerek öregszik egy évet... Mi ebben az évben, a 10. évet ünnepeltük vele.

Nagyon készültem a fiam születésnapjára, sokat gondolkodtam, hogyan lehetne egy legalább elfogadható kinézetű, ízű, állagú tortát készíteni?

Még október végén, a szüleimtől nagyon sok diót kaptunk, és abból törtünk a tortához.

A diót, szigorúan csak hagyományos diódarálón daráltam le, cukor nélkül. Jó néhány, fél darabot eltettem díszítésnek.

Sütöttem egy hatalmas adag mandulalisztes piskótát, amelyből kivágtam egy fedő segítségével két tortalapkört. A maradék sem ment kárba, mert a hét többi napján, öntettel, gyümölccsel remek tízórai lett belőle!

A piskóta töltelékének és bevonására, vaj, méz és daráltdió masszát készíttetem. Töltés és díszítés után, a torta oldalára mandulaforgácsot nyomkodtam, a tetejét a felezett dióbelekkel díszítettem.

                                                                        Diótorta

Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja…

Ki ne ismerné, ezt a gyermekdal részletet? Gyerekkorunkban, tényleg a minimumot rejtegette a 70-es, 80-as években. Állítom a szocializmus legnagyobb átka, a konzumszaloncukor volt, amin gyerekek generációi nőttek fel. Annál nagyobb borzalmat elképzelni sem tudok mai napig... Mivel hiánygazdaság volt, gyártottak valami ehetetlen, és abból egy 4 tagú családnak, 1 dobozzal biztos elég volt egész Karácsonyra…

Miért is írom ezeket egy fejfájás, és diéta blogban?

Még november végén ellátogattunk a nagykarácsonyi Mikulásházba, ahol a belépő árához tartozott egy ajándékcsomag. Sajnos ennek a tartalmával nem sok mindent tudtunk kezdeni, mert csak édességekből állt, ami a gyerek számára nem fogyasztható. Viszont megcsodáltuk a rénszarvasokat, megnéztük az Ugráldát, és a Játszóházat. Levegőztünk egy jót, mert elég kellemes időt fogtunk ki ezen a vasárnapon.

                                                             Mikulásház bejárata

Eljött a december, és a Mikulás nap. Otthon nagy gondban voltunk, hogy azt a bizonyos zsákot, mivel is tömjük meg?

Arra döntöttünk, hogy a diéta szerint fogyasztható szárított gyümölcsök, magok, és déligyümölcsök kerülnek a mikulás csomagba. Valamint némi apróság, kézi készítésű szappan, hóemberes hűtőmágnes. Elég nagy sikere lett a Mikulásnak, mert tetszett az ajándékozottnak az összeállítás.

December 6-án még mikulás ajándékoztak az osztályban, mindenki azonos édességcsomagot kapott. Sajnos ennek a tartalmát sem ehette meg a gyerek. Viszont nagyon aranyos volt az egyik barátja. Előző nap felhívott a barát anyukája, hogy az ő fia azon gondolkodott, hogy a barátjának milyen rossz lehet most, ha nem ehet a mikulásra kapott édességekből. Ezért ő szeretne neki egy saját csomagot csinálni! Elmondtuk, hogy milyen szárított gyümölcsöt, gyümölcsöt rakhatnak bele, és nagyon aranyosan megcsinálták. Persze ez meglepetés volt a fiam számára, aki szintén nem ment másnap üres kézzel az iskolába. Mondta a másik fiúnak, hogy a nála lévő csomagot, a Mikulás nálunk hagyta, és ő kézbesíti!

Ismerőseink szintén nagyon jó fejek voltak. A saját kertjükben termett dióból, mandulából tömtek meg egy mikulászacskót, amit egy verseny után adtak át.

Ebben az évben, ezek a zsákok rejtegettek cukrot, diót, mogyorót és még sok egyebet a gyereknek, amiből nagyon sok mindent megehetett.