A fejfájás naplózása

A fejfájás, ami a fiunknál 2012. decemberében kezdődött, a mai napig nem múlt el. Szerencsére ez már nem egy állandó napi probléma, hanem időszakonként visszatérő fájdalom. Jellemzően, a bármelyik évszakban érkező hidegfrontok idején...

Az első, kivizsgálásokkal és szűrésekkel eltelt hónapok után, egyre többet olvastunk a fejfájásról. A szervi okok kiszűrésénél, elsőre az orvosok a fogyasztott élelmiszerek között próbálták keresni a főbűnöst. Először szóba kerültek a jellemző fejfájást okozó csoportok: sajtok, csokoládé, és a tartósítószeres felvágottak, kolbászok. Mi korábban, nem tapasztaltuk, hogy ezek az ételek problémát okoztak volna (sőt a gyerek kifejezetten utálta a sajtot, kolbászt és felvágottat, csokoládé pedig nem volt az étrendjében kilószámra!), bár némelyikre azt mondják, a fogyasztása után csak napokkal később jelentkezik a fejfájás. Az tény, hogy a GAPS diétára áttérés óta, egyik sem szerepel az étrendben.

Neurológus javaslatára fejfájás naplót vezettünk. Erre mintát, a Magyar Fejfájás Társaság honlapján találtunk. Írtuk a naponta adott gyógyszerek számát, rögzítettük az aktuális meghűléses, vagy egyéb betegségeket, a fejfájás erősségét. Az aktuális ellenőrzésekre vittük magunkkal ezeket az adatokat.

A Társaság honlapján található egy napló minta, ami a következő tételeket tartalmazza:

Diagnosztikus fejfájásnapló:

Fájdalom erőssége *

Fájdalom jellege**

Hányinger vagy hányás***

Fényérzékenység***

Hangérzékenység***

Mozgásra romlik a fájdalom?***

Bevett gyógyszer neve, adagja ****

(itt sz.e. folytathatja a gyógyszerek

leírását)

Összesen hány órán át volt fejfájása?

*   1=enyhe (munkát nem zavarja);    2=közepes (munkát zavarja);    3=erős (munkát gátolja)

**  N=nyomó;   G=görcsös;   L=lüktető;    H=hasító;    F=feszítő;    E=egyéb

*** + jelet tegyen, ha a fejfájás mellett ezt is észlelte, ill. - jelet, ha nem

**** pl. 2 Fl= 2 tasak Flector, 1 Ci= 1 tbl. Cinie stb.  (A teljes napi adag jelölendő, szükség esetén a hátlapon részletezhető.)+A15

© Dr. Ertsey Csaba, 2012

Forrás:

http://www.doki.net/tarsasag/fejfajas/betegtajekoztato.aspx

Ezen a  honlapon a páciensek, betegek számára található még egy tájékoztató táblázat, az országban működő fejfájás centrumokról. Ezzel könnyítik a betegek tájékozódását, előkészítik, sőt segítik a centrumokban dolgozó szakemberek munkáját.

 Fájdalom és szenvedés viaszból:

Ízek, menük, hotelek

A bejegyzés címe, nem véletlenül juttatja mindenki eszébe az Ízek, imák, szerelmek c. filmet. Azt hiszem, ez a film megtanít bárkit az élet, és az ételek szeretetére, élvezetére...  (http://online.film.hu/izek-imak-szerelmek/)

Korábbi bejegyzéseimből kiderült, hogy 2014. májusában, 2 országos diák sakkversenyen vett részt a fiunk. Az egyiket Miskolcon rendezték meg, a másikat Szombathelyen. Ezekre a versenyekre az edzőkkel, kísérőkkel utaznak a gyerekek. Megszállni - étkezéssel együtt -, mindig a rendezők által szervezett kollégiumban, van lehetőség. Mi úgy gondoltuk, hogy egy 10 éves gyerek elég kicsi ahhoz, hogy önállóan, csak kísérővel vegyen részt egy több napon át tartó versenyen, valamint a diétát sem lehet ilyen körülmények között betartani. Nem lehet napokra, egy táskába, vagy hűtőtáskába összekészíteni napi több étkezés, diéta szerinti fogásait!

Előző nyáron, egy apartmant béreltünk Tapolcán, ahol az előre elkészített ételeket melegítettük, és a friss fogásokat, köreteket el tudtuk készíteni. Ez több napra, praktikus megoldás volt, de 2 éjszakára inkább hotelben foglaltunk szállást. Már maga az odautazás, 3-4 órát vett igénybe a versenyt megelőző napon, ami eléggé fárasztó... Mindkét városban, olyan hotelt kerestünk, ahol volt lakosztály, így nem kellett pótágyazni, és egy nappali kinyitható kanapéja még mindig kényelmesebb volt a gyerek számára, mintha egy kétágyas szobában egymáson lépkedtünk volna át. A szállások kényelme mellett, a diéta betartása volt a fő szempontunk!

Mindkét hotel svédasztalos reggeli menüjéből, kis kompromisszummal össze tudtuk a diéta szabályai szerinti étrendet állítani. Italnak frissen facsart gyümölcslét, zöld vagy gyógyteát ivott, mézes ízesítéssel. Rántotta mindenütt található, gyümölcsök, magok, natúr joghurtok szerepelnek a kínálatban.

Pl. egyik reggel natúr joghurtból, előre tálalt gyümölcssalátából, banánból és mézből kavartunk magunknak gyümölcsjoghurtot.

A vacsorát szintén az adott hotelben oldottuk meg, mert kértünk félpanziót a szállás mellé. Mindkét helyen olyan étlapot kaptunk, ahol többféle leves, előétel, főfogás és desszert közül válogathattuk össze a vacsora menüjét. Szerencsére a személyzet, és az étterem dolgozói nagyon rugalmasan álltak a kéréseink elé. Minden este, és minkét helyen sikerült a diétát tartva megvacsoráznia a fiunknak. Igaz, egyik menüből a köretet hagytuk el, másokat variáltunk egymás tányérján, de senki nem állt fel éhesen az asztaltól!

Minden hotelben található legalább a mini bárnak hűtő. Legfeljebb arra a néhány napra, a meg nem kóstolt ásványvizek, vagy kicsi üveges italok nem hűlnek... Ebben remekül elfértek a gyerek biotejtermékei, továbbá néhány gyümölcsöt, szárított gyümölcsöt a szobába fejlövés nélkül fel lehet vinni, így az étkezések között lehetőség volt a nassolásra.

Én úgy gondolom, hogy bármilyen szigorúnak látszik, a GAPS diéta szabályainak betartása, 1-2 napra átgondolt szervezéssel, házon kívül is remekül meg lehet oldani bárki étkezését...

Ők szintén tudtak élni...

A haragról II.

A miskolci országos egyéni diákolimpián másfél nap alatt 9 fordulót játszottak a gyerekek. Ez nagyon megterhelő volt számukra - főleg a kicsiknek -, mind fizikailag, mind pszichésen. A versenyt egy hatalmas sportcsarnokban rendezték meg. Ez a méret, majd később lesz érdekes!


Az első nap 6 fordulója sikeres volt. Hiszen élete első ilyen versenyén vett részt, 1300 élő ponttal játszott 1700-1800 élő pontos gyerekekkel. A 6 fordulóból 2 vereséggel, 2 döntetlennel és 2 győzelemmel állt fel. A második napon, mindhárom fordulót elveszítette. A játékteret, a nézőtértől egy kötélsorral választották el, amin túl az első 5 perc után, sem szülő, sem edző nem tartózkodhatott. A fiam, az utolsó fordulót követően, miután kijött a játéktérről, haragból úgy a földhöz vágta a kezében lévő füzetet és két tollat, hogy visszhangzott bele az egész sportcsarnok! Közben még nagyon sokan játszottak. Addig sem volt nagy zaj a csarnokban, de erre még a levegő is megállt néhány pillanatra...


Ott nem szidtuk le ezért a számunkra helytelen cselekedetért, inkább megpróbáltuk megvigasztalni, és nyugtatni, mert látszott rajta a fáradság, valamint a sok küzdés után, mennyire dühös és csalódott az eredménye miatt...


Én sem vettem figyelmen kívül a gyerekem „füzetledobását”, néztem rosszallóan, de nem akkor volt ott a helye és ideje a szavaknak! Hosszú idő egy autóban 4 órát utazással tölteni, de nagyon építő beszélgetések születnek ilyenkor. Kérdeztük tőle, hogy azért volt-e dühös, mert magát hibáztatta az utolsó két játék kudarcáért? Csalódott volt? Erre igennel válaszolt.

Próbáltam a fiammal, arról beszélgetni, hogy miként lehet a dühünket másként kifejezni, mint tettekkel? Milyen az, mikor a felgyülemlett energiát, dühöt és csalódottságot szavakkal fejezzük ki, mert egy kisgyerek dobálhat, üthet, neki még nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy ezt az érzést átfordítsa szavakra. Ő pedig már elég nagy ahhoz, hogy szavakat használjon! Azt hiszem, ezen a folyamaton a gyerekkel sokat kell majd együtt dolgoznunk, aki ugye nem a szavak embere, soha nem volt az...


Amit el szerettem volna neki mondani, hogy megértse: mit tanulhatott a kudarcából? Az edző, még a verseny helyszínén elmondta, minden volt és meglévő tanítványának, hogy a többi iskolatársukhoz, kortársukhoz képest, mennyi munkát látott tőlük, ebben a két napban! Mi innen folytattuk az együtt gondolkodást. Próbáltuk arra rávezetni, hogy minden döntésünkért mi vagyunk a felelősek. A döntésünk lehet eredményes, sikeres, vagy sikertelen. Ebben a sportban a sikertelen, és eredménytelen döntés veszteséget, kudarcot eredményez. Megértetni vele, hogy ez a felnőtt életben pont így működik. Ő most ezzel a vereséggel és kudarccal azt tanulta meg, hogy mindenki felelős saját magáért, a döntéseiért...

Ezt meg lehet az életben 10 évesen tanulni, de lehet 20, 30 éves korban is. Egy biztos, mindenki életében eljön egyszer egy olyan helyzet, amikor ezt át kell élnie, és a saját maga, vagy a világ felé irányuló haragján elgondolkodva, meg kell értenie, hogy a döntései a saját, vagy mások életére hatással vannak!

Ez a kép Szombathelyen készült, de egy versenyen a jelen lévők létszámát, és a csarnok méreteit szeretném vele érzékeltetni!

Szombathelyről maradtak boldogabb élményeink is...

A haragról I.

                  „Soha nem gurulok dühbe, helyette tumort növesztek.”

                 Woody Allen egyik filmjének mondata.

Haragszunk másra, haragszunk magunkra...

Az utóbbi időben jó néhány sakkversenyen megfordultunk, ahol a harag, különböző formáival találkoztam. Haraggal a szülőtől a gyereke felé, a gyerek haragja maga felé, a történtek miatt.

A harag kifejezése, számomra azt jelenti, hogy valakit egy történés miatt csalódás, vagy veszteség ér az életében. Ez lehet valós, vagy vélt, érzelmi, erkölcsi, vagyoni, számára bármi...

Harag a szülőtől –

Számomra mindig nagyon furcsa, mikor egy versenyen, a szülő nagyon haragszik – sőt dühös - a gyerekére, mert az veszített, alulmaradt másokkal szemben. Kiabálás, düh, harag a saját gyereke felé. Azt nem vitatom, hogy néha haragszunk, dühösek vagyunk a gyerekünkre, de az más élethelyzet, amikor veszélybe sodorja magát, veszélyezteti a saját fizikai épségét, vagy másokét...

A szülők részéről, a versenyeken látott mérhetetlen indulatot, én nem tudom megérteni, mert megszégyenítő a gyereknek! Annak a gyereknek, aki a szülő saját gyereke, és maga is csalódott a történtek miatt, ráadásul egy csomó ember előtt, még meg is alázzák a kudarcáért... Néha, egészen szélsőséges módon!

Harag a gyerektől –

A gyerek csalódott, egyébként is haragszik magára, amit még fokoz a külső szülői harag...

Én azt gondolom, ebben a helyzetben a szülőnek nincs joga így viselkedni, főleg nem azzal a gyerekkel, akit szeret, aki miatt ott van! Amikor ezt a gyereket először a karjaiban tartotta, akkor eszébe jutott egyáltalán, hogy így fog valaha viselkedni a gyerekével? Természetesen az út idáig nagyon hosszú, a felnőtt szülővé válik, mert a gyerek teszi azzá, formálja őt. Nem születünk szülőnek, a gyerekhez pedig nem mellékelnek használati útmutatót...

Az edző, egy másik történet! Ő már haragudhat, hiszen ez kettőjük közös munkája, kudarca, eredménytelensége. Viszont neki sincs joga megalázni, bántalmazni a kudarcot, vereséget szenvedő gyereket, amihez hasonló példát sajnos láthattunk, egy szombathelyi országos diákolimpián!

A kudarc után, a gyerek haragszik magára, a világra, a körülményekre, vagy másokra. Viszont ezt az érzést, hogy haragszom, dühös vagyok, valahogy a felcseperedés alatt meg kell tanulni, tudni kell kezelni... Ehhez a gyerek mintákat lát a szülőtől, a környezetétől, a közösségtől, ahol él, vagy ha ez szélsőséges viselkedést vált ki nála, tudatosan kell vele megtanítani, hogyan viselkedjen, kezelje ezt az érzést! Míg kisgyermekkorban nincsenek szavak, addig a gyermek a dühét és haragját tettekkel tudja kifejezni. A tanulás, szocializálódás, vagy a látott minta alapján kell azt elsajátítania, hogyan fordítsa át a fizikai (ütés, üvöltés, dühöngés) cselekvéseket verbális formába, szóbeli haraggá. Egy életkoron túl, tőle elvárhatóan, ne tettekkel fejezze ki az érzéseit, hanem szavakkal.

A fiam, minden csalódottságát magában tartja, befelé fordítja az érzett kudarcot, haragot. Emiatt szorong, a környezete felé terheltnek, szomorúnak látszik. Nagyon ritkán dühöng családi körben, vagy versenyeken. Ezért lesz furcsa környezetében, bárki számára a következő eset.

A fenti hosszú bevezetőt, azért írtam, ami egy miskolci versenyen történt velünk, és A haragról II. bejegyzésben folytatom!

Anyák napja

Ebben az évben anyák napján, Miskolcon ébredtünk. Egy 2 napos verseny, utolsó 3 fordulója után indultunk haza. Autópályán ez a távolság 2,5 óra alatt teljesíthető, de mi az országon belüli „sétaautózást” választottuk. Hegyek között, Heves felé, majd át a Jászságon, a kunsági vidékeken, és a Duna felől, délről haza. A 4 órás utat, rádió nélkül elég nehezen bírtunk, ezért Apa elszórakoztatott bennünket, különböző jászsági dalokkal, ez még tetszett, de mikor áttért Simándy József stílusában, a „Hazám, hazám...” kezdetű sorra, valami miatt beígértük neki, ha azonnal nem hagyja abba, ő nem fogja élve megérni, hogy haza jusson a hazájába!

Este volt, mire az otthonunkba értünk, és az én 10 évesem azonnal rohant a szobájába, a nekem készített anyák napi meglepetésért. Nagyon örülök minden olyan anyák napi ajándéknak, amit a gyerekeim készítenek, de nincs annál nagyobb öröm az életemben, minthogy vannak gyerekeim. Egyáltalán gyerekem, és még szebb dolog, hogy ketten!

A mi társadalmunkban megvannak a hagyományai annak, hogyan köszöntjük az édesanyákat, mi gyerekek, vagy bennünket a gyerekeink. Mióta ismerem az Apósom, egy új szemlélettel lettem gazdagabb. Ő bizony minden évben elmondta a párjának, hogy jó, jó, a párját köszöntik a gyerekei, mint édesanyát, de neki hogyan fogja a párja megköszönni, hogy édesanyává tette? Mivel ő is kellett a rendszerbe, az a minimum, hogy a felesége erre a jeles napra, egy üveg konyakot vesz neki hálából! Ezen nagyon jókat szoktunk derülni, mert egy külön rituálé, az anyák napi konyak átadása a papának.

A hosszú hétvége előtti, utolsó iskolai tanítási napon, a gyerekek egy leírást, és egy rajzot készítettek az édesanyjukról. Korábban írtam arról, hogy a fiam diszgráfiával él, ezért legépelem, mit szeretett volna leírni és csatolom, mit sikerült ebből megvalósítania. A gépelés, és a helyesírás nekem sem lesz egyszerű feladat, a saját betűtévesztésem, cseréim, egybeírási, szétválasztási stb. problémák miatt...

„ Édesanyám

Én azért szeretem, mert mindig segít a házi feladatomban.

            Termete alacsony, a feje búbjáig érek. Sovány, ezért sokféle ruhát tud felvenni. Minden színt szeret az öltözködésében. Szeme zöldeskék olyan, mint a tenger. Vállig érő haja gesztenyeszínű. Minden nap kisminkeli az arcát munkája miatt. Nyakláncot hord, de fülbevalót nem visel. Szeretem, amikor kimegyünk a játszótérre együtt. Mindig segít a házi feladat megírásában, akkor is, amikor fáradt.

            Remélem ott lesz mindig a szívemben, és remélem neki is ott leszek én.”

(Kicsi helyreigazítás: a szemem inkább zöld, és kicsit barna. A piros színt nem szeretem :-)

 Amit a fiam írt...

 és amit rajzolt rólam.

Bodzaszörp, Apától

Már a diéta első évében kísérleteztünk olyan bodzaitallal, amely cukor- és tartósítószer mentes. Apának sikerült egy nagyon finomat elkészítenie, de azt sajnos sokáig nem tudtuk tárolni. Idei zseniális ötlete volt, hogy az elkészült bodzaszörpöt fél literes ásványvizes palackokba töltötte, és így lefagyasztotta. Ez a mennyiség, kiolvasztva 2-3 nap alatt, hűtőben sem romlik meg, és ennyi idő alatt elfogy. Nem megy tönkre, nem kell kidobni egy sok munkával előállított szörpöt.

A virágokat megpróbáljuk a lehető legpormentesebb helyről szedni, mert megmosni ezeket nem lehet, hiszen akkor lemosnánk a virágport róluk!  A poron kívül, még számolni kell a virágokon lévő kicsi rovarokkal, amelyek egy zárt zacskóban lejönnek a virágokról...

Hozzávalók, néhány literhez:

20 tányér (db) bodzavirág

3 dl méz

2 kg citrom

3 l víz

szűréshez, kicsi szűrő és gézlap

műanyag palackok

Elkészítés (Apa saját szavaival :-) :

A bodzavirágokat hideg vízbe áztatom. A mézet szintén hideg vízben feloldom, ez eltart egy ideig. Befőttes üvegbe teszek 3 dl mézet, azután öntök bele még 3 dl vizet, aztán összekeverem, vagy rázni is lehet. Kinek, hogyan szimpatikusabb: „rázva, nem keverve!”. A citromokat félbevágom, citromfacsaróval kifacsarom a levüket, hozzáöntöm a beáztatott virágokhoz. A citrom héját apró daraboka vágom, és azt is a löttyhöz teszem. 3-4 órán át állni hagyom, hűtőben. Gézlapon leszűröm, és csak utána teszem hozzá a felvizezett mézet. Pillepalackokba töltöm a szörpöt, 2-3 napig hűtőben is eláll. Amit nem iszunk meg addig, fagyasszuk le, kiolvadás után szintén jó 2-3 napig.

Miből lesz a cserebogár?

Bodzavirág, még nyílás előtt.

 A szedhető virágok.

 

Hová jutottunk egy év alatt?

Nagyon sokan megkérdezik tőlünk, rokonok, kollégák, ismerősök, hogyan érzi magát a fiunk, meddig tart még a diéta?

Egy éve ismerkedtünk meg a GAPS diétával, és elég hosszú utat tettünk meg attól a ponttól, mikor hüledezve olvastuk az első leírásokat, mit lehet megenni, és mit tilos ezentúl fogyasztani? Most a felénél tartunk, az önként vállalt 2 éves diétázási időnek.

Az első időszak a fiunknak a lemondásokról, a hiányzó dolgokról szólt. Nekünk szülőknek sem volt könnyű dolgunk, hiszen a megváltozott hozzávalók miatt újra meg kellett tanulnunk sütnünk és főznünk!

A gyerekkel kapcsolatos fizikai változások jelentősek, sőt szembetűnőek 1 év után. Alsó tagozatos általános iskolásként túlsúlyos volt, annak ellenére, hogy sportiskolába jár, és heti

több búvárúszó edzésen, vagy nem egy sima általános iskolára jellemző testnevelés órán vett részt. A diéta mellett lefogyott, amit elég furcsa volt látni, mert nem evett kevesebbet, és a diéta bővelkedik húsban, zsírral készült ételekben, mézzel ízesítünk, maglisztekkel sütünk, a gyümölcsökben sok gyümölcscukor van, nassolásra magokat, szárított gyümölcsöket adunk, amelyek rengeteg kalóriát tartalmaznak.

A diéta étrendje beépült a mindennapokba, néha azon csodálkozom, korábban mennyi felesleges, csöppet sem természetes ételt ettünk, pedig akkor úgy gondoltuk, hogy tudatosan táplálkozunk. Nehéz egy olyan világban, a fogyasztói társadalomban helyesen gondolkodni az ételekről, ahol azt sem tudjuk, mit fogyasztunk a polcról levéve, öntik ránk az olyan termékeket, amelyek címkéin nincs felsorolva a szója, a túlzott cukortartalom, felesleges adalékanyag, és még számos olyan dolog, aminek semmi keresnivalója nem lenne az adott élelmiszerben. A reklámok, és gyártók azt próbálják velünk elhitetni, hogy a "túró rudi", a mézes-piskótás tejszelet, a poharanként milliárd számra valamit tartalmazó joghurtkultúra, a teljes kiőrlésű keksz, a színezéket nem tartalmazó "kismackó", a gabonapehely, az energiaital, a kókuszos vagy egyéb csokoládé, és még sorolhatnám ezeket a termékeket: számunkra az alapvető élelmiszerek! Nem, ezek nem alapvető élelmiszerek, a táplálkozásunk alapjait nem ezek a „műtermékek” kell, hogy adják!

Mi az utóbbi egy évben, többféle igényt, diétát vagy allergiát figyelembe véve készítettük az otthoni menüinket, vagy a hétköznapra elcsomagolt ételeinket. Ahogy teltek a hónapok, arra lettem figyelmes, hogy a GAPS diétán kívül készítendő ételekhez otthon nem találtam hozzávalókat. Nem volt egy kollégiumba készítendő sütihez búzaliszt, vagy a péntek esti vacsorához, a kollégiumból hazaérő fiunknak nem találtunk burgonyát. Hol a sütőpor nem került elő, hol vaníliás cukrot nem találtam, mert elfogyott hetekkel előtte, és eszembe sem jutott a boltban venni. A legszembetűnőbb a cukor hiánya volt. Korábban szó szerint, zsákos csomagolásban vettük a cukrot (a kilós kiszerelést, nagy zsugorfóliás gyűjtőben).

Igen, a cukor.

Az első, amit erről szeretnék írni, egyik nagy baklövésem története. Ezen a tavaszon nagyon hamar kezdett a bodza virágozni. A fiúk imádják, a virágokból, citrommal készített és cukorral ízesített bodzaszörpöt. Ennek elkészítése nálunk Apa specialitása, régebben tartósítószert tett bele, így a szörp hetekig elállt. Ebben az évben kétféle italt szeretett volna készíteni. Az egyiket cukros alappal, a másikat mézzel ízesítve, és tartósítószer nélkül hűtve tárolva a fogyasztásig.

Miután elkészült a cukorszirup, meg kellett várnunk, hogy kihűljön. Ebéd után voltunk, én pedig heves rendrakásba kezdtem a konyhában. Főzés után, itt egy lábas, ott egy edény, raktam mindent a mosogatógépbe. A tűzhelyen láttam egy vízzel teli fazekat, és kb. 3 másodperc alatt leöntöttem a tartalmát a lefolyóba. Ezt nem kellett volna, mert ebben hűlt a szirup. Miután az utolsó csepp is lefolyt a lefolyón, rájöttem, hogy itt hiba került a rendszerbe. Hétvégén, 350 Ft-ért már kaptunk is egy kiló cukrot az éjjel-nappaliban, hogy az előkészített szörpöt be tudjuk fejezni...

A második, a cukorral kapcsolatban, hogy egyre kevesebb gyártó által készített kekszet, csokoládét, tejterméket vásárolunk. Néha elcsábulunk, hiszen ezek a termékek (jellemzően inkább tejtermékek) a család többi tagja számára fogyaszthatóak. A lényeg, itt a „néhán” van, mert minél ritkábban kóstoljuk meg, próbájuk ezeket megenni, egyre furcsább az ízük, iszonyúan cukrosak, semmi természetes ízt nem tartalmaznak. Ez amiatt furcsa, mert a GAPS diétában rengeteg édes ízt használunk. Mézet pl. a sütéshez, a gyümölcslevesek ízesítésére, nagyon sok az édes gyümölcs, a szárított gyümölcs, amelyek mind-mind természetes cukrokat tartalmaznak. Mégis egyre távolabb kerülünk attól a világtól, ahol pl. a poharas gyümölcsjoghurtok, iszonyú mennyiségű cukrot, édesítőszert tartalmaznak...

A fejfájás sajnos nem múlt el a fiamnál. Egy nagyon nehéz, fejfájásokkal teli téli időszakot élt át. Ahogy beköszöntött a tavasz, szerencsére ezek az alkalmak ritkultak. Azt nem tudjuk mennyit fájt volna a feje, ebben az időszakban, ha nem diétázik, de azt igen, így mennyivel volt számára elviselhetőbb a fejfájás, vagy a mindennapi élet...

Még egy év áll előttünk, amiben tartjuk az elkezdett GAPS diétát, de úgy gondolom ez az étrend egy év alatt annyira átformálta az ételekről, élelmiszerekről alkotott véleményünk, hogy sok dolgot meg fogunk belőle tartani, a normál étrendre való visszaállás után is!

Egy év hosszú idő, mindenki életében...