Csipkebogyó tea

A GAPS diétában nem javasolt, a fekete tea fogyasztása, szerencsére a teázás élményét bármilyen más növényi teával pótolni tudjuk.

Október második felére, novemberre minden évben szedhetőre érik a csipkebogyó. Van néhány gyümölcsünk, zöldségünk, bogyónk, amelyet először egy kicsit meg kell csípnie a dérnek, hogy élvezhetőbb, édesebb ízűvé váljon, vagy biztosak legyünk az érési idejében. Ilyen vadon termő bogyó a kökény, csipkebogyó, a kiskertekben található hagyományos kékes, hamvas héjú sütőtök, a naspolya.

A csipkebogyó C-vitamin tartalma nyersen nagyon magas, de minél túlérettebb, vagy szárítva, forrázva készítjük teának, ebből a mennyiségből jelentősen veszít. Ezek az álbogyók, érés közben, a narancssárga és a piros jó néhány árnyalatában pompáznak, de minél pirosabbak, annál puhábbak és csökken a bennük lévő C-vitamin tartalom. A bogyók elkészítése, fogyasztása előtt valahonnan szert kell tenni azokra, nyersen, szárítva, bárhogy, de nem boltban beszerezhető filterek formájában...

A csipkebogyót szedni sem egyszerű. Az út mellől, lakott területhez közeli helyhez lévő földekről, rétekről, bokros területről, a szennyezések miatt nem érdemes olyan bogyót szedni, amit azután lekvárnak, szósznak, teának, vagy bármilyen formában el akarunk fogyasztani. Mi a bátrak közé tartozunk, és magunk szedjük ezeket! Ebben az esetben keres az ember, egy jól félreeső területet, ahol belepusztul a sár dagasztásába, vagy valami „ellenvaddisznóhoz” hasonló technikát kialakítva, próbál nem egy dagonyát végigküzdeni... Ugyanis az érés végére, sokat esik az eső, és a földutak eláznak, a traktorok / mezőgazdasági gépek mély, vízzel teli árkokat hagynak maguk után. Amikor úgy gondoljuk, hogy a dolog lehetetlen küldetés részét megoldottuk, kapunk néhány szívinfarktust a felröppenő fácánoktól, rettegünk az elszökött és arra kóborló kutyáktól, vagy legszívesebben azon fohászkodnánk, hagyja már abba a gyerek a nyávogást. Igen, mert a gyereket visszük magunkkal, hogy megmutassuk neki a természetet, ő meg először nem kap levegőt, mert túl tiszta az, amit be kellene szippantania, és hiányoznak neki a megszokott nehézfémek, porok, és egyéb káros anyagok... Azután 5 percenként nyafog, hogy mikor érünk már oda? Anya, az mi? Miért ragasztanak ki rókás képet? Kire lövöldöznek a vadász bácsik???

A szedés sem egyszerű folyamat. Mert a szúrós ágak közül valahogy a szétnyomás, leejtés nélkül kellene a bogyókat leszedni. Miközben már kb. 20 ág ragad a ruhánkba, a gyereket szintén illene kiszabadítani a bokorból, de saját magunkat sem sikerül... Az sem árt, ha a bokorból való szabadulásnál, nem esünk bele semmi másba, élővíz csatornába, sárba, újabb bokorba!

Miután az első fázison túlesünk, megszerezzük a bogyókat, boldogan indulunk hazafelé. Közben még kicsit visszhangzik a fejünk, a novemberi énekes madaraink hangos károgásától...

Én a bogyókat minden alkalommal megmosom, és papírtörlővel felitatom róluk a felesleges vizet.

Így az első cél, hogy a nedvességgel tele lévő bogyókat penészedés nélkül meg tudjam szártani. Korábban családi házban, a kazánház meleg levegőjénél ez gyorsan ment. Egy ládában, papíron és szellősen szétterítve, könnyen ki lehetett a teának való csipkebogyót szárítani. Lakásban sem lehetetlen, de egyenletes melegen, többször át kell forgatni!

A tea alapanyagát, azután olyan helyen kell tárolni, ahol nem nedvesedik vissza, nem penészedik meg.

A tea készítésénél, forrázás után a bogyókat, akár egész éjjen át lehet áztatni. A kész teát mézzel lehet ízesíteni.

. . .

A csipkebogyó egy érdekes elkészítési módját találtam, egy régi német recepteket feldolgozó, összegyűjtő szakácskönyvben:

 

Csipkebogyóleves, 4 személyre

Hozzávalók:

35 dkg szárított csipkebogyó
1 citrom,
1 liter víz
0,5 liter vörösbor
15 dkg cukor
1 kiskanál kukoricakeményítő
3 szelet fehérkenyér
2 evőkanál vaj