Orosz hússaláta – Rejtő Jenő után szabadon

Augusztusban az egyik fővárosi FIDE versenyre nevezte be a fiamat az edzője. A város, eléggé külső és távoli területén került megrendezésre ez a verseny, éppen Csepelen keresztül mentünk, amikor a II. Rákóczi Ferenc útról kanyarodva, megláttuk a Nagy Levin Éttermet, és az étterem tábláján a következő feliratot: „A belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan!”

A blogom rengeteg bejegyzése született már hasonló sakkversenyen. Azt gondolom, ha a szellemi színvonalat nem tudom javítani a jelenlétemmel, legalább maradjak csendben, olvassak, vagy írjak olyan dolgokról, amelyek mások életét könnyíthetik, a világról alkotott képüket, véleményüket módosíthatja, vagy ellenérveket fölsorakoztatva, további gondolkodásra késztetnek... Ez egy új júliusi szabály miatt nem folytatódik, mert sem bekapcsolt mobilt, sem tabot, laptopot, notebookot, stb. a verseny épületébe nem lehet bevinni. Emiatt keményen felléptek egy másik fővárosi versenyen, még ugyanebben a hónapban. Motozhatják a versenyzőket, akinél hasonlót találnak, azt kizárhatják! Sőt bennünket kísérőket szintén figyelmeztettek erre, ha bekapcsoltuk a gépet, akkor a verseny helyére már nem léphetünk be!!!

Visszatérve derültségünk forrására, Rejtő Jenő iszonyú nagy kedvence családunknak, és a „nagy Levin” nevének emlegetése után, egy láncreakciót indítottunk el! Hazaértünk, és nem hagyhattuk ki, hogy ne nézzük meg filmen, az 1996-ban, Bujtor István rendezésében készült: A három testőr Afrikában c. magyar filmet. Egy okból, mert gyorsabb volt a könyv újraolvasásánál...

 Rejtő könyve, az alábbi legendásan híres résszel kezdődik:

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:

egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

Ha már Rejtővel kapcsolatban megindultunk a lejtőn lefelé, nem hagyhattuk ki az orosz hússalátát sem!

A kisebbik fiunk még soha nem evett ilyen salátát, nem tudta mi az? Mit tartalmaz normál körülmények között, egy orosz hússaláta? Azt már meg sem kockáztatom, a nagy Levin hogyan főzte volna?!

Pl. Hozzávalók:

·                             40 dkg maradék sült hús

·                             30 dkg burgonya

·                             30 dkg alma

·                             20 dkg savanyú uborka

·                             3 kemény tojás

·                             füstölt nyelv (főzve)

·                             mustár

·                             citrom

·                             bors

·                             só

·                             tartármártás

A GAPS diéta szerint a hozzávalókból nem fogyasztható a burgonya, mustár, tartármártás. A fiam pedig meg nem enné a füstölt nyelvet... Mindig mondom, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk azokat!

Mivel a húson, tojáson és önteten kívül, valamit kell tartalmaznia egy ilyen salátának mi a következő hozzávalókból készítettük el a diéta szerint fogyasztható hússalátánkat:

Sült hús, főtt tojás, főtt cékla, nyersen paradicsom és uborka (mert nyár volt, és ezek nem melegháziak voltak!), ízlés szerint bors, só és biotejföl. A hozzávalókat csíkoztuk, kockáztuk, fűszereztük, és leöntöttük a tejföllel.

Ez a hússaláta bár nem a film nézésének napján, viszont később elkészült és jóízű fogyasztás után el is fogyott, de mi még mindig nem álltunk meg a lejtőn Rejtő ügyben. Gyermekkorom nagy kedvence volt, a Vesztegzár a Grand Hotelben c. regénye. A neten fellelhető ennek, 1963-ban készült megfilmesített változata, a Meztelen diplomata címmel. A hét további részében még ezt megnéztük - Márkus László főszereplésével, mellette egy legendás szereposztást látva...

Egy biztos, ha Rejtő Jenő még élne, nem a Lipótmezőről, zűrös kocsmákról, hotelekről és hasonlókról írna, hanem a FIDE új szabályain sütné el számos poénját, jó sok kocsmai stílusú verekedéssel fűszerezve, ami az első mobil utáni motozás után törne ki, vagy a motozás miatt, vagy mert valakitől az eltűnt, egy másik személy pedig rejtélyes módon hozzájutott egyhez, amit még 70-80 évvel később is emlegetnének olvasói...

 Kép forrása: Blikk

A test lázadása, Ismerd meg a stresszbetegségeket

A bejegyzés címe, Dr. Máté Gábor: A test lázadása c. könyvének címével egyezik meg. Nagy érdeklődéssel vásároltam meg még tavasszal ezt a művet, de nem teljesen azt kaptam, amit a cím ígért. Számomra 500 oldalt elolvasni, egyéb teendők mellett sem tart tovább 3 napnál, de ezt a könyvet hónapokig olvastam. Az elméleti ismeretek mellett, nagyon sok klinikai leírást, esettanulmányt tartalmazott, rengeteg emberi sorsot és történetet ismerhettünk meg, aminek sajnos nem lehetett jó a vége... Az út egy irányba vitt, ahonnan nem lehetett visszafordulni.

Miért szeretnék mégis ebből a műből egy fejfájás és diéta blogban idézni? A fiam 2 évvel korábban kezdődő fejfájását, a stressznek tulajdonította a neurológus, ezért a stresszt leíró fejezetek alapján szeretném bemutatni azt a folyamatot, miként éljük akaratlanul is ebben az állapotban az életünket: 

Idézetek:

Dr. Máté Gábor:

A test lázadása, Ismerd meg a stresszbetegségeket

Libri kiadó, 2014.

"22. oldal:

A Bermuda-háromszög fejezet

De hogyan alakul át egyes esetekben a stressz betegséggé? A stressz fizikai és biokémiai reakciók bonyolult, egy másra épülő folyamata, amit valamilyen erős érzelmi inger vált ki. Élettani szempontból maguk az érzelmek pusztán az idegrendszer elektromos kisülései, kémiai és hormonális folyamatai. Az érzelmek befolyásolják a főbb szerveknek és az immunrendszernek a működését, továbbá azoknak a szervezetünkben keringő biológiai anyagoknak a hatását, amelyek részt vesznek testünk fizikai állapotának a szabályozásában, mindezek pedig visszahatnak az érzelmekre. Ha elfojtjuk az érzelmeinket, ahogyan azt M. tette gyerekkorában, azért hogy biztonságban legyen, akkor ez a gátlás hosszú távon gyengíti a test betegségekkel szembeni védekezőképességét.

Az elfojtás - ha az érzelmeket nem tudatosítjuk, hanem a tudattalanba száműzzük – összezavarja és szétzilálja a fiziológiai védelmet, ez az oka annak, hogy sok embernél ez a védelem a visszájára fordul, és az immunrendszer ahelyett, hogy védené, inkább pusztítja a szervezetet.

52. oldal:

A stressz és az érzelmi kompetencia fejezet

Azoknak, akik már kora gyermekkorukban hozzászoktak a fokozott belső stresszhez, inkább az okoz kellemetlen érzést, ha megszűnik. Ilyenkor az unalom és az értelmetlenség érzése törhet rájuk. Mint azt Selye János is megfigyelte, az emberek függővé válhatnak a saját stresszhormonjaiktól: az adrenalintól és kortizoltól*. Az ilyen függőségben élő emberek számára a stressz kívánatos állapot, míg a stressz hiányát olyan helyzetnek élik meg, amelyet a legszívesebben elkerülnek.

Az emberek általában azt értik a „stresszes vagyok” kifejezésen, hogy erős idegrendszeri izgalmat tapasztalnak valamilyen különösen megterhelő helyzetben – leginkább a munka, a családi élet, a kapcsolatok, az anyagiak vagy az egészség területén. Csakhogy az idegfeszültség érzete önmagában nem definiálja a stresszt – sőt, szigorúan véve nincs is mindig jelen, amikor az ember stresszes. A stressz, legalábbis a mi definíciónkban, független az egyén szubjektív érzéseitől. A stressz a szervezetben – az agyban, a hormonrendszerben, az immunrendszerben és sok más belső szervben – végbemenő objektív fiziológiai folyamatok mérhető sora. Mind az állatok, mind az emberek elszenvedhetnek stresszt anélkül, hogy a tudatában lennének.

„A stressz nem idegfeszültség – mutat rá Selye. - A stressz reakciók olyan alacsonyrendű állatoknál is előfordulnak, amelyeknek egyáltalán nincsen idegrendszerük. Sőt, a stressz még a testen kívüli sejtkultúrákban is felidézhető.”

Ehhez hasonlóan, nagyon aktív stresszhatások érhetik azokat az embereket is, akik ugyan teljesen éberek, de tudat alatti érzelmeik szorításában élnek, vagy valamiért nem érzékelik a testük visszajelzéseit. Mint az állatkísérletekkel és embereken végzett vizsgálatokkal is igazolták, a stressz mint élettani reakció, anélkül is előidézhető, hogy az egyén a tudatában lenne, illetve a viselkedésben feltétlenül szemmel látható változás következne be.

A stressz mindazokat a belső – eltérő mértékű – változásokat jelenti, amelyek abban az esetben következnek be, amikor egy élőlény úgy érzi, veszély fenyegeti. Bár a feszültség is a stresszhatás egyik következménye lehet, akkor is stresszes valaki, ha nem érez semmilyen feszültséget. Másrészről viszont feszültnek érezzük magunkat anélkül is, hogy a fiziológiás stresszfolyamatok aktiválódnának.

57. oldal

A stresszélmény három összetevőből áll. Az első maga az esemény. Ez lehet fizikai vagy érzelmi behatás, amelyet a szervezet fenyegetésként érzékel. Ez maga a stresszinger, a kiváltó ok, amit stresszornak is neveznek. A második összetevő a stresszort megtapasztaló és értelmező feldolgozó folyamat, amelyet a feldolgozó rendszer, az emberek esetében az idegrendszer, azon belül is elsősorban az agy végez. A harmadik összetevő pedig a stresszreakció, amely az észlelt fenyegetésre válaszként adott különféle fiziológiai és viselkedésbeli változások együttese.

58. oldal

Selye felfedezte, hogy a stressz biológiai hatása elsősorban háromféle szervet, illetve szövetet érint: a hormonrendszert – látható elváltozásokat okozva a mellékvesékben -, az immunrendszert – számos immunsejtet tartalmaz a lép, a csecsemőmirigy, a nyirokcsomók -, végezetül változást idéz elő a belek és a gyomor nyálkahártyájában. Stresszhatás után felboncolt patkányoknál megnagyobbodott mellékvesét, összezsugorodott nyirokcsomókat, a bél- és a gyomorfalban pedig fekélyeket találtak.

Mindezeket a hatásokat a központi idegrendszer és a hormonok váltják ki. Testünkben igen sokféle hormon található: ezek a vérben keringő vegyületek szabályozzák szerveink, szöveteink, sejtjeink működését. Azokat a vegyületeket, amelyeket egy szerv azért választ ki és juttat a vérkeringésbe, hogy befolyásolja velük egy másik szerv működését, endokrin (belső elválasztású) hormonoknak nevezzük...

61. oldal

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a stresszreakció elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizzük belső egyensúlyunkat. A stresszreakció sohasem specifikus. Kiválthatja bármilyen – fizikai, biológiai, kémiai vagy pszichés – hatás, sőt akár ennek a képzete is, függetlenül attól, hogy az tudatosul-e vagy sem. A fenyegetés lényegében megzavarja azokat a nagyon szűken behatárolható élettani körülményeket, amelyek között az emberi szervezet képes élni és működni. Ahhoz, hogy képesek legyünk küzdeni vagy elmenekülni egy adott helyzetben, arra van szükség, hogy a vér a bél vagy a máj helyett az izmokba áramoljon, míg a szívnek a szokásosnál gyorsabban kell vernie. Az agy ilyenkor kifejezetten a fenyegetésre összpontosít, feledve éhséget vagy szexuális ösztönt. Az elraktározott energiakészleteket cukormolekulák formájában mozgósítani kell, megváltozik az immunrendszer működése. Ezeket a folyamatokat az adrenalin, a kortizol* és más stresszanyagok szabályozzák.

Ugyanakkor, mindezeket a funkciókat biztonságos korlátokon belül kell tartani: a túl magas vércukorszint kómát okoz, a túlságosan aktív immunrendszer a saját sejteket is megtámadja, nemcsak a kórokozót. Ebből következik, hogy a stresszreakció nem csupán a szervezet fenyegetésre adott válaszaként értelmezhető, hanem a szervezet olyan próbálkozásaként is, amely arra irányul, hogy fenyegetés esetén is fenntartsa a homeosztázist**...

**a szervezet belső állapotának állandóságát biztosító élettani folyamatok összessége. (a magyarázat nem az idézet része!)

65. oldal

A stressz és a legyengült immunrendszer, illetve a betegségek között gyakorta megfigyelt összefüggés alapján született meg az „adaptációs betegségek” elmélete – a kifejezést egyébként Selye Jánosnak köszönhetjük -, amely szerint a „menekülj vagy küzdj” reakció nélkülözhetetlen volt akkor, amikor a természeti környezetben élő embernek meg kellett küzdenie a ragadozókkal és a természet más veszélyeivel. A civilizált társadalmakban azonban ugyanez a „menekülj vagy küzdj” reakció olyan helyzetekben is működésbe lép, ahol szükségtelen és haszontalan, hiszen többé nem fenyegeti az életünket halálos veszély. Összefoglalva, a szervezet fiziológiai stressz-mechanizmusai sokszor a nem megfelelő helyzetekben is működésbe lépnek, ami betegségek kialakuláshoz vezethet.

66. oldal

A szervezetünk ugyan a megfelelő módon reagál a stresszre, ám az elménk nincs tudatában a veszélynek. Fiziológiailag stresszes állapotban vagyunk, miközben alig, vagy egyáltalán nem vagyunk tudatában a szervezetünket érő kellemetlenségnek a distressznek (a káros stressznek). A legtöbb ember életében – legalábbis az ipari társadalmakban – a legjelentősebb stresszorok mind érzelmi eredetűek. Úgy tűnik, minél fejlettebb társadalomban élünk gazdaságilag, annál érzéketlenebbé válunk a saját érzelmi valóságunkra. Már nem érezzük, hogy mi történik valójában a testünkben, így nem is tudjuk megvédeni magunkat. Lehetséges, hogy a túlzott vagy tartós stresszreakció nem azért káros a szervezet számára, mert többé nincs feladata, hanem azért, mert nem vagyunk képesek felismerni az általa közvetített jelzéseket.

69. oldal

Az érzelmi kompetencia az alábbiakat feltételezi:

·        Azt a képességet, hogy át tudjuk érezni a saját érzelmeinket, és ezáltal a tudatában vagyunk annak, ha stresszesek vagyunk.

·        Azt a képességet, hogy hatékonyan ki tudjuk fejezni az érzelmeinket, ami által érvényt szerzünk a szükségleteinknek és biztosítjuk az érzelmi határaink integritását.

·        Azt a képességet, hogy különbséget tudunk tenni az adott szituációban helyénvaló reakciók, illetve a múltban gyökerező, inadekvát válaszok között. Annak, amit a világtól akarunk és követelünk, az aktuális szükségleteinken kell alapulnia, nem pedig azokon a kielégítetlen, nem tudatos igényeken, amelyek a gyerekkorunkból maradtak fenn. Amennyiben múlt és jelen összemosódik bennünk, úgy érezhetjük, hogy elveszítettünk vagy elveszíthetünk valamit, még akkor is, ha egyáltalán nem fenyeget minket ez a veszély.

·        Továbbá azt a képességet, hogy tudatában vagyunk a valódi szükségleteinknek, amelyeket ténylegesen ki kell elégítenünk, ahelyett hogy elnyomnánk ezeket csak azért, hogy mások elismerjenek, illetve elfogadjanak minket.

Ezeknek a feltételeknek a hiánya stresszhez, a stressz pedig a homeosztázis felborulásához vezet. Ha ez az állapot krónikussá, más szóval tartóssá válik, akkor nagyobb valószínűséggel betegszünk meg."

*A kortizolnak számos létfontosságú feladata van stresszhelyzetben az emberi szervezetben, annak érdekében, hogy a szervezet felkészüljön és életben maradjon a stresszhatás alatt: Szabályozza a vérnyomást és a kardiovaszkuláris funkciókat, Szabályozza az inzulint és a glükózt, Immun funkciókra hat,Válasz a gyulladásokra., Szabályozza az anyagcserét. A kortizol egyik, ha nem a legfontosabb feladata, hogy segítse a szervezetet a stresszre való reakcióban. A magyarázat, nem az idézet része!

Teák, gyógyteák - fejfájásra

Még most is előttem van, amikor fiatal felnőttként visítva azon nevettünk az Öcsémmel, amint Apu gyógyteát főz magának. Az egy külön szertartás volt, a saját maga által szedett növényeket (virágokat, bogyókat, stb.) szárította, tartogatta a téli hónapokra, majd liter számra főzte a különböző keverékekből magának a gyógyteákat. Vidámságunk tárgya pont a keverékek miatt volt, mert saját meglátásunk szerint, azok a kombinációk úgy voltak összeállítva, hogy az egyik növény semlegesítette, a másik növény szervezetre gyakorolt hatását... Így mi értelme volt összekeverni ezeket, ha úgy sem segítenek semmin???

A GAPS diéta ajánlja a természetes alapú, szárított gyógynövények teáinak fogyasztását, én a gyógyteák fajtái közül - elsősorban a fejfájáson segítő növényekről szeretnék néhány gondolatot írni, és felsorolok jó néhány növényt, amely a gyomor- és bélpanaszokon szintén segít.

Levendula

A levendulát már a középkorban fejfájás elleni gyógyszerként használták. A levendula olyan gyógynövény, amely nyugtatóan, lazítóan hat az idegekre és az emésztőrendszerre. A kölnivíz szintén tartalmaz levendulát. 1792-ben a kölni Glockengasse 4711. szám alatti házban gyártották. Természetesen hazánkból nem kell Kölnig elmenni, hogy levendulát találjunk, elég felkeresnünk Tihanyt.

Nyáron az egész települést körüllengi a levendula illata. Minden utcán látható ez a növény, a virágoskertekben, ágyásokban, járdák melletti kis szegélyekben... A növény természetes közegében szintén megtalálható, a település melletti őslevendulásban.

Levendula Ház - tihanyi látképpel a tóról

Tihanyban hozták létre a Levendula Házat. A házban különböző kiállítások találhatóak, amelyek először a Pannon-tó, és a félsziget alapját képező vulkánok kialakulását, a kőzeteket, a környékbeli élővilágot, valamint ennek a növénynek a termesztését, lepárlását, felhasználását mutatják be. A ház udvaráról látható a Belső-tó:

Levendula tea elkészítése:

A növény virágzó hajtásvégeit szedjük le, júniusban és júliusban.

A levendulát úgy kell megszárítani, hogy meleg és árnyékos helyen, a virágot felaprítás nélkül a csészékkel (ajakos virág alatti rész) együtt a száron hagyjuk. A tárolásnál szintén figyelni kell arra, hogy a szárakról minél kevesebb virág essen le.

A tea készítéséhez először forraljunk közel annyi csészényi vizet, amit el szeretnénk készíteni. Csészénként ez 250 ml mennyiség, szakirodalom szerint a víznek lágynak kell lennie. Forrás után a vizet csak 2-3 perc elteltével öntsük a gyógyfüvekre, amikor kb. 90 Celsius-fokos! A teavizet túl sokáig sem szabad forralni, mert akkor a tea ízét befolyásolhatja. Ha rendelkezünk forrázó kannával, használjuk azt az áztatáshoz.

Ekkor aprítsuk össze a virágzatot, és teáscsészénként két teáskanálnyit használjunk fel. A felaprított virágzatra öntsük a forró vizet, és legalább 5 percig hagyjuk állni. Tovább nem érdemes, mert az íze keserűvé válhat!

A tea ízesíthető, de nem minden gyógynövényteánál szükséges ez. Ha mégis ízesítjük a teánkat, a GAPS diéta megengedi a méz használatát, amely még saját gyógyhatásával felerősíti a készített tea hatását! A méz inkább virágméz legyen, és ne erdei!

Nem ez az év képe, de ez a koszorú annyira gyönyörű volt...

Frissítő tea hozzávalói:

Két rész citromfű, egy-egy rész levendulavirág, hársvirág és rózsavirág teakeverékből egy olyan finom tea készíthető, amely megnyugtat, de nem tesz fáradttá.

Levendulából nem csak tea készülhet: a képen szappanok, és gyertya látható

Néhány növényfajta, amelynek teája a gyomor- és bélproblémákon, valamint az idegeknek segít:

Citromfű - levél

Citromverbéna - levél

Komló - virág

Levendula - virág

Macskagyökér - gyökér

Menta (bors-, ló-, mezei-, vízi) – levél és virág

Orbáncfű – levél és virág

Rozmaring - levél

Erdei szamóca – levél vagy gyümölcs

Vadrózsa – levél vagy termés

Sakktábor a Balatonnál

Már az év elején abban kellett döntenünk, melyek lesznek azok az országos sakkversenyek, és táborok, amire szabadságot tudunk kivenni, mert a fiam diétáját másként nem tudjuk tartani. Hosszú ideg azt gondoltuk, hogy Szántódon emiatt a nyári, meghívásos 5 napos sakktáboron sem tud részt venni.

5 nap nagyon hosszú idő ahhoz, hogy a GAPS diéta szerint csomagoljunk élelmet, elkészítsük a napi menüt, ne romoljon meg a gyümölcs, vagy menjen tönkre a megsütött sütemény...

Szerencsénkre az egyik ismerős sakkos család, a segítségünkre sietett. Nem túl messze a tábortól, van nyaralójuk, ami több épületből áll, így kényelmesen eltölthettünk egy hetet, a fiunk pedig napi bejárással eljutott a táborba.

A korai reggelit együtt fogyasztottuk, ami elég bőséges és változatos volt, hiszen ebédig folyamatosan csoportfoglalkozások voltak, a gyerekek dolgoztak, csak néhány perces szünetet kaptak a mosdóba elmenni.

Naponta vittük őt autóval, és több csomaggal, amiben a diéta szerinti ebéd, délutáni szünetre nassolni való, és a vacsora volt összekészítve. Nekünk már előző nap át kellett gondolnunk, mit készítsünk el, mert melegítési lehetőség nem állt rendelkezésre, a mikrohullámú sütő használatát pedig a diéta nem támogatja.

Mivel a fiam bejárós volt, az edzője szobájába vittük fel a napi étkezésekre készített fogásokat, csomagolt dobozkákat. Onnan kapta meg az étkezések idejére, az el nem fogyasztott ételeket pedig visszazárva eltette vacsoráig, vagy maradékként hazakerültek.

Ebédre készült pl. hideg gyümölcsleves, pácolt húsból pulykasült, fasírt, hal, sült húsok szeletben, párolt borsó, zöld saláták, kicsi muffinok mandula lisztből, bio eperlekváros kavart sütemény, banános gesztenyelisztes sütemény, és csomagoltunk gyümölcsöket, kockázva görögdinnyét. Került még a csomagba szárított gyümölcs, zöld tea, bio gyümölcslé.

Ezt nem hosszú így felsorolni, de elkészíteni, és elcsomagolni, annál időigényesebb tevékenység. Reggel fél 7-kor már a konyhában álltam, készítettem elő a reggelit, csomagoltam az előző nap megfőzött és megsütött ebéd- és vacsora fogásokat, a nassolni valókat, desszerteket. Este 10 előtt értünk vissza a szállásunkra, ekkor tudtam a gyereknek egy meleg fogást adni, pl. marhapörköltet, hogy valami meleget is fogyasszon. Míg ő az evés után zuhanyzott, én még csomagoltam ki a táskáit, fagyasztóba tettem az jégakkukat, mosogattam és raktam el a dolgokat. Ez kb. fél 11-ig eltartott, és másnap újra korán kellett kelni.

Nyári napközis táborok, és végre nyaralás...

Amikor befejeződött a 2013/14-es tanév, ismét nyári napközis táborokat kerestük. Az első két hét programja már hónapokkal korábban ismert volt számunkra. Alig fejeződött be a tanítás, vasárnap már kezdődött egy 2 napos városi FIDE sakkverseny, az 1600 élő pontszám alatti versenyzők részére. Ez szinte reggeltől-estig tartó program volt, a következő kedd délelőttön iskolai sakk-kupát rendeztek. A maradék 8 nap délelőttjén iskolai sakkedzésre mentek a srácok, délután pedig egyesületi sakktáborba. Szinte ki sem pihenhették a tanévet, még mindig gyakoroltak, új dolgokat tanultak. A versenyek és táborok ideje alatt, az ebédet kellett másoktól különválva megoldanunk. Ha szerencsém volt, a fiam el tudott hozzám az irodába jönni, és együtt ebédeltünk étteremben, ahol a diéta szabályai szerint válogattuk össze a fogásokat. Amikor nem volt ekkora szerencsém, a fél városon keresztül vittem, ételdobozban utána a meleg ebédet. Ez sem volt egy egyszerű feladat, mert a fél várost átépítették, mindenhol lezárások, terelések nehezítették a közlekedést, és az összetorlódott járművek között elég bonyolult volt időre odaérni, haladni...

A tábor végén elbúcsúztunk a fiam által szeretett sakkedzőtől, aki már a tanév elején jelezte, a tanév végén mestert kell, az egyéni edzésekre keresnünk, tovább kell lépnünk. Egy étteremben találkoztunk az edzővel és feleségével, ami számukra nagyon kedves volt, ugyanis az esküvő utáni vacsorájukat ott tartották. Nekünk sem volt kifogásunk a kiválasztott hellyel, mert a kínálatban szereplő paleolit ételek, és az étlap sokszínűsége lehetőséget biztosított, a diéta szerinti étkezésre. Bár korábban írtam, hogy az első paleolit fogástól nem voltunk elájulva...

Köszönő ajándékunk

A következő tábor, a gyerek által választott ökotábor volt. Szerencsére nagyon kellemes időt fogtak ki a gyerekek, mert rengeteget gyalogoltak, sok ökotudatos intézményt, céget, és létesítményt tudtak így meglátogatni... A táborvezetők gyakorlottan vették tudomásul, hogy milyen speciális étkezési igénye van a fiamnak, bár én sem bíztam mindent a véletlenre. Egy pontos listával érkeztem a tábori jelentkezésre, amely alapján az ételt kiszállító konyha össze tudta a diéta szerinti menüt állítani. Ebből nem minden fogás jött be a gyereknek, mert sokszor párolt zöldséget kapott köretnek, amit utál. A párolt zöldségről nekem mindig a kilencvenes évek jutnak eszembe, amikor mindenki azt gondolta (étteremben, vendégségben, stb.), ha valaki vegetáriánus, az csak párolt zöldséget ehet...

A 3 heti táborozás után egy hét nyaralás következett a Keresztmamánál. Csuda jól érezte magát a fiam, de oda sem készületlenül érkezett. Keresztmamája már napokkal előtte, taktikai megbeszélést tartott több telefonhívással, hogy mivel készüljön, mit főzzön, készítsen? Az ő otthoni étkezésük sem egyszerű, mert cukorbeteg diétát tartanak, ehhez vásárolnak speciális liszteket, édesítőszereket, sókat, stb. Emellé, a diéta mellé vittük a gyerek kókusz, mandula, gesztenye, tökmag lisztjeit, kértük a zsírral főzést, a mézzel való ízesítést, kakaó helyett a karobpor használatát, és még sok egyéb dolgot... Keresztmamánál a konyha legalább 3 Michelin-csillagot érdemelt, de mire eljött az egy hét nyaralás vége, azt mondta, maradhat a gyerek, de vigyünk egy szakácsnőt hozzájuk, mert ő már „kikészült”, ennek a diétának a tartásában. Szakácsnőre nem volt pénzünk, így a gyerek nem maradt tovább, viszont nagyon hálásak voltunk ezért a hétért, és a rengeteg finomságért, amit készített!

A nyaralás utáni hét, egy napközis kézműves táborban telt. Ide 4 napig, ismét a lezárt fél városon keresztül vittem délben, a meleg ebédet. Az ötödik napon munkaidőben ebédelni sem tudtam elmenni, mert végig megbeszélésem volt, aznap kicsi hűtőtáskában vittünk olyan ebédet, amit hidegen lehetett fogyasztani. Ezek a „jolly joker” fogások az előre lesütött húsok, és "zöldsaláták", desszertnek gyümölcs...

A nyári szünet természetesen nem ennyi hétből, és programból állt, de egy biztos, néha finomabb és táplálóbb volt az a menü, amelyet mi állítottunk össze, mint amit a táborozó gyerekek kaptak, egy keretösszegből elkészítve. Nálunk nincs keretösszeg, fogások és kívánságok vannak, GAPS diéta szerint összeállítva, és néha egy kis bűnözéssel kiegészítve. Mert azt továbbra sem állítom, hogy a fiamnak nem hiányzik a palacsinta, jégkrém, kalács, vagy bármi más finomság, ami még hosszú hónapokig a tiltólistákon szerepel...

Zöld tábor, tanévben

Az alsó tagozat utolsó évében, a fiam osztálya újra iskola zöld táborba utazott, de ebben az évben a Velencei-tó mellé. Már hetekkel előre készültünk erre az utazásra. A gyerekkel átbeszéltük, hogy mi nem tudunk vele utazni, a tanító nénivel kell egyeztetnünk, mi legyen az étkezésével, tudnak-e számára valami diétába illeszthető ételt adni. Itt napi több étkezésről volt szó, első nap reggel utaztak, az ebédet otthonról kellett megoldani, de este már biztosítottak étkezést.

A tanító néni kapott egy listát, amit mi állítottunk össze, a fogyasztható és tiltott ételekről. Azt kértük, míg a többiek a befizetett tábori pénzből fagyiznak, addig a gyerek gyümölcsöt egyen. Volt olyan nap, mikor a tó mellett a többiek pizzát falatoztak, a gyerek külön gyrost kapott, amiből természetesen a tésztás pitát, és a hasábburgonyát sütve nem ehette meg.

 http://www.origo.hu/itthon/20140530-riport-a-velence-kapuja-megnyitojarol.html

Otthonról készültünk magokkal, sütikkel, bio üdítővel, mézzel, gyümölccsel és sok egyébbel, ami jól jött kiegészítésnek a tábori étrendben. Zsebpénzt lehetett vinni, napi kiosztással, de max. ásványvizet tudott volna belőle venni, így az összegyűjtve hazakerült, és lego lett belőle...

A srácok vihettek magukkal mobiltelefont, de azt a tanító néni összeszedte, és csak este osztotta ki. Nem volt olyan este, hogy a gyerek ne zokogott volna azon, hogy neki már megint párolt zöldséget adtak köretnek. 4 napig hallgattuk a borzalmasabbnál borzalmasabb történeteket, hogy ő mennyire rosszul érzi magát az étel miatt.

Tartott ez addig, míg pénteken délután, az összes táskájukkal és koszos ruhájukkal haza nem gurultak egy különjárattal. Akkor mondták a tanító nénik, hogy ilyen jó táborban, még az életben nem jártak, ahol csak nekik és rájuk főztek. Mennyire csodálatos volt a konyha, és a vegetáriánus tanító néni egyenesen az egekbe magasztalta az ottani konyhás néniket. Ebből újra az a tanulság, amit az X-akták óta biztosan tudunk, hogy az igazság mindig odaát van!

A gyerek nem fogyott le, még volt a heti menü után jártányi ereje, a lehelete nem volt acetonos és beesett a szeme alja, a többi szülő fotóin pedig boldogan evett...

A tanulás tanítása, és tanulása – gondolatébresztő

„Azért kell kisgyermekkorban memoritereket, verseket, dalokat tanulnunk, mert ezek tanulása, a technikák elsajátítása, a kiépült agyi kapcsolatok, később a felnőttkorban segítik a tanulásunkat, akkor teszik könnyebbé és gyorsabbá az új információk elsajátítását.”

A fenti megállapítások az 1990-es évek elején, egy klinikai szakpszichológus előadásán hangzottak el. Azóta eltelt közel negyed évszázad, lehet a fenti állítást sok tanulmány megcáfolta, a kutatások más irányt vettek. Egy biztos, azóta sokkal jobban felgyorsult a világunk, és felnőttkorban folyamatosan képeznünk kell magunkat, elavulnak korábbi ismereteink, újabb programok, számítástechnikai eszközök jelennek meg, szakmát kell váltanunk, nyitni kell új információk, helyzetek felé, amit mind meg kell tanulnunk, megismernünk, el kell sajátítanunk és legfőképpen a napi életben használnunk, alkalmaznunk.

Míg egy gyermek, idáig eljut, nagyon hosszú utat tesz meg. Születésétől kezdve tanul a környezetétől, dolgokat sajátít el, ami az élet első éveiben ösztönös tanulás, irányítottá és tudatossá az óvodai, iskolai évektől válik. Gondoljunk arra, mikor egy védőnő a gyerek 5. éves iskolaérettségi vizsgálatát végzi, milyen ismereteket kérdez tőle, a világról, a testéről? Ezeket nem lehet csupán megfigyeléssel elsajátítani, meg kell tanulni!

„Azt a tudásanyagot tanuljuk meg, amire emlékszünk. Ha nem emlékszünk rá, akkor nem tanultuk meg!”

A fenti gondolat szintén az említett szakembertől hangzott el. Egy gyerek biztos nem fog olyan ismeretekkel rendelkezni, hogy létezik hosszú-, vagy rövidtávú memóriája. Mi az a bevésődési szakasz, mik a neuronok, miért kell egy tanulási fázis után pihenni, miért könnyebb egyes tantárgyakat írva, vagy szóban megtanulni, miért kell írásban gyakorolni? Ezt hosszan lehetne folytatni, rajtam kívül, sokan még több példát tudnának erre hozni...

Egy biztos, mikor a gyermek iskolába kerül, a tananyagról, annak ismeretéről, elsajátításáról: a tudásáról számot kell adnia, szóban vagy írásban, az intézmény méri a teljesítményét. Már alsó tagozatban magas követelményi szinteknek kell a diákoknak megfelelni, ezután a felső tagozat, vagy bármelyik nyolcosztályos gimnázium újabb, és más típusú követelményi szintet támaszt feléjük, Azután jön a középiskola, ahol sajnos még mindig sok oktatási intézményben jelenség az, hogy amelyik gyerek ötös-négyes érdemjeggyel érkezett, az lecsúszik közepes szintre, aki közepes szinttel került be, az pedig bukik, esetleg több tárgyból bukik! Sokan boncolgatták ezt a problémát a környezetemben, nekem (mondom ezt pályaelhagyó műszaki pedagógusként) szintén volt hasonló élethelyzetben részem. 

Itt két iskolatípuson belüli váltást hoztam példának. Nem biztos, hogy a tananyag ennyivel nehezebb, vagy mennyiségben sokkal több, hanem sok esetben, egyszerűen a gyerekeknek nem megfelelőek a tanulást segítő technikái. Nem tudja az idejét beosztani, kamaszodik, más élethelyzetek, a saját teste, pszichéje és annak változásai kötik le az energiáit...

Én abban a kivételezett helyzetben voltam pedagógusként, hogy a középfokú oktatási intézmény - amelyben akkor dolgoztam -, programjába vette a Tanulás tanulása c. tantárgyat. Volt hozzá tankönyv, a diákok hasznos információkat, ismereteket kaphattak, ami segített a napi tanulásukban, a hatékonyabb tananyag elsajátításban, a szintvizsgák teljesítésében. Nagyon eltérő, de hatékony technikákat ismerhettek meg, amelyek külön-külön is javítottak a teljesítményükön, gyorsították az ismeretek befogadását, alkalmazását.

Szerencsére a fenti iskolai példa óta, sokat változott a világ. Már az általános iskola felső tagozatában kaphatnak a gyerekek segítséget, programban vehetnek részt, hogy a különböző, és hatékony tanulási technikákat elsajátítsák.

Miért fontos számomra, hogy egy gyermek hatékonyan tud-e tanulni? A kisebbik fiam most lép át az általános iskola felső tagozatába. Írási és olvasási problémái miatt, sajnos nála szóba sem jöhetett egy nyolcosztályos gimnázium, ahová nálunk városon belül számos, tehetséges osztály- és iskolatársa felvételt nyert. Viszont nyitva áll előtte egy olyan lehetőség, hogy a reáltárgyakban kitűnjön, az életében akár pénzügyi, műszaki vonalon ezeket a képességeit kamatoztassa. Attól, hogy valaki erős matematikából, jó a térlátása, gyorsan gondolkodik, még a humán tárgyakból szintet kell teljesítenie, majd egy középiskolai felvételijét eredményesen kell teljesítenie. 

Nem kis feladat, egy tanulási nehézségekkel küzdő gyereket, önálló tanulásra megtanítani, hogyan értse meg a tananyagot, ezt minél kevesebb idő alatt, és legjobb hatékonysággal. Itt jön a képbe a szülő - az iskola, a fejlesztő szakember, stb. -, hogy veszi-e a fáradságot, ha egyáltalán rendelkezik olyan technikával, amivel már előre felkészíti a gyereket, az új típusú számonkérésre, a megváltozott tananyagi követelményekre? Én határozottan állíthatom, hogy nagyon sokat köszönhetünk a fiam alsós tanító nénijének, aki tudatosan készítette fel az osztályát a felső tagozatos követelményekre. Így a gyerekek nem a mélyvízben találják magukat, bár úszni kitűnően tudnának benne, hiszen egy MOB támogatott úszó- és egyéb sportot űző osztályról beszélünk, de egy történelem, vagy biológia tananyag / lecke sikeres elsajátítása, mégsem az uszodai mélyvíz kategóriája...

Hogy visszakanyarodjak a bejegyzés kezdő idézetére, miért fontos még az iskola keretein belül elsajátítani a tanulás tanulását, képesnek lenni az önálló tanulásra, miért kellene az oktatási intézményeknek nagy súlyt fektetni a tanulás tanítására (?) - felgyorsult világunkban, ennek valóban felnőtt korunkban leszünk nyertesei (nem csak mi, hanem szűkebb és tágabb környezetünk). Erre idézem, egy Vass Vilmossal készült interjú néhány gondolatát.

A tanulás tanítása – Hatékony önálló tanulás cikk (részlet)

„Ne feledkezzünk meg az attitűdökről sem, amelyek magukban foglalják a karriercélokat, a tudásvágyat, és azt is, hogy folyamatosan meg akarom újítani a tudásomat. Nota bene a saját tudásom irányításáról van szó: egyfajta önszabályozó tanulásról és ennek a megszervezéséről. Ez már nem az a tanításközpontú paradigma*, amelyben a pedagógus megmondta és megszervezte, hogy én mit tanuljak, és azt hogyan tegyem. Ellenkezőleg: nekem kell motiváltnak lennem arra, hogy egész életemben tanuljak, tanulni akarjak.

Pontosan tudnom kell azt, hogy miben vagyok jó, miben kell fejlődnöm, rendszeresen reflektálnom a saját tanulásomra, mert csak így tudom nyomon követni a fejlődésemet.”

*paradigma jelentése: Minta, összehasonlításra alkalmazott példa.

                         
                             Ennyire okosak, azért nem leszünk a felnőttkori tanulástól... 
                             Kristálykoponya, British Museum