Az ember lánya és fia, először elkezdi
olvasni az alaprecepteket, a rendelkezésére álló szakirodalomból, honlapokról,
majd különböző blogokat, bármi forrást, mert valahogy be kell tartani a diétát,
és arra a tudásanyagra nem lehet alapozni, amit eddig ismert. Elkezd főzni,
lelkesen tálalni, de eljön az a pont, hogy nem lehet minden nap ugyanazt adni!
A gyerek meg sasol, hogy lát-e valami számára
finomat a menüben, vagy legalább valami ismerőset, amit eddig szeretett?
Hát nem! Ezek után, a gyerek nem
szívesen eszi az eddigitől eltérő ételeket…
Alapból nem kell félnünk egy csomó
hozzávaló tiltásától. Valahogy a konyhánkban sosem volt jamgyökér, sem
édesburgonya. De nem volt sajnos kagyló, vagy rák sem, ha csak nem konzervben,
sem avokádó, illetve az ház mellett szedett kókuszdió, aminek bizonyos részeit
használhatjuk fel. Nem azért, mert ezeket a dolgokat nem ettük már trópusokon,
hanem egyszerűen nem olyan helyen éljük az életet, ahol megterem.
Ő nem a szomszédunk
Ez pedig nem a helyi
piac választéka
Újabb keresgélés, görcsölés, mert ezek
az alapreceptek, elkezdenek nagyon bonyolódni, a dióféléket már lehet pörkölni,
a mandulaliszt helyett, minden receptben kókuszliszt szerepel. Most ezek jók
lesznek-e vagy sem? Nem gabona egyik sem, hát vágjunk bele!
Egyes leírások szerint sem
szódabikarbónát, sem sütőport, élesztőt, vagy bármi térfogatnövelőt nem lehet
használni sütésnél. A szódabikarbóna, jó pár általam olvasott GAPS receptben
szerepelt. Azt jó lenne tudni, ezt milyen esetben lehet?
Idő nincs újabb recepteket kitalálni,
de nem is kell, mert rengeteg a recept. A nagy kérdés, hogy ezek melyik szakaszban
adhatóak, az sajnos, nem derül ki minden leírásból. Jön az alapanyagok
táblázatos ellenőrzése, ezt már lehet, ezt még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése