A kakaó, mint luxuscikk II.

Egyes források szerint a megtermelt kakaó mennyiségének kétharmada Afrikából származik. Jellemzően kicsi gazdaságokból, ahol európai mércével, embertelen körülmények között termelik meg a kakaóbabot.

 Afrikai csokoládé, helyi termék - amely annyira keményre van elkészítve, hogy a levegő hőmérsékletén ne olvadjon meg

A BBC néhány év eltéréssel tényfeltáró, oknyomozó riportereket küldött, hogy filmre vegyék ezt a folyamatot. Az ott dolgozó farmerek pedig nem mertek semmi problémáról beszélni, mert az adott országok hivatalai csak kísérővel engedték el a stábokat. A riporterek lopva, rejtett kamerával készíthettek felvételeket, vagy a felügyelők tudta nélkül mentek vissza forgatni. A legmegdöbbentőbb számukra az volt, amikor 9-10 éves, vagy alig idősebb gyerekeket láttak a kakaófák között dolgozni. A gyerekek nem járhattak iskolába, és a családjuk megélhetése múlott az ő munkájukon. Védőfelszerelés nélkül, rövid ruhában permeteztek, nehéz permetezővel a hátukon, a lábukon egy strandpapuccsal. Ez utóbbi azért veszélyes, mert a kígyók ezeken a területeken nagy számban fordulnak elő, és a marásuk miatt sokan meghaltak, meghalnak. A gyerekek nem választhattak, hogy játszani, vagy iskolába akarnak-e menni, dolgozniuk kellett, egy olyan növényért, amit végül a világ másik tájára szállítanak el.

Milyen áron? Olyan kevés pénzért veszik át ezt a felvásárlók, hogy abból a termelők családjai, csak nyomorogva tudnak tovább élni! Nem fogok a tőzsde világába kalandozni, hogy miért éppen annyi egy adott termék világpiaci ára, de aki bármit megtermel, az soha nem fog jól járni, hanem az ő termékére épült felvásárló hálózat, és feldolgozóipar fogja a busás hasznot magáénak tudni!

Afrikában, Ghána első elnöke Kwame Nkrumah 1954-ben kísérletet tett a kakaó világpiaci árának növelésére. Ebbe rövid úton bele is bukott...

Ezt idézném, az elnök önéletrajzi összefoglalójából, mert érdemes elolvasni:
„A válság legfőbb oka a kakaó termesztéséből származó jövedelem elosztása volt. A brit hatóságok, hogy a termelőket a világpiaci árak ingadozásától megóvják, létrehozták a Kakaó Marketingtanácsot (Cocoa Marketing Board, CMB). A CMB minden évben garantált áron vásárolta fel a termelők áruját, végezte az osztályozást, csomagolást, értékesítést és szállítást. Nkrumah, amint hatalomra került, arra utasította a CMB vezetését, hogy a termelői árakat olyan alacsonyan tartsa, amennyire csak lehetséges – a világpiaci és a termelői ár különbözetét pedig különféle fejlesztési, szociális projektekre szándékozott fordítani. Hamarosan azonban a CMB a korrupcióról és a rossz gazdálkodásról lett híres, a CPP támogatóinak gátlás nélkül osztogattak hiteleket, állásokat, szerződéseket, jutalékokat. Egy hivatalos vizsgálat feltárta, hogy a CPP a CMB egyik alvállalatát használta arra, hogy a párt pénztárát feltöltse, a kakaótermelőket a pártba bekényszerítse és hogy a kiskereskedelmet felügyelje.
Az 1954-es választások után nem sokkal a nyers kakaóbab egy tonnájának világpiaci ára megháromszorozódott (150 fontról 450 fontra emelkedett) a világháború utáni növekvő keresletnek és a termelő országokat sújtó rossz időjárás és betegségeknek köszönhetően. Nkrumah azonban bejelentette, hogy a kakaó termelői árát a világpiaci ár harmadán rögzítik, és a különbözetet szociális projektekre fordítják. A lépés azonban hatalmas elégedetlenséget keltett az ország központi részén fekvő Asante régióban, ahol Ghána kakaóexportjának felét termelték. A régió központjában, Kumasi városában termelők, kakaókereskedők, exportőrök és üzletemberek tüntettek jövedelmük megcsapolása ellen és hamarosan létrejött a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (National Liberation Movement, NLM) nevű ellenzéki párt, amely a korrupt központi kormányzattal szembeszállva az Asanti régió és az Asanti nép érdekeit, kultúráját védelmezte.
A Nkrumah és az NLM vezetői közötti politikai küzdelem hamarosan erőszakos összecsapásokba torkollott, bombatámadást intéztek Nkrumah accrai háza ellen. A brit hatóságokat megriasztotta az erőszak elharapózása és megtagadták a függetlenség megadását, ehelyett ismét választásokat írtak ki.”

Kwame Nkrumah emlékműve, és sírhelye Accrában

A gyermekmunka, a kizsákmányolás, a védőeszközök és a gépesítés teljes hiánya, valamint egy mesterségesen tartott világpiaci ár teszi megfizethetővé azt a növényt, amely a fentiek hiányában, luxuscikk kellene legyen. Most sem az előállítási, és felvásárlási árak miatt fizetünk mi sokat a polcról leemelt kakaóporért, hanem mert egyre kevesebb van belőle! Csökkenő kínálat mellett, versenyeztetnek bennünket, növekvő számú fogyasztókat...

Nagyon sok fórum foglalkozik vele, hogy a kakaóültetvények kipusztulóban vannak, a farmereknek jobban megéri helyette gyorsabban hasznot hozó mezőgazdasági növényeket ültetni. Véleményem szerint, lehet egy mezőgazdasági ágat ideig-óráig kizsákmányolni, de ennek a növénynek a termesztése is könnyen arra a sorsra juthat, mint nálunk a cukoriparé. Hiába kapnánk vissza a kvótánkat, már nagyon kevés lenne az olyan ember, aki a cukorrépa termesztéséhez értene, vagy azt fel tudná dolgozni...