Van az a pont

Van az a pont az életemben, hogy nem vagyok képes, pl. vízitorma után rohangálni a meghatottságtól párás szemmel, mert nem és kész. Bezáródom magamba, és elég.

 Amikor bezáródnak a dolgok...

Írtam már számtalanszor, mennyi nehézséget küzdöttünk le a GAPS diéta bevezetésénél, a hétköznapokban, az ételek valamilyen szintű elkészítése közben. Néha kapkodom a fejem, hogy milyen növényeket, fűszereket, hozzávalókat használhatnék, amelyekről még az életben nem hallottam…

Ezek a megoldandó problémák. Nagyon sok energiámat elveszi időben, az új ízek, receptek, ötletek felkutatása. Néhány recepttől és hozzávalótól egyszerűen úgy érzem, itt van az a pont, hogy elég! Olyan ötleteket találok, egyes diéták leírásaiban, receptjei között, hogy nekem a normál életben eszembe nem jutna ezeket párosítani. Nézem múltkor, gyömbéres sárgarépaleves mézes banánnal, vagy gyümölcsös, sárgarépás tökleves. Átgondoltam, hogy igen gyömbért, sárgarépát, mézet, banánt és tököt eddig is használtunk a konyhánkban, de ebben a párosításban elég vadul hangzik számomra bármelyik recept. Az is biztos, hogy a mi konyhánkban hokkaido tök sem volt soha, ami az egyik recept alapját adja. Most nem azt mondom, hogy ez nem egy nagyszerű zöldség, és biztos sokaknak segít, de én már a recept olvasásánál besokallok tőle… Biztos finomak ezek az ételek, de le kell cserélnünk minden fogást, amit eddig ismertünk, főztünk, a családi hagyományainkat, vagy pl. országos szokásainkat követték?

Ezek csak példák, de sorolhatnám sokáig a hasonlókat. Épp elég sokkoló, egy adott diéta nagyon szélsőséges előírása, mit lehet, vagy nem lehet benne fogyasztani. Ebben már nagy gyakorlatunk volt eddigi életünkben, mert vagy más diétát tartottunk, vagy allergia miatt nem lehet egyes dolgokat fogyasztani. Viszont engem már a végletekbe kergetnek az olyan előírások, mikor valakinek át kell állnia a számára javasolt, vagy kötelező diétára, és az adott irányzat a legextrémebb hozzávalókból kínál fel elkészíthető ételeket.

Mi arra törekedtünk a GAPS diéta elkezdése óta, hogy azt etessük a gyerekkel, amit eddig ismert, és próbáljuk olyan hozzávalókból elkészíteni számára az adott ételt, ami a diétában megengedett. A receptekben próbáltuk megengedett a növényekre, ízesítőkre, vagy bármire kicserélni a hozzávalókat. Ezt látszott, hogy a hosszú hónapok alatt, vagy sikerünk volt, vagy nem. Ha sikerült valami, azt boldogan osztottam meg, hátha másnak szintén sikerül használnia. Ha nem, azt próbáltam annyi iróniával színezni, amennyit elbírt, de nem adtam fel! Sikereink között volt mama túrógombóca biotúróból, és kókuszliszttel, amiben nem volt búzadara, vagy prézli, mégis ehetően finom volt! Vagy apa székelykáposztája, és még sorolhatnám, hány fogása.

Tettük ezt, mert nagyon nehéz volt a gyerekünknek a sok tiltás, olyan növények elhagyása, amelyeket 2 évig egyáltalán nem ehet meg, az eltérő ízek, az állandó figyelés idegen helyen való étkezésnél, hogy fogyaszthatja-e azt az ételt vagy sem. A hozzávalók cseréjével próbáltuk az állandóságot biztosítani, kapaszkodót az eddig megszokott élethez...