2014. júniusában egy megyei
sakkversenyen, a Velencei-tó északi partján vett részt a fiam.
A II. korcsoportban indult,
és a 6 fordulót, veretlenül teljesítette. Ezeken a megyei versenyeken, a csoport
legjobbjai egy kupát kapnak az érmük mellé. Itt a kupa elég sajátságos minden
évben, mert a település egyik cukrásza az első helyezettek részére fagylalt
kelyhet, a második és harmadik helyezett részére egy-egy nagy adag fagylaltot ad
ajándékba.
Így történt ez ebben az
évben is, ami miatt már előre főtt a fejem, hogyan oldjuk meg? A gyerek nem
ehet fagylaltot, azon még tejszínhab, díszítő cukor, benne ostyarúd...
Mondtam, egyszer kivételt
teszünk, 1 gombócot abból a fagylaltból megehet. Szépen sorba állt a kis
jegyével, és kiváltotta a nyeremény kelyhét. Szegény cukrász, nem győzött
elnézést kérni a sorban állóktól, hogy egész évben nincsenek egyszerre ennyien
a kis cukrászdájában, mint azon a napon, amikor sakkversenyt rendeznek a
településükön!
A nagy tömegben, a gyerek
kijött a helyiségből, és mire észrevettem, bizony a tejszínhabon keresztül ette
magát, és nyakig volt a fagylaltban! Ezen a ponton kellet menteni a menthetőt
és észérvekkel meggyőzni, nem ehet sajnos többet... Kértünk tölcséreket és a
maradék fagylaltot szétosztottuk.
Aznap nem ez volt az
egyetlen olyan díj, amit ő nyert meg, de enni nem ehetett volna belőle! A rendezők felajánlottak
egy gyönyörű cukortortát (grillázstortát), amely egy sakktáblát ábrázolt, és rajta 2 figura állt.
Még meg sem kapta, már
fogtam a fejem, mi legyen ennek a vége? Az a gyerek nyeri meg, aki meg sem
kóstolhatja, a labda egész magasra lett dobva... A farsangon megnyert bohócos
tortát, azonnal szét tudtuk a tél végén osztani az osztálytársak között, nem
volt gond, hogy hazavigyük, és napokig csak nézze a gyerek, de meg sem
kóstolhatja!
Az edzője javasolta, hogy
vigyük be az iskolába, és egyék meg az osztálytársak, egy kicsit pedig tegyenek
félre a délutáni edzésre, a sakkos társaknak. Jó ötletnek tűnt, de mire ezt eldöntöttük,
jelezték az egyesületétől, hogy a nyári táborra tudnánk-e vinni belőle? Egy
tortát sajnos, csak egyszer lehet megenni... Végül a táboros gyerekek sem
maradtak grillázs nélkül!
A fiam első, naptári napon
tartott névnapja a tábor idejére esett. A kérésnek végül eleget tettünk, mert
otthon készítettem mogyorós-diós grillázst:
A házi grillázs, jobb oldalon látható a tálcán
Az osztálytársak, az edzőtársak elfogyasztották a tortát, amelynek király figurájából, a fiam evett egy
kicsi darabot. A táborban pedig a többi édességgel együtt grillázs is volt a
kínált édességek között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése