Anyák napja

Ebben az évben anyák napján, Miskolcon ébredtünk. Egy 2 napos verseny, utolsó 3 fordulója után indultunk haza. Autópályán ez a távolság 2,5 óra alatt teljesíthető, de mi az országon belüli „sétaautózást” választottuk. Hegyek között, Heves felé, majd át a Jászságon, a kunsági vidékeken, és a Duna felől, délről haza. A 4 órás utat, rádió nélkül elég nehezen bírtunk, ezért Apa elszórakoztatott bennünket, különböző jászsági dalokkal, ez még tetszett, de mikor áttért Simándy József stílusában, a „Hazám, hazám...” kezdetű sorra, valami miatt beígértük neki, ha azonnal nem hagyja abba, ő nem fogja élve megérni, hogy haza jusson a hazájába!

Este volt, mire az otthonunkba értünk, és az én 10 évesem azonnal rohant a szobájába, a nekem készített anyák napi meglepetésért. Nagyon örülök minden olyan anyák napi ajándéknak, amit a gyerekeim készítenek, de nincs annál nagyobb öröm az életemben, minthogy vannak gyerekeim. Egyáltalán gyerekem, és még szebb dolog, hogy ketten!

A mi társadalmunkban megvannak a hagyományai annak, hogyan köszöntjük az édesanyákat, mi gyerekek, vagy bennünket a gyerekeink. Mióta ismerem az Apósom, egy új szemlélettel lettem gazdagabb. Ő bizony minden évben elmondta a párjának, hogy jó, jó, a párját köszöntik a gyerekei, mint édesanyát, de neki hogyan fogja a párja megköszönni, hogy édesanyává tette? Mivel ő is kellett a rendszerbe, az a minimum, hogy a felesége erre a jeles napra, egy üveg konyakot vesz neki hálából! Ezen nagyon jókat szoktunk derülni, mert egy külön rituálé, az anyák napi konyak átadása a papának.

A hosszú hétvége előtti, utolsó iskolai tanítási napon, a gyerekek egy leírást, és egy rajzot készítettek az édesanyjukról. Korábban írtam arról, hogy a fiam diszgráfiával él, ezért legépelem, mit szeretett volna leírni és csatolom, mit sikerült ebből megvalósítania. A gépelés, és a helyesírás nekem sem lesz egyszerű feladat, a saját betűtévesztésem, cseréim, egybeírási, szétválasztási stb. problémák miatt...

„ Édesanyám

Én azért szeretem, mert mindig segít a házi feladatomban.

            Termete alacsony, a feje búbjáig érek. Sovány, ezért sokféle ruhát tud felvenni. Minden színt szeret az öltözködésében. Szeme zöldeskék olyan, mint a tenger. Vállig érő haja gesztenyeszínű. Minden nap kisminkeli az arcát munkája miatt. Nyakláncot hord, de fülbevalót nem visel. Szeretem, amikor kimegyünk a játszótérre együtt. Mindig segít a házi feladat megírásában, akkor is, amikor fáradt.

            Remélem ott lesz mindig a szívemben, és remélem neki is ott leszek én.”

(Kicsi helyreigazítás: a szemem inkább zöld, és kicsit barna. A piros színt nem szeretem :-)

 Amit a fiam írt...

 és amit rajzolt rólam.