2014. május 20., kedd

Hová jutottunk egy év alatt?




Nagyon sokan megkérdezik tőlünk, rokonok, kollégák, ismerősök, hogyan érzi magát a fiunk, meddig tart még a diéta?

Egy éve ismerkedtünk meg a GAPS diétával, és elég hosszú utat tettünk meg attól a ponttól, mikor hüledezve olvastuk az első leírásokat, mit lehet megenni, és mit tilos ezentúl fogyasztani? Most a felénél tartunk, az önként vállalt 2 éves diétázási időnek.

Az első időszak a fiunknak a lemondásokról, a hiányzó dolgokról szólt. Nekünk szülőknek sem volt könnyű dolgunk, hiszen a megváltozott hozzávalók miatt újra meg kellett tanulnunk sütnünk és főznünk!

A gyerekkel kapcsolatos fizikai változások jelentősek, sőt szembetűnőek 1 év után. Alsó tagozatos általános iskolásként túlsúlyos volt, annak ellenére, hogy sportiskolába jár, és heti
több búvárúszó edzésen, vagy nem egy sima általános iskolára jellemző testnevelés órán vett részt. A diéta mellett lefogyott, amit elég furcsa volt látni, mert nem evett kevesebbet, és a diéta bővelkedik húsban, zsírral készült ételekben, mézzel ízesítünk, maglisztekkel sütünk, a gyümölcsökben sok gyümölcscukor van, nassolásra magokat, szárított gyümölcsöket adunk, amelyek rengeteg kalóriát tartalmaznak.

A diéta étrendje beépült a mindennapokba, néha azon csodálkozom, korábban mennyi felesleges, csöppet sem természetes ételt ettünk, pedig akkor úgy gondoltuk, hogy tudatosan táplálkozunk. Nehéz egy olyan világban, a fogyasztói társadalomban helyesen gondolkodni az ételekről, ahol azt sem tudjuk, mit fogyasztunk a polcról levéve, öntik ránk az olyan termékeket, amelyek címkéin nincs felsorolva a szója, a túlzott cukortartalom, felesleges adalékanyag, és még számos olyan dolog, aminek semmi keresnivalója nem lenne az adott élelmiszerben. A reklámok, és gyártók azt próbálják velünk elhitetni, hogy a "túró rudi", a mézes-piskótás tejszelet, a poharanként milliárd számra valamit tartalmazó joghurtkultúra, a teljes kiőrlésű keksz, a színezéket nem tartalmazó "kismackó", a gabonapehely, az energiaital, a kókuszos vagy egyéb csokoládé, és még sorolhatnám ezeket a termékeket: számunkra az alapvető élelmiszerek! Nem, ezek nem alapvető élelmiszerek, a táplálkozásunk alapjait nem ezek a „műtermékek” kell, hogy adják!

Mi az utóbbi egy évben, többféle igényt, diétát vagy allergiát figyelembe véve készítettük az otthoni menüinket, vagy a hétköznapra elcsomagolt ételeinket. Ahogy teltek a hónapok, arra lettem figyelmes, hogy a GAPS diétán kívül készítendő ételekhez otthon nem találtam hozzávalókat. Nem volt egy kollégiumba készítendő sütihez búzaliszt, vagy a péntek esti vacsorához, a kollégiumból hazaérő fiunknak nem találtunk burgonyát. Hol a sütőpor nem került elő, hol vaníliás cukrot nem találtam, mert elfogyott hetekkel előtte, és eszembe sem jutott a boltban venni. A legszembetűnőbb a cukor hiánya volt. Korábban szó szerint, zsákos csomagolásban vettük a cukrot (a kilós kiszerelést, nagy zsugorfóliás gyűjtőben).

Igen, a cukor.

Az első, amit erről szeretnék írni, egyik nagy baklövésem története. Ezen a tavaszon nagyon hamar kezdett a bodza virágozni. A fiúk imádják, a virágokból, citrommal készített és cukorral ízesített bodzaszörpöt. Ennek elkészítése nálunk Apa specialitása, régebben tartósítószert tett bele, így a szörp hetekig elállt. Ebben az évben kétféle italt szeretett volna készíteni. Az egyiket cukros alappal, a másikat mézzel ízesítve, és tartósítószer nélkül hűtve tárolva a fogyasztásig.
Miután elkészült a cukorszirup, meg kellett várnunk, hogy kihűljön. Ebéd után voltunk, én pedig heves rendrakásba kezdtem a konyhában. Főzés után, itt egy lábas, ott egy edény, raktam mindent a mosogatógépbe. A tűzhelyen láttam egy vízzel teli fazekat, és kb. 3 másodperc alatt leöntöttem a tartalmát a lefolyóba. Ezt nem kellett volna, mert ebben hűlt a szirup. Miután az utolsó csepp is lefolyt a lefolyón, rájöttem, hogy itt hiba került a rendszerbe. Hétvégén, 350 Ft-ért már kaptunk is egy kiló cukrot az éjjel-nappaliban, hogy az előkészített szörpöt be tudjuk fejezni...

A második, a cukorral kapcsolatban, hogy egyre kevesebb gyártó által készített kekszet, csokoládét, tejterméket vásárolunk. Néha elcsábulunk, hiszen ezek a termékek (jellemzően inkább tejtermékek) a család többi tagja számára fogyaszthatóak. A lényeg, itt a „néhán” van, mert minél ritkábban kóstoljuk meg, próbájuk ezeket megenni, egyre furcsább az ízük, iszonyúan cukrosak, semmi természetes ízt nem tartalmaznak. Ez amiatt furcsa, mert a GAPS diétában rengeteg édes ízt használunk. Mézet pl. a sütéshez, a gyümölcslevesek ízesítésére, nagyon sok az édes gyümölcs, a szárított gyümölcs, amelyek mind-mind természetes cukrokat tartalmaznak. Mégis egyre távolabb kerülünk attól a világtól, ahol pl. a poharas gyümölcsjoghurtok, iszonyú mennyiségű cukrot, édesítőszert tartalmaznak...

A fejfájás sajnos nem múlt el a fiamnál. Egy nagyon nehéz, fejfájásokkal teli téli időszakot élt át. Ahogy beköszöntött a tavasz, szerencsére ezek az alkalmak ritkultak. Azt nem tudjuk mennyit fájt volna a feje, ebben az időszakban, ha nem diétázik, de azt igen, így mennyivel volt számára elviselhetőbb a fejfájás, vagy a mindennapi élet...

Még egy év áll előttünk, amiben tartjuk az elkezdett GAPS diétát, de úgy gondolom ez az étrend egy év alatt annyira átformálta az ételekről, élelmiszerekről alkotott véleményünk, hogy sok dolgot meg fogunk belőle tartani, a normál étrendre való visszaállás után is!


Egy év hosszú idő, mindenki életében...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése