Táplálás és tisztítás

Az állati eredetű ételek építenek, táplálnak, a növények tisztítanak és méregtelenítenek az ember szervezetében.

A fenti gondolat lényege Dr. Campbell-től származik. Összefoglalja annak az írásnak a tartalmát, amelyet lefordítottak magyarra, és ezen a honlapon található:

http://gapsdiet.eu/2012/06/taplalas-vagy-tisztulas/

Ez egy nagyon hosszú bejegyzés, ami nagyon érdekes információkat tartalmaz!

Számomra nagyon elgondolkodtató volt ezt az írást olvasni, értelmezni, újragondolni sok diétát, életmódot az eddigi életünkből. Úgy éreztem, ha nekem ezt valaki 25 éve elmondja, lehet teljesen máshogyan élem az életem, más ételeket fogyasztok, az eddig egészségesnek mondott táplálkozásom, egyéb ételekből állítom össze. A környezetemnek akkor sem lett volna velem egyszerűbb dolga, az biztos… Gondolok itt vegetáriuánus éveimre, majd évtizedemre.

Én a mindennapjaimban nem fogyasztok semmilyen vörös húst, sertést, vagy olyan állatot, amely valaha 4 lábon közlekedett. Pár éve újra fogyasztok szárnyasokat, halat. Soha nem dohányoztam, nem kávézom, ha lehet, a teát nem fekete teából fogyasztom, a gyógyszerek közül a homeopátiás szereket részesítem előnyben, nem szedek hormonkészítményeket, alkoholt évente néhány alkalommal iszom, abból is testes, nehéz vörösbort, igen kicsi mennyiségben. Kerülöm a bolti ételadalékos ételeket, mert ezek miatt választottam inkább a vegetáriánus életmódot. Minden gyártótól készült ételen, amit boltban veszek, az összetevők listáját tüzetesen elolvasom, és sokszor visszateszem ezeket a bolti polcra, vagy a hűtőpultba. Ha választhatok a készen kapható sütemény, vagy a saját magam által készített között, az utóbbit választom! Nem szívesen eszem pékségből kenyeret, vagy egyéb sós pékárut, főleg mióta apa és a kisebbik fiam étrendjéből is elhagytuk ezeket… Sorolhatnám még hosszan, hogy mit eszem meg, és mit nem, de a lényeg a nyitó gondolatban benne volt!

Gondolkodási idő...

Van az a pont

Van az a pont az életemben, hogy nem vagyok képes, pl. vízitorma után rohangálni a meghatottságtól párás szemmel, mert nem és kész. Bezáródom magamba, és elég.

 Amikor bezáródnak a dolgok...

Írtam már számtalanszor, mennyi nehézséget küzdöttünk le a GAPS diéta bevezetésénél, a hétköznapokban, az ételek valamilyen szintű elkészítése közben. Néha kapkodom a fejem, hogy milyen növényeket, fűszereket, hozzávalókat használhatnék, amelyekről még az életben nem hallottam…

Ezek a megoldandó problémák. Nagyon sok energiámat elveszi időben, az új ízek, receptek, ötletek felkutatása. Néhány recepttől és hozzávalótól egyszerűen úgy érzem, itt van az a pont, hogy elég! Olyan ötleteket találok, egyes diéták leírásaiban, receptjei között, hogy nekem a normál életben eszembe nem jutna ezeket párosítani. Nézem múltkor, gyömbéres sárgarépaleves mézes banánnal, vagy gyümölcsös, sárgarépás tökleves. Átgondoltam, hogy igen gyömbért, sárgarépát, mézet, banánt és tököt eddig is használtunk a konyhánkban, de ebben a párosításban elég vadul hangzik számomra bármelyik recept. Az is biztos, hogy a mi konyhánkban hokkaido tök sem volt soha, ami az egyik recept alapját adja. Most nem azt mondom, hogy ez nem egy nagyszerű zöldség, és biztos sokaknak segít, de én már a recept olvasásánál besokallok tőle… Biztos finomak ezek az ételek, de le kell cserélnünk minden fogást, amit eddig ismertünk, főztünk, a családi hagyományainkat, vagy pl. országos szokásainkat követték?

Ezek csak példák, de sorolhatnám sokáig a hasonlókat. Épp elég sokkoló, egy adott diéta nagyon szélsőséges előírása, mit lehet, vagy nem lehet benne fogyasztani. Ebben már nagy gyakorlatunk volt eddigi életünkben, mert vagy más diétát tartottunk, vagy allergia miatt nem lehet egyes dolgokat fogyasztani. Viszont engem már a végletekbe kergetnek az olyan előírások, mikor valakinek át kell állnia a számára javasolt, vagy kötelező diétára, és az adott irányzat a legextrémebb hozzávalókból kínál fel elkészíthető ételeket.

Mi arra törekedtünk a GAPS diéta elkezdése óta, hogy azt etessük a gyerekkel, amit eddig ismert, és próbáljuk olyan hozzávalókból elkészíteni számára az adott ételt, ami a diétában megengedett. A receptekben próbáltuk megengedett a növényekre, ízesítőkre, vagy bármire kicserélni a hozzávalókat. Ezt látszott, hogy a hosszú hónapok alatt, vagy sikerünk volt, vagy nem. Ha sikerült valami, azt boldogan osztottam meg, hátha másnak szintén sikerül használnia. Ha nem, azt próbáltam annyi iróniával színezni, amennyit elbírt, de nem adtam fel! Sikereink között volt mama túrógombóca biotúróból, és kókuszliszttel, amiben nem volt búzadara, vagy prézli, mégis ehetően finom volt! Vagy apa székelykáposztája, és még sorolhatnám, hány fogása.

Tettük ezt, mert nagyon nehéz volt a gyerekünknek a sok tiltás, olyan növények elhagyása, amelyeket 2 évig egyáltalán nem ehet meg, az eltérő ízek, az állandó figyelés idegen helyen való étkezésnél, hogy fogyaszthatja-e azt az ételt vagy sem. A hozzávalók cseréjével próbáltuk az állandóságot biztosítani, kapaszkodót az eddig megszokott élethez...

Banános palacsinta

Eddigi életemben, jó párszor elhagyta már a számat, az a gonosz megjegyzés, hogy a világon egyszerűen sütni vagy főzni, csak a gasztroblogok bejegyzései szerint lehet. Ott minden tökéletes, elronthatatlan, és természetesen elsőre sikerül...

Igen, bosszankodom. A fiam laborba kell reggel vinni, és az előírt vérvétel miatt nem reggelizhet otthon, hazamenni nem lesz idő a tanítás megkezdése előtt, gyorsétterembe nem vihetem, nem jöhet szóba a pékség, vagy bármi más hely, ahol útközben reggelit vehetnék neki. A legrosszabb forgatókönyv szerint, a kezében fogva tud valamit enni az iskoláig menet. Előre bekalkuláltunk egy késést is az első óra elejéről.

A fentiek miatt, minden eddig GAPS diéta szerint elkészített reggeli, villásreggeli szóba sem jöhet.

Nagyon megörültem, mikor azt hittem a fenti problémára megtaláltam a megoldást, egy banános palacsinta receptben. Úgy reklámozták, hogy nincs benne sem cukor, sem liszt, sem térfogatnövelő szer - milyen ideális reggeli több diéta, allergia esetében! A recepthez kellett 2 tojás, 1 banán. Ezeket turmixoljuk össze, és lehet sütni. Emlékeimben a végeredményt illetően, megjelent egy amerikai palacsintához hasonló kis palacsintácska, amit kézzel lehet fogni, gyümölccsel gazdagítani, és milyen remek lesz a labor utáni rohanásra! Az amerikai palacsintát nagyon szerették a srácok, míg lehetett ilyet enni. Szeretnék most is, de nem sütök, mert többen nem ehetik meg a hozzávalók miatt. Régen sok vasárnap reggelt kezdtünk ezzel a fogással. Mire felébredtek a fiúk, én megsütöttem, volt hozzá puding, több féle ízesítés, és főzött kakaó inni...

A labor előtti este nagyon lelkesen hozzáfogtam, a talált recept szerinti, banános palacsinták elkészítéséhez. Azt mondtam, az sem érdekel, ha sárga békák potyognak közben az égből, akkor sem fogom magam felidegesíteni, bármi lesz a sütés vége!

Első próbálkozás:

Két tojást, egy banánt összeturmixoltam, de egy nagyon híg folyós masszát kaptam. Azt láttam, hogy ez alapból nem lesz jó, nyár elején egyszer nagyon belebuktam a kókuszlisztes palacsinták készítésébe, ezt a kört inkább kihagytam. Hozzáadtam még egy banánt, hogy sűrűbb legyen. Az lett, de még mindig túl folyós volt. Akkor jött egy kanál kókuszliszt. Közben vajjal kikent serpenyőt forrósítottam, és 3 kis kupacot öntöttem bele. Gyönyörű palacsinták lettek, sültek és eljött az a perc, mikor meg kellett volna ezeket fordítani, hogy ne legyen nyers az egyik oldaluk. Mindet megfordítottam, de akkor már nem palacsinta volt a serpenyőben, hanem valami rántottaszerű képződmény. Becsülettel továbbsütöttem a rántottának kinéző valamit...

Kiszedtem, és nagyon csúnya dolgokat gondoltam, legfőképpen a sárga békákra. Nem mellékes, ha lenne a lakásban tűzjelzőnk, az az első 3 percben bekapcsolt volna, mert olyan füst volt nálunk.

A végeredmény jó ízű lett, de én nem egy császármorzsa alapot akartam készíteni...

Ennek a masszának, palacsinta formájúnak, és laposnak kellene lennie...

 

Emberi fogyasztásra alkalmas, ízletes valami, de nem reggelire!

Második próbálkozás:

A maradék tésztából nem akartam császármorzsát gyártani. Tettem még hozzá kókuszlisztet, és bekapcsoltam a gofrisütőt. Kikentem vajjal, és miután felforrósodott megtöltöttem a sűrűbb masszával. Gyönyörűen sült, de egyszer ki kellett ennek is nyitni a tetejét.

Eredmény:

A fenti állapotban lévő sütőből kellett, forrón valahogy kirobbantani a banános masszát. Elég sok időmbe telt, de nem sikerült tökéletesen. A sütőt vagy kidobom, vagy valami más tisztítási formát találok ki, mert a csapvíz alá nem rakhatom, hogy kisikáljam egy kefével!

A konyha most tele van elhasznált keverő-, vagy sütőedényekkel. Ezek jelentik a kisebbik gondot, mert megtöltöm a mosogatógépet. Azt viszont még nem látom tisztán, hogy a gofrisütőt hogy tegyem bele a gépbe? Be lehet úgy csukni egy mosogatógép ajtaját, ha közben az elektromos zsinórt kilógatom, hogy legalább a csatlakozó dugó ne menjen tönkre a mosogatásban???  

Mesék, medvék és méretek

Anyaként nagyon sokat olvastam a gyerekeimnek, egyik ilyen mű, A három medve c. mese volt. Ismert ez a mese Lev Tolsztoj tollából, vagy az Aranyhaj, esetleg Aranyfürtöcske változatban. Nagyon mulatságosnak találtuk, hogy az apa, anya és gyerekmackó mindig más méretű tányérból, kanállal és székről evett, és az ágyuk sem volt egyforma. Nincs ez máshogyan a való életben sem. Nagy medvéknek, nagy tányér, nagy és erős szék jár, és hatalmas ágy. A kis bocsoknak pedig, kicsi tányérhoz, kicsi kanál, kicsi székkel, és pici ágyikóval…

Valahol az edények mérete kapcsán, szintén itt tartunk. Tudom, korábban írtam már róla, hogy a háztartásunkat, alapjaiban kellett felfordítanunk amiatt, mert 1 főre készítjük a diétás fogásokat, melyek még pici adagban is napokig kitartanak. Főzni, egy nagyobb lábasban lehet keveset, de a sütésre ez nem járható út. Ha nem szeretnék egy hétre való adagot készíteni, akkor a tészta egy nagy felületen nagyon elterül, túl vékony lesz, nem praktikus ebben a formában.

Nem lehet mindent tűzálló tálban sem elkészíteni, mert nem sül át, nem biztos, hogy alkalmas a sütéshez. Tízórai pedig minden iskolai napra kell, vagy a hétvégi versenyek, és utazások miatt célszerű édes fogásokat készíteni.

Emiatt újabb sütőedényeket szereztem be, amelyekben tényleg 1 vagy 2 étkezésre elegendő mennyiséget lehet készíteni. A mesével, és gyerekekkel kezdtem ezt a bejegyzést, a vége szintén erről szól: Azt hiszem, nem lehet felülmúlni méretben az utolsó szerzeményem, amely egy teflonos sütőkészlet volt. Jellegét tekintve, pedig azt írta rá a gyártó, hogy gyerek játékkészlet. Használható sütéshez, és ez a lényeg, nem a gyártó termék megnevezése...

Ezen a képen, csak a kis bocs, és az anyamedve méret látható...

Farsang

Ebben a tanévben, a fiamnak utoljára volt klasszikus farsangi ünnepsége. Elég nagy meccseink voltak, hogy milyen jelmezt viseljen? A gyerek beérte volna azzal, hogy a Harry Potter hatására, egyszerűen dementornak öltözzön. Elég sötét ötlet… Mondtuk, talán tegyen le róla, ha a jelmeze miatt nem akarja azt, hogy a farsangi buli másnapján becsöngessen hozzánk valamelyik gyermekvédelmi szervezet, és elvigyenek bennünket kiskorú veszélyeztetéséért!

Végül megegyeztünk egy Frédi jelmezben, amihez kb. fél évig növesztettük a fiam haját. A növesztés ment magától, a jelmez elkészítése már nem volt olyan egyszerű. Nem győztem kapkodni a fejem, jé már február van, és itt a farsang. Az iskolai farsangi program előtt 2 héttel, végre megvettem a jelmezhez szükséges anyagokat. A nagy nap előtt, pedig 2 nappal hozzáfogtam megvarrni. Azért ilyen hamar, mert egy délutánt, és éjszakát hagytam arra a süteménykészítésre, amit az osztálybüféhez vittünk.

A jelmezt, varrógép hiányában kézzel varrtam. Géppel másfél óra alatt készen lettem volna, szabással együtt, de így egy délutánom és egy fél éjszakám ment rá időben. Hiába kézzel varrtam, még sem lett egy haute couture darab, pedig azok is így készülnek Párizsban...

A nem dementor jelmezben...

Két féle süteményt sütöttem, a jelmezes felvonulás utáni „after partyra”. Az egyik, egy diéta szerinti kókuszos muffin volt, a másik az osztálytársaknak tarka-barka szelet. Nagyon sok sütemény került a büféasztalra, a srácok betegre ették magukat mindenből, de rengeteg süti maradt. Senki nem akarta hazavinni a sajátját, így szétosztogattuk, vagy az eltarthatóakat elrakták a srácoknak, a következő hétre. A saját tarka-barka sütink a puding miatt, nem volt eltartható, így lelkesen osztogattam. Vagyis csak szerettem volna osztogatni!

Ugyanis előtte már egy csokoládétortával tettem ugyanezt. Az osztály, egyik nagyon rendes, és cukrász végzettségű anyukája, a tombola fődíjának egy tortát ajánlott fel. Ki nyerte meg a tortát (?), hát a fiam! Először a gyerek feltartott karokkal, és páros lábbal ugrált örömében. Azután kicsit alábbhagyott az öröme, mert rájött, hogy ő ebből a tortából egy falatot sem ehet. Ilyenkor kell nagyon határozottnak lenni, és jönni a mentő ötlettel. Ha hazavisszük a tortát, akkor azt ki enné meg? A férjem a benne lévő liszt miatt nem eheti meg, a nagytesó kollégiumban van, a kicsinek diéta szerint tilos, én nem szeretem. Így felajánlottuk, hogy az osztályban együtt egyék meg a gyerekek, és azok a szülők, akik kérnek belőle.

Muffinok mandulaforgáccsal

Egy ilyen felvezetés után kellett, valahogy megszabadulni azoktól a sütiktől, amelyeket nem akartunk hazavinni. Első körben nem kérte senki. Eszembe jutott, hogy szórtam ezekre színes cukrokat, és korábban mit mondott a nagyobbik fiam? Éles kanyar az osztály apukái felé, akiket megkérdeztem, hogy kérnek-e belőle?

Természetesen nem kértek. Akkor elmeséltem nekik, hogy a nagyobbik fiam szerint, mikor ezt a cukrot teszem a sütire díszítésnek, szerinte olyan, mintha Holland varázssüti lenne, a zöld izé a tetején, tisztára úgy néz ki, mint valami cannabis-származék! Azután nagy röhögés, megkérdeztem, hogy így sem kértek? Azonnal vettek egyet-egyet a tálcáról, és ebből az a tanulság, mindent el lehet adni, csak a célt, egy másik oldalról kell megközelíteni.

                                               Azok a bizonyos cukorral szórt sütik...