Keményítők – nyílgyökér

A GAPS diéta nem javasolja, a burgonya és kukorica fogyasztását. Sokszor, idő hiányában nagy segítség lett volna, ha tízóraira bármilyen bio anyagokból, előre zacskózott pudingot, vagy más drogériában kapható ételt csomagolhattam volna a gyereknek, de ezek a tasakok, ételek, visszakerültek a polcra, mert pl. kukoricakeményítőt tartalmaztak...

A fenti növények magas keményítőtartalmúak. Ezt a kivont keményítőt por formában, kitűnően lehet sűrítésre használni, leveseknél, főzelékeknél, pudingoknál, mártásoknál, sütemények tésztájához.

Korábban, nem csak burgonya-, és kukoricakeményítőt használtak sűrítésre, hanem nyílgyökérből készített keményítőt is. A nyílgyökérről először egy több, mint 100 éves recepteket tartalmazó könyvben olvastam. A paleo konyha számos ételben használja fel, a gyökérből készült őrleményt, kivont keményítőt. A növény származási helye Dél-Amerika, és a Karib-tenger térsége, emiatt nem csoda, ha a hagyományos konyha elsősorban nem ezt a növényszármazékot alkalmazta. Számos előnyös tulajdonsága mellett (pl. gluténmentesség, vitaminokban gazdag), én itt az emésztésre és a bélmozgások segítésére gyakorolt hatását emelném ki.

A diéta bevezetése után 18 hónappal, a GAPS diéta szerint készített ételekhez elkezdtük visszatáplálni a finomított búzalisztből készült ételeket, vagy a magliszteket ezekkel egészítettük ki. A fiam részére ez az íz, alapanyag hiányzott a legjobban. Eléggé kis mennyiségben kanalaztam először a búzalisztet, a mandulalisztes piskótákhoz, vagy sűrítettem vele leveseket, főzelékeket, esetleg sütöttem olyan tökmaglisztes pogácsát, amiben fele-fele arányban volt a két liszt.

A fiam boldogsága végtelen volt, viszont a búzaliszt használata mellet, az utóbbi 2 hónapban csúsztak vissza rá a kilók, a pofija kikerekedett, a válla, törzse, combja szélesebb lett. A közérzetére pedig romlott, állandó fáradtságra panaszkodott, enerváltabb volt...

Sajnos hiába olcsóbb egy kanál búzaliszt, a nyílgyökérrel szemben, ha a használata után, valaki fáradtan érzi magát, és olyan plusz kilókat szed fel, amelyeknek nem kellene ott lenniük!

Újabb születésnap decemberben

2014. december egyik hetében, minden napra készültünk  házi készítésű süteménnyel, mert a kisebbik fiam 11. születésnapját ünnepeltük meg.

Az első alkalom, ahová már előző szombaton készültem, a sakkegyesülete volt. Ugyanis már a hétfői napon Mikulás kupát tartottak, ami mellé jeleztük, hogy a sütit mi szolgáltatjuk. Ezek a sütemények nem diéta szerint készültek, hiszen nem a fiam részére csináltam, hanem a társainak, barátainak. A versenyen, ezüst érmet kapott az ünnepelt...

 Kókuszgolyók, mézes kekszek és narancsos muffinok

A mézes kekszekből, maradt az osztálytársak részére szintén, hogy őket se mesterséges adalékokkal kínáljuk meg...

Aznap a fiamnak Budapesten volt egyéni sakkedzése, ami után hatalmasat sétáltunk a Deák Ferenc utcában, Bazilikánál, Vörösmaty téren, de előtte megnéztük, a   Four Seasons Budapest Hotelben először tartott karácsonyi vásárt.

 A Four Seasons Budapest Hotel Recepciója előtt...

Minden vásárban gyönyörű dolgokat láttunk, és este végignéztük a Bazilika homlokzatára vetített képeket, amely zenei aláfestéssel történt. 

Azután a gyereket elvittük, a Széchenyi Lánchíd lábánál egy koncertre. Ez nem volt ingyen, mert a poharakon játszó zenész dobozába mindenki dobott pénzt, sőt a fiatal külföldi turisták nem egyszer táncra perdültek előtte! Bohóckodtak, vidámak voltak.

A felvétel hangulatát fokozza, a végig visító sziréna, mert lerobbant a híd előtt a villamos, és jött a műszaki mentés...

Harmadik nap - mivel előtte éjjel már erőm sem volt többet sütni -, egy órám maradt, a búvárúszó edzésre sütivel készülni. A medencéből, edzés után kiugráló, és farkas éhes gyerekek egy pillanat alatt eltüntették, a nekik készített kókuszos keksztekercset, és csokoládés-meggyes muffinokat, melyeket házi meggydzsemmel készítettem...

Decemberi varázslat

Budapest, Deák Ferenc utca

Őszi kincseink II. - Savanyú káposzta

Családom másik ágán lévő dédszüleim, mesterei voltak a savanyú káposzta készítésének. A település mellett lévő kertjükben évről-évre nagyon sok káposztát termeltek, majd azt hatalmas fahordókban savanyították meg. A fejeket egészben savanyították, majd főzés előtt levelekre szedték (torzsa nélkül, a savanyító edényben rétegezve a kisebb káposztafejeket, a gyalult káposztával, hogy a káposzta lenyomható legyen, ebből készítették később a töltött káposztát), vagy a torzsa eltávolítása után legyalulták (ez az aprókáposzta, amelyet a töltött káposzta közé tettek, vagy a székelykáposztát főzték vele, valamint így fogyasztjuk „savanyúságnak” köret és hús mellé a savanyú káposztát).

A mai piacokon, árusoknál nagyon sok helyen kimért, ízletes és jó minőségű savanyított káposztát lehet venni. Nem csak itt lehet ízletes káposztát beszerezni, hanem a botokban, zacskózva, konzervdobozban szintén árulják. Találtam én már savanyított, gyalult káposztát drogéria polcán is, ami bio gazdaságból származott! Ez az a hely, ahol én biztos soha nem kerestem volna, mégis megörültem, mikor a forgalmazott bio élelmiszerek között rátaláltam. A készen vett káposztákat, először érdemes megkóstolni, mert legtöbb esetben túl savanyúak az adott étel elkészítéséhez. A főzés előtt, pl. a töltött káposzta gombócaihoz előkészített egész káposzta leveleket érdemes kicsit áztatni, de mindenképpen öblítve lemosni!

A GAPS diéta ajánlott ételei között szerepel a savanyú káposzta fogyasztása. Hiszen ez egy probiotikus hatású étel, és amit a szervezetünkbe természetes módon bevihetünk, ízletes és jól is lakhatunk vele, azt ne tegyük mesterséges úton!

Dédnagymamám családunkra hagyta azt a hozzávaló receptet, amivel ő évtizedekig készítette a savanyú káposztáját. Az elkészítés, és a savanyítás már egy bonyolultabb dolog, arra itt nem térek ki, mert a lakásunk falai között sem egy hordó nem fér el, sem 2-5 C-fokos hőmérsékletet nem tudunk biztosítani, egy üvegnyi mennyiséget elkészíteni, hűtőben tárolva pedig elég felesleges munka...

Recept

Hozzávalók 50kg betakarított káposztához.

A káposzta lehet legyalult, vagy fejes.

1kg só, ízlés szerint: babérlevél, egész szemes bors, egész köménymag.

Őrölt erős paprika, egy csipet egy fejbe.

GAPS diéta szerint készített töltött káposzta

A töltött káposztát nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, akár télen, akár nyáron, savanyított káposztából, nyári zöld káposztából, kelkáposztából, nem csak hústöltelékkel, hanem más zöldséggel töltve, rizzsel, áztatott zsömlével, vagy kölessel gazdagítva a húsos tölteléket, és sok egyéb módon. A diéta szabályait betartva, az elkészült töltött káposzta levét nem sűríthetjük be sem lisztes habarással, sem rántással.

Hozzávalók

1,5 kg darált hús, 1 kis fej fokhagyma szétnyomva, 1 evőkanál pirospaprika, kevés őrölt kömény, bors, só. Kb. 12 nagy levél savanyított káposzta.

Elkészítés

A gombócok hozzávalóit összegyúrjuk, a megmosott leveleket megtöltjük. Lábasba tesszük, és annyi vizet engedünk rá, amennyi ellepi. Készre főzzük, majd tejföllel, vagy ízlés szerint joghurttal tálaljuk.

Őszi kincseink I. – Birsalma

A birsalma elég megosztó gyümölcs, valaki vagy a végletekig imádja, vagy a végletekig utálja. Én az első, az imádók csoportjába tartozom. Sőt, elég elvetemült módon, gyerekkoromban képes voltam nyersen megenni. Ma ez már elég bátor dolognak tűnne, de akkor annyira természetes volt, hogy az egyik dédnagypapám által, a kertünkben ültetett fa gyümölcsét egyem. Őszi délutánokon, mikor hazaértem az iskolából, ebéd után rohantam a fához, és szedtem magamnak egy-egy almát. Mai napig sokkal ízletesebb számomra egy finoman elkészített birsalmasajt, mint bármilyen márkás csokoládé.

Ezt a gyümölcsöt, a családban elég sokféle feldolgozási formában fogyasztjuk, tartósítjuk. A legmunkásabb módja, a sajtnak (elég sűrű lekvárnak, formázva, dióval megszórva) való főzés, de lehet belőle kompótot, gyümölcslevest, befőttet készíteni. Viszont a birsalmát elég nehéz feldolgozni. Kemény a gyümölcs húsa, kicsi „kövek” vannak benne, sok cukrot vagy édesítőszert igényel, és sokszor szinte az egész a hulladékba kerül. Ugyanis a kívülről „hamvas”, „szöszös” héjú gyümölcsök, belülről már barnák. A megbarnult gyümölcshúst már nem célszerű felhasználni! A birsalmát tárolni sem lehet sokáig, még hűvös helyen sem. Barna, a héjon lévő körkörös foltok jelzik a romlást. Ezt az almát, már csak a konyha és a lakás valamelyik pontján használhatjuk levegőillatosítónak... mert az illata még ekkor is fenséges!

Ezt az elvetemültséget, és birsalma imádatot, a gyerekeim szintén örökölték. Ez jó pár alkalommal nagy segítség volt, a déli menü összeállításához. Ha sülteket készítettünk, a GAPS diéta betartásával, nem burgonya, rizs, vagy egyéb olyan növényi köretet adtunk a fiunknak, amely nem megengedett. Kacsához, natúr húsokhoz, pl. nagyon finom köret volt számára a birsalma kompótnak, vagy tartósított, befőtt formában. Említettem, hogy a birsalma savanyúsága miatt, nagyon sok édesítőszert igényel, hogy ízletesebb legyen. Mivel a diéta tiltja a finomított, fehér vagy bármilyen cukor használatát, mi vegyes virágmézzel ízesítettük a saját kompótunkat.

Egy kompót elkészítése elég egyszerű. A legnehezebb az almák felvágása, előtte a héj és magház eltávolítása. Ha ezzel készen vagyunk, elegendő annyi vízben feltenni forrni, ami ellepi a felvágott gyümölcsöt. Ízletesebb lesz a kompót, ha még forrás közben néhány szem szegfűszeget és egész fahéjat teszünk hozzá! A mézzel forrás után édesítjük a kompótot, és puhára főzzünk az almákat.

Csipkebogyó tea

A GAPS diétában nem javasolt, a fekete tea fogyasztása, szerencsére a teázás élményét bármilyen más növényi teával pótolni tudjuk.

Október második felére, novemberre minden évben szedhetőre érik a csipkebogyó. Van néhány gyümölcsünk, zöldségünk, bogyónk, amelyet először egy kicsit meg kell csípnie a dérnek, hogy élvezhetőbb, édesebb ízűvé váljon, vagy biztosak legyünk az érési idejében. Ilyen vadon termő bogyó a kökény, csipkebogyó, a kiskertekben található hagyományos kékes, hamvas héjú sütőtök, a naspolya.

A csipkebogyó C-vitamin tartalma nyersen nagyon magas, de minél túlérettebb, vagy szárítva, forrázva készítjük teának, ebből a mennyiségből jelentősen veszít. Ezek az álbogyók, érés közben, a narancssárga és a piros jó néhány árnyalatában pompáznak, de minél pirosabbak, annál puhábbak és csökken a bennük lévő C-vitamin tartalom. A bogyók elkészítése, fogyasztása előtt valahonnan szert kell tenni azokra, nyersen, szárítva, bárhogy, de nem boltban beszerezhető filterek formájában...

A csipkebogyót szedni sem egyszerű. Az út mellől, lakott területhez közeli helyhez lévő földekről, rétekről, bokros területről, a szennyezések miatt nem érdemes olyan bogyót szedni, amit azután lekvárnak, szósznak, teának, vagy bármilyen formában el akarunk fogyasztani. Mi a bátrak közé tartozunk, és magunk szedjük ezeket! Ebben az esetben keres az ember, egy jól félreeső területet, ahol belepusztul a sár dagasztásába, vagy valami „ellenvaddisznóhoz” hasonló technikát kialakítva, próbál nem egy dagonyát végigküzdeni... Ugyanis az érés végére, sokat esik az eső, és a földutak eláznak, a traktorok / mezőgazdasági gépek mély, vízzel teli árkokat hagynak maguk után. Amikor úgy gondoljuk, hogy a dolog lehetetlen küldetés részét megoldottuk, kapunk néhány szívinfarktust a felröppenő fácánoktól, rettegünk az elszökött és arra kóborló kutyáktól, vagy legszívesebben azon fohászkodnánk, hagyja már abba a gyerek a nyávogást. Igen, mert a gyereket visszük magunkkal, hogy megmutassuk neki a természetet, ő meg először nem kap levegőt, mert túl tiszta az, amit be kellene szippantania, és hiányoznak neki a megszokott nehézfémek, porok, és egyéb káros anyagok... Azután 5 percenként nyafog, hogy mikor érünk már oda? Anya, az mi? Miért ragasztanak ki rókás képet? Kire lövöldöznek a vadász bácsik???

A szedés sem egyszerű folyamat. Mert a szúrós ágak közül valahogy a szétnyomás, leejtés nélkül kellene a bogyókat leszedni. Miközben már kb. 20 ág ragad a ruhánkba, a gyereket szintén illene kiszabadítani a bokorból, de saját magunkat sem sikerül... Az sem árt, ha a bokorból való szabadulásnál, nem esünk bele semmi másba, élővíz csatornába, sárba, újabb bokorba!

Miután az első fázison túlesünk, megszerezzük a bogyókat, boldogan indulunk hazafelé. Közben még kicsit visszhangzik a fejünk, a novemberi énekes madaraink hangos károgásától...

Én a bogyókat minden alkalommal megmosom, és papírtörlővel felitatom róluk a felesleges vizet.

Így az első cél, hogy a nedvességgel tele lévő bogyókat penészedés nélkül meg tudjam szártani. Korábban családi házban, a kazánház meleg levegőjénél ez gyorsan ment. Egy ládában, papíron és szellősen szétterítve, könnyen ki lehetett a teának való csipkebogyót szárítani. Lakásban sem lehetetlen, de egyenletes melegen, többször át kell forgatni!

A tea alapanyagát, azután olyan helyen kell tárolni, ahol nem nedvesedik vissza, nem penészedik meg.

A tea készítésénél, forrázás után a bogyókat, akár egész éjjen át lehet áztatni. A kész teát mézzel lehet ízesíteni.

. . .

A csipkebogyó egy érdekes elkészítési módját találtam, egy régi német recepteket feldolgozó, összegyűjtő szakácskönyvben:

 

Csipkebogyóleves, 4 személyre

Hozzávalók:

35 dkg szárított csipkebogyó
1 citrom,
1 liter víz
0,5 liter vörösbor
15 dkg cukor
1 kiskanál kukoricakeményítő
3 szelet fehérkenyér
2 evőkanál vaj

Az élsportolók is szoronganak - KÁSA

M. Kiss Csaba – Kásás Tamás: KÁSA

Előjáték – Utólag, 9-12. oldalak

2012., idézet:

“Pár perc múlva, már újra köpenyben, a játékoskijáróban sorakoztunk. Szabályosan, sapkaszám szerint, ahogy kell. A bal falnál a spanyolok, a jobbnál a magyarok. Az aréna már zúgott. Tömve volt most is. A lelátókon rengeteg magyar. Majdnem hazai pálya. Mi pedig álltunk az alagútban, vártuk, hogy kimehessünk. Na, itt kezdődtek a bajok. Itt fordult igazán komolyra a dolog.

Az történt, hogy a spanyol sorból Felipe Perrone, akivel együtt játszottam sokáig az olasz Pro Reccóban, odalépett hozzám. Azt mondta, szeretné, ha meccs után odamennénk hozzájuk, mert Ivan Pereznek ez a mai az élete utolsó válogatott meccse, és kicsit megünnepelnénk.

Ilyen nincs gondoltam. Ha más mesélné, hogy élete utolsó válogatott meccsén arra kérik, ünnepelje meg valaki más életének utolsó válogatott meccsét, tán el sem hinném. De nekem ez nagyon is valóságos volt.

Közöltem Felipével, hogy én is most állok utoljára a játékoskijáróban, nekem is ez az utolsó meccsem, nem mást szeretnék ünnepelni, meccs után a társaimmal akarok lenni. Megértette.

Amikor Felipe elment, a szememmel megkerestem Perezt. Nem volt nehéz megtalálni. Az egyetlen színes bőrű játékos volt köztünk. A kubai születésű, kőkemény Adonis tizenöt évet húzott le a spanyol válogatottban. Most maga elé meredt. Szeme helyén tűzgolyó égett, arca eltorzult a visszatartott sírástól. Aztán kitört belőle. Zokogott, mint egy kisgyerek. Kiállt a sorból, lerogyott a falhoz. Kezébe temette a fejét. Rázta a sírás.

Engem pedig a hideg rázott. Borsódzott a hátam. És mindenkié. Tovább dagadt a gombóc a torkomban. Szinte elviselhetetlenné erősödtek az érzéseim.

Ekkor jelent meg a folyosó elején a ceremóniamester. Határozott hangon, de udvariasan figyelmet kért. Jobb kezét a magasba emelte, a bal kezén lévő óráját maga elé tartotta, majd roppant teátrálisan visszaszámolt: five, four, three, two, one, aaaand, ordította, és karját lecsapva elugrott előlünk. Ki kellett lépni az alagút takarásából.

Az aréna tombolt. Magasba emelkedtek a magyar zászlók, piros, fehér, zöld lett minden. Szeretetáradat zúdult ránk a lelátókról. Pedig csak az ötödik helyért készültünk harcba szállni.

Vonultam a tömeg előtt, és nyeltem a könnyeimet. Csak arra tudtam gondolni: utoljára szurkolnak nekem a honfitársaim. Attól féltem, ott, mindenki előtt elbőgöm magam. És még hátravolt a bemutatás. Valahogy ki kell bírnod, szóltam magamra.

Number three: Norbert Madaras, dörögte a szpíker. Norbi fellépett a medence mellett futó bírói pástra.

Mindjárt én jövök, nem bőghetek!

Hiába nem akartam, kicsordult pár csepp.

Number four: Dénes Varga! És Dummi Norbi mellé emelkedett.

Bőgő masina, nem lesz katona! Kapd össze magad, ember! Szuggeráltam magam, de már szinte fuldokoltam az egyre nagyobbra növő torokgombócomtól.

Number five: Tamás, Kásás!

Üdvrivalgás.

Felléptem.

Valahogy mégis sikerült legyűrnöm azt a gombócot. Mosolyogtam, integettem. Majdnem belehaltam. Összefacsarodott a szívem, belerándult a gyomrom: ez volt az utolsó bemutatásom.

A ceremónia hátralévő részében igyekeztem arra gondolni, hogy ezt a meccset még meg kell nyerni valahogy, s ez működött. De csak addig, amíg véget nem ért, s amíg bele nem néztem a többiek szemébe. Mindenkié könnyes volt. Rám tört újra a sírógörcs. Mindenki mosolygott, de látták rajtam, hogy el vagyok érzékenyülve, és ez nem hagyta őket hidegen. Összepacsiztunk sorban. Utoljára. Beugrottunk a vízbe. Utoljára.

Lementem a víz alá, és elbőgtem magam.

Már képtelen voltam uralkodni magamon. Végképp sírásra görbült a szám, s éreztem, hogy eltorzul az egész fejem. Kirobbant belőlem minden.

Mély csend vett körül, csak a kitörő bőgésem furcsa bugyborékolásait hallottam. Siklottam a medence legalján. Patakzottak a könnyeim. Fél percet lehettem lent, és lassan megnyugodtam annyira, hogy föl merjek jönni.

Kibukkant a fejem, és újra eljutottak hozzám a telt házas aréna hangjai. A szurkolók és a kamerák már csak azt láthatták: vizes az arcom.

Kezdődhetett a meccs. Életem utolsó meccse.

Lenyomtam még pár hosszt, majd a szokásos szertartásra összeálltunk a kapunk előtt. Kört alkotva lebegtük a vízben, kezek középen. Újra tele lett a szemem könnyel. Biros Peti, a csapatkapitány, beszélni kezdett. Ő nem érzelgős típus. Most sem volt az. Azt mondta, látja, ez most nagyon nehéz csata lesz néhányunknak, de muszáj mindent félretennünk, le kell gázolni a spanyolokat. Persze, persze, feleltem magamban, mindjárt legázoljuk őket, csak még pityergek egy kicsit, és elvigyorodtam. Azt hittem jól vagyok.

Nyomjuk meg, mondta Peti, és egyszerre, még jobban összehajolva, átszellemülten, az aréna zsongásán túlkiabálva azt üvöltöttük: HAJRÁ, MAGYAROK!

Én utoljára.

És úgy, mint még soha. Oroszlánüvöltésre készültem, de macskanyávogás jött ki a torkomon. Cicahang.”

Pénteki nap volt, az iskola megkezdése utáni hetekben, amikor a fiam újabb pánikrohamot produkált a medencében. Aznap nem történt semmi kirívó az életükben. A könnyűnek mondható tanítási nap után, egy kellemes iskolai délután következett, amikor az őszi szüreti programot tartották, különböző játékokkal, állomásokkal, finom falatokkal (osztályonként a szülőktől). A program után gondoltuk, el kellene még jutni egy búváredzésre. A medencéig és az első két hosszig nem volt semmi, akkor beszorult a levegő a gyerek mellkasába, és megállt a világ. Szorult a torka, nem kapott levegőt, szorított a mellkasa. Korábban írtam már a pánikrohamról, ami nagyon hasonlít egy szívroham tüneteihez. Apa elvitte őt az ügyeletre, ahol ismét nem találtak semmi szervi elváltozást. Ült az asszisztens néni ölében, kicsit megszeretgették, együtt éreztek vele, hogy azok a maximalista szülei, mindent ki akarnak belőle hozni: iskolában, tanulásban és több sportban. Ezek szerint, ilyenek lennénk mi szülők... Akik nem támasztank továbbra sem elvárásokat a gyerek felé, sőt a 3. tesi egyesét megünnepelték azon mód hétköznap – mikor kapta-, hogy hurrá végre a gyerek valamiből bukásra áll, nem eminens, végre eljött az idő és kezdi megérteni, hogy nem kell mindenkinek és minden elvárásnak maximálisan megfelelnie! Attól még szerethető, és önmagáért szerethető ember!!!

A gyerek azonmód, hogy segítsenek rajta, kapott egy újabb, de nagyon enyhe nyugtatót (mondhatjuk azt nyugodtan: antidepresszánst!), amitől engem újra kitört a frász. Talán első 2-3 este evett belőle, azután valahogy „elfelejtettem adni” a napi adagot...

Egy ilyen élmény nem múlik el magától. A test / a psziché betegséget generál, a legkönnyebben mindig egy megfázást, valami kis fertőzést produkál. Akkor meg kell állni, időt kell magunknak hagyni, napok múlva folytatni, és szembenézni a történtekkel, majd felvenni a dolgok fonalát egy másik szinten...

Tehát jött a vírusfertőzés miatti szünet. Valahogy végigcsináltuk, ő élvezte az otthoni dolgokat, nem volt jól fizikailag, de ez még mindig egy elviselhetőbb állapot volt számára, mint iskolába járni, logopédia foglalkozáson dolgozni. Én megszakadtam az ebéd, a lecke mgszerzése, a dolgok átütemezése között. Sajnos emiatt sakkedzésre sem ment, pedig ott igazán magabiztosan, és elemében érzi magát. Mivel egy 6 napos munkahét volt, a következő néhány nap, elég lógós óráira nem teljesen gyógyultan, de bejárt.

Utolsó szombaton egyébként is tanulószobával kezdtek, ott tudta pótolni a németet, talán matematikán dolgoztak, de helyettesítő tanárral, a többi órán meglátogattak egy napközit, következőn enni adtak a környék madarainak – aminek egyenes következménye, hogy a helyi macskák ingyen svédasztalhoz jutottak, az összekoncentrálódott madárpopuláció miatt... Mindezt négyen, mert mindenki beteg volt, vagy versenyzett - ja és osztályfőnöki órán, stresszoldás volt, miért nem bírnak magukkal viselkedésileg, azok az osztálytársak, akik épp nincsenek jelen??? A jelenlévők ebben teljesen kompetensek voltak, nem ők viselkednek így...

Eljött a vasárnap este, és elhangzott fájdalmas arccal ez a mondat: Nem akarok iskolába menni!

Húúú, na ezen a ponton kell leülni beszélgetni, de azonnal!

Miért?

Szépen bogoztuk a szálakat. Először, miután beteg volt, a többiek azzal piszkálták, hogy biztos, már megint stresszelt, és emiatt hiányzott, ezt a tanároktól hallották? Tessék? Akkor megbeszéltük, hogy egy 10 éves mindent elhisz, amit neki mondnak! Honnan tudja, hogy ez az információ igaz, és nem hazudtak róla??? Biztos igazat mondott az osztálytársa?

Újra átbeszéltük, miért szorong, mi az a stressz? Miért fél előre azoktól a dolgoktól, amelyek meg sem történtek vele (?), és lehet soha nem is úgy fognak a dolgok történni, amire ő előtte számított! Azért oldunk meg utólag problémákat, hogy ne féljünk előre minden történéstől, és cselekvéstől az életünkben!

Megértette, ezen túlléptünk, az életben ezt a leckét már megtanulta...

Még mindig nem akart iskolába menni! Újabb miért? Nincsenek barátai, nem érzi jól magát a többiekkel, ő hiába nyitna, ők nem foglalkoznak vele. Mondtam, a lányok nem is fognak, arra készüljön fel, mert őket már a hetedikes fiúk érdeklik! A többi fiú meg hozzá képest úgy kamaszodik, hogy a fénysebesség sem éri őket utol, nem hogy ő! Jó lenne, ha végre elolvasná azt a könyvet, amit hetekkel korábban adtam a kezébe, ami a kamaszokról szól, mi történik a testével, arcával, hangjával, hangulatával, gondolataival, viszonyulásával a világ felé. Csöndben jegyzem meg, miért akarta volna elolvasni? Hiszen ez még nem az ő belülről jövő igénye, csupán azt látja, körülötte mindenki kifordult magából, és szinte meg van zavarodva!!!

Elemeztünk tovább, minden barátja elment az osztályból, „kisgimibe”, másik városba, vagy csak sportágak szerinti bontás miatt - másik osztályba. Ők voltak az addigi legjobb tanulók, akik közül most nagyon kevesen maradtak, az pedig természetes, hogy nagyon hiányoznak neki ezek a gyerekek! Ezt szintén megértette.

Ettől még nem akart iskolába menni. Nem volt más kártya a kezemben, minthogy felhoztam azt, minden délután a sakkedzéseken hasonló gondolkodású gyerekek társaságában lehet. Délutánig túl kell élni valahogy a napot, és arra gondolni, délután történnek a kellemes dolgok, ahol sikeres lehet... Meghallgatta, de közben ott lógott fölöttünk a levegőben az a tény, hogy aznap nyert egy sakk megyei kupát, és aranyérmet. Meg kell még azt a leckét nagyon tanulni, hogy nem lehetünk mindig a csúcson, és nem ünnepelnek állandóan bennünket, hanem vannak "nemszeretem hétköznapok", és a sikerek sem jönnek állandóan!

A fenti idézetben egy gyönyörű, és megható önvallomás olvasható Kásás Tamástól. A könyv ezzel kezdődik, miközben a később leírt - korábban megélt -, kibontakozó történet tele van vicces helyzetekkel, kacagtató sztorikkal, szerethető családi, magánéleti történetekkel, rengeteg példával: az edzéseken végzett munkáról, elhivatottságról, a versenyeken elért sikerekkel és kudarcokkal, az iskolai lógást, a tanulási követelményeknek való alkalmasság hiányát.

Egy élet leírása, amikor valaki mindent elér, de nincs motivációja és megfelelő egészsége a folytatáshoz. Látjuk, milyen egy csodálatos sportolói pályafutás vége, bepillantást kaphatunk a gyermekkorba, a fiatal felnőttkorba, sikerbe, kudarcba, boldogságba, naponta fellépő szorongásba. Szorongásba a környezet felé, a mindennapokban és a sportban.

Megtudhatjuk ebből az őszinte élettörténetből, milyen a hatalmas siker (a csúcs) utáni kiégettség, amikor a hétköznapokban kell az értékeket, a célokat, a sikert megtalálni.

Ez az utóbbi a legnagyobb teher, de az addig eltelt évek sem könnyűek, egy versenysportot űző sportoló számára.

Nem könnyű teljesíteni senkinek a sportolói lét kezdetén, sem benne, sem azt követő hétköznapi életben, de mindenkinek magának kell azt az élettapasztalatot megszereznie, hogy ezt fel tudja dolgozni, és teljes, értékekkel teli életet tudjon élni, egy sport végzése közben, és a befejezése után szintén - szorongva, vagy szorongás nélkül...

Almatócsni mézzel

Egyik este a vacsora főétele mellé, még valami desszertet szerettem volna készíteni. Ősszel nagyon sokféle almás ételt szoktunk sütni-főzni, így egy almatócsni mellett döntöttem.

A hozzávalókat a GAPS diéta szerint átgondoltam, így a liszt helyett kókuszlisztet használtam, a cukrot mézzel helyettesítettem.

Hozzávalók:

2 db édes alma

1 nagy evőkanál méz

Csipetnyi őrölt fahéjpor

1 tojás

2 evőkanál kókuszliszt

Zsiradék a sütéshez

Az almákat hámozás után, nagy lyukú reszelőn lereszeltem, hozzáadtam a mézet, tojást, majd belekevertem a kókuszlisztet. Egy formázható, de nem folyós masszát kaptam. A zsiradékot felforrósítottam, és az almás masszából kicsi, laposabb pogácsákat formáztam. Ezeket mindkét oldalán átsütöttem. Nem szabad túl gyorsan sütni, és a pogácsák ne legyenek túl vastagok, mert akkor a közepük nyers marad! Ha nem elég édes az elkészült tócsni, akkor tálalásnál mézzel még lecsorgathatjuk.

Gesztenyés süti mogyoróvajjal

Ebben a tanévben, már ötödik alkalommal készülhettünk a kisebbik fiam iskolájában, az őszi kavalkád egyik bulis napjára, amikor osztályonként a szülők dobják össze, a terülj-terülj asztalkákat. Édes, sós, házi, vagy bolti sütemények formájában. Én ismét két féle süteményt készítettem, az egyiket az osztálytársaknak, a másikat a GAPS diéta szabályait követve. Ebben az évben az volt az osztályfőnök kérése, hogy ne legyen krémes a sütemény, hanem eltartható, a maradékot el tudják tenni, a következő hétfőig. Egy after party, soha nem jön rosszkor…

Így én a jó öreg szaggatott mézes receptemet vettem elő, azt még hetek múlva simán lehet eszegetni! Tejfogakkal rendelkező kiskorúaknál, garantált egy ilyen friss süti elfogyasztása után, hogy másnap hajnalra még a Fogtündér is a látogatását teszi a családnál… mindenki fantáziájára bízom, hogy miért?

Így a buli előtt 2 nappal elkészült a sok-sok szaggatott mézes, de a díszítés a mínusz egyedik napra maradt. Előtte még gyakoroltam a szülői munkaközösségi tagság örömeit. 2 boltban, majd egy óráig tartó sorban állással sikerült az osztály bulira üdítőket vennem, papírtányérokat, és klassz műanyag söröspoharakat. Hát nem a műanyag söröspoharakért indultam, de vagy kávés méretű lett volna, vagy ez - már a második boltban! Erősen izgultam, jó cukros üdítőből, a srácok jól teleisszák magukat, azután addig pörögnek, míg szétverik az iskolát... Fél literes pohárból üdítő, ütős méret!  

 Mézes sütik az osztálytársaknak

A fiam süteményénél azt a kérést vettem figyelembe, hogy ne legyen krémes! A diéta tiltásai között korábban nem láttam, hogy sós mogyoróvajat ne lehetne használni, így azt csempésztem, a neki készített süteménybe. Ha a többieknek jutott cukor – süteményben, és üdítőbe csempészve-, akkor a fiam buli sütijéből sem hagyhattam ki ezt a hozzávalót. Attól buli, a buli, hogy néha szabályokat szegünk! Nem valami nagyot, mert a fondorlat a mogyoróvajban volt. Egy barna nádcukorral, mogyoródarabokkal ízesített vajat használtam.

A termék címkéjét nagyon alaposan átnéztem, nem tüntettek fel semmilyen ételadalékot, káros anyagot. Mégis az alábbi képen bemutatom, mi a különbség, a nálunk boltban kapható mogyoróvaj, és az afrikai, termelés helyén készült vaj között! Egyik sem tartalmazott tartósítószert, felesleges adalékanyagokat, színezéket. A nálunk boltban forgalmazott vaj kenhetőbb, lehet a cukortól? Az afrikai vaj keményebb, sötétebb színű, és tárolásnál egy olajréteg válik ki az üveg tetejére. Ezt állandóan össze kell keverni, hogy homogén maradjon. Ránk azért nem szokott romlani, mert a családban, az egy főre eső mókusok száma, pont négy! Imádjuk a mogyorót minden formában sósan, édesen, csokiban, vajnak, krémnek… Megjegyzem a macskát a mogyoróevésre, eddig nem sikerült rászoktatnunk. Mindig tudtam, hogy egy hálátlan dög! 

 

Balra az afrikai mogyoróvaj, jobbra a barna nádcukros mogyoróvaj van a tányéron 

A buli sütihez készítettem egy kavart gesztenyés süti alapot. Amikor kihűlt a lap, kiszaggattam egy masni formával (ha már bulira készült), és 1-1 darabot megtöltöttem a barna nádcukros mogyoróvajjal. A gyereket pedig - egy kis kóstoló után-, erősen elhessegettem a kész mű közeléből, hogy maradjon valami másnapra!   

 Azért maradt egy kis süti a bulira!

Ebéd a felső tagozaton

A felső tagozatot úgy kezdte el a fiam, hogy azt sem tudtuk, hol fog ebédelni? Sőt azt sem, hogyan néz ki az osztályfőnöke, hol kell első reggel gyülekezni, mikor lesz a tanévnyitó. Végül is a XXI. században, ez csupán egy honlap programozás, vagy információ feltétel lett volna... Végül a gyerek nem késte le a tanévnyitót, megtalálta a termet, de nem én voltam az egyedüli szülő, aki a következő mondattal indította aznap reggel iskolába a gyerekét:

- Fiam, legyél kreatív, találd fel magad!!! Az épületben nem veszhetsz el!

Aznapra semmit nem csomagoltam ebédre a gyereknek, arra számítottam - elég számító módon -, hogy délben hazaengedik őket. Azt tudtam más szülőktől, hogy az ő gyerekeik ebédfizetésnél kaptak ebédjegyet. Én ebben a tanévben már nem is próbálkoztam azzal, hogy ebédet fizessek be a gyereknek!

Az osztálytársai sem az iskolai ebédlőben ebédelhetnek, hanem egy néhány utcányira lévő étteremben. A fiamnak előző tanévben innen szállították ki az iskolába, az általam megrendelt ebédet, amit az osztályteremben ehetett meg. Felső tagozatban már nincs olyan terem, ami szóba jöhetne. Így első héten segítséget kértünk az iskolától, szállíthatnak-e ki ételt, hol eheti meg, mit tehetünk? Egy folyosón dobozból ebédelni, nem a legjobb megoldás...

Az iskola javaslata alapján, végül megoldódott a helyzet. Továbbra is interneten rendelünk, de a fiam abban az étteremben eheti meg az ételt, ahol az osztálytársai. Ez nagyon jó megoldás, együtt mennek ebédelni, meleg az étel és ellenőrzött körülmények között fogyaszthatja el!

 Ősz van...

Madártej

Azt már korábban körbejártam, hogy a GAPS diéta tiltása ellenére, mi elkövetjük azt az eretnekséget, hogy tejet, vagy tejjel készült ételt adunk a diétázó gyerekünknek.

Egyik nap a fiam, nagyon szeretett volna valami vaníliás ízű ételt enni, és ő kérdezte meg, madártejet készíthetünk-e?

A madártej az a legendás étel, amiről anyáink, nagymamáink azt hitték, hogy a kismamák szoptatását, tejképzését elősegíti. Bár ez a teória, azóta megdőlt, több dolgot nem lehet a madártejtől elvitatni: mennyire finom, rengeteg kalóriát tartalmaz (kb. 420 kcal/adag/fő, ami egy szülés után lévő kismamánál nem elhanyagolható!), nem bonyolultak a hozzávalói, és még sorolhatnám! 

Már a madártej nevét is legendák övezik, hiszen ősidők óta fogyasztják az emberek. Viszont az ősidőkben sem volt a madaraknak teje, ezt az elnevezést az édesség ritkasága, elérhetetlensége miatt kapta. Más országokban kanári tejnek, kakastejnek hívják, vagy úszó szigetnek - a krémen lévő főtt hab miatt.

Mint, ahogy az ételnek, nekünk szintén megvan a saját, hozzá kapcsolódó családi történetünk: A nagyobbik fiunk születésénél, apai nagynéném készített madártejet. Nagyon finom volt, de nem fogyott el, mert másnap mehettünk haza a kórházból. Kánikulában utaztunk, nem volt nálunk hűtőtáska, és sajnos az étel megromlott. Az utazás után már nem mertük megenni, így a férjem a WC-be öntötte az egészet. Igen, ez a hirtelen mozdulat még egy több napig tartó küzdést indított el, mert nem lehetett a habot lehúzni! Ugyanis a nagynéném tojáshabja, tökéletesen volt elkészítve! Azóta, ha bármikor madártejet készítünk, feltesszük a kérdést:

- Szerinted jobb lesz a habja, mint az Erzsi nénié volt???

Apa kivételével nálunk, ezt mindenki nagyon szereti, így átgondoltam, hogyan tehetném diéta baráttá a madártejet? Elsőre nem azt céloztam meg, hogy habpróbát végezzek vele...

A hagyományosan készített madártejhez, legalább 6-12 tojás, és 1 liter tej kell. Minél több tojással készítjük, annál jobban besűrűsödik a tej (a sárga, folyékony rész). Én vaníliás pudingot sűrítésnek soha nem használtam, de ha valakinek kevés tojás áll a rendelkezésére, ezt sem bűn beletenni!

 A madártej főzéséhez, egy olyan lábasra van szükség, amiben nem ég oda a tej! Lehet praktikázni, a tej forralása előtt hideg vizes öblítéssel, de a biztos, egy jól kipróbált lábas, amibe korábban pl. a puding nem égett bele! A hab megfőzése után, a tejet kissé vissza kell hűteni, mert ha a forró tejbe önjük, a cukros, vagy egyéb édesítőszerrel kikavart tojássárgákat, az rögtön összecsomósodik! Nem tojásleves, vagy tejes rántotta a cél!!!

Én az alapreceptet vettem figyelembe, és a hozzávalókat a diéta szerint cseréltem ki.

Vaníliás cukrot, a cukor miatti tiltás miatt nem használok. A boltban kapható olyan vaníliarúd, amely aromazáróan visszacsomagolható. A rúdból a felhasználni kívánt mennyiséget vágom le, visszazárom, és sokáig megőrzi a minőségét. Nem olcsó, de nagyon ízletes az ételben! A rudat kettévágom, kikaparom, és azután így szétbontva főzöm meg a tejben. Kicsit állni hagyom, de nem túl sokáig, nehogy keserű legyen!

 

Vaníliarúd

 

Hozzávalók:

2 db tojás, a sárgája és fehérje szétválasztva,

1 nagy evőkanál méz

4 dl minél zsírosabb tej

Kb. 2 cm hosszúra vágott, vaníliarúd darabka

A tojások habjait kemény habbá verem, a sárgáját a mézzel kikeverem egy másik tálban. A tejet, a vaníliarúddal felteszem forrni. A forrásban lévő tejbe, kanállal adagolom a habot, és megfőzöm. Szűrőkanállal a habot kiszedem, és a tejet visszahűtöm, a vaníliát kiveszem. A tejbe öntöm a sárgáját, és újraforralom. A lábasból egy tálba kiöntöm, hagyom kihűlni, és a tetejére teszem a habot. Hűtve tárolom, és tálalom! 

 Madártej