A tehetségről - a genetikus, a zongoraművész és az ökölvívó

A könyv, amelyből az idézetek származnak, szerzője Rónai Egon, akik beszélgetéseit idézem: Dr. Czeizel Endre, Kocsis Zoltán, Kovács „Koko” István, mind olyan emberek számomra, akik értékteremtő gondolatokat közvetítenek számunkra, tehetségük, az életben elért sikereik, példaértékűek országunkban, sőt megkockáztatom a világban.

Dr. Czeizel Endre egyik könyvét titokban, talán alsó tagozatosként olvastam el, azután a többit, amihez így titokban hozzájutottam... Valljuk be, egyik szülő sem adna ennyi idősen, olyan könyveket tudatosan a gyereke kezébe, ami az öröklődésről, genetikai betegségekről szól, valamint az első pár oldalon, Theodóra császárnőt feketén-fehéren „leprostituáltozzák”, és meddőségének okait elemzik egy évezreddel később. Ennek a három tehetséges embernek, sem a szakmájában, sem a hétköznapi életében nem lehet köze egymáshoz, mégis a tehetség oldaláról nézve lesz ez a három beszélgetés együttesen kerek. A genetikus, aki gondozhatja / segítheti már a születés előtti sikeres életet, a zenei tehetség, aki rettentő sok munkával érte el a sikereit, a sportoló, aki a támogató közeg és a szorgalom által vált a legjobbá...

A kivételes tehetség borzasztó teher

Dr. Czeizel Endre interjú, Rónai Egon: Húzós, Beszélgetések 2012. január 5.

54. oldal -

-          A karrier és család együtt nagyon nehéz egy nőnek?

-          Borzasztó! Két bőrt húzunk le a nőkről, elvárjuk, hogy ugyanúgy dolgozzanak, mint a férfiak, de azért szüljék meg a gyerekeket, és ezt nagyon igazságtalan dolognak tartom. Hányszor jön hozzám egy-egy asszony, és azt mondja, doktor úr, én olyan szívesen vállalkoznék a harmadikra, de tudja az én koromban nekem az már nem illik. De miért nem illik? A gyereknél nincs nagyobb társadalmi érték, a munka sem! Aki viszont anyaként otthon marad, az nem teljes értékű ember! Ezt nagyon elrontottuk. Na most, visszatérve a tehetségre, a kivételes szellemi képesség inkább átok. Nem én találtam ki, a francia géniusz, Marlaux mondta, hogy a kivételes tehetség az nem adomány, az természeti csapás, egy átok, jellempróba, és tényleg így van. Amikor géniuszokkal foglalkoztam, kirajzolódott két fő vonulat. Voltak a nagyon okosak, ők sokra viszik a társadalomban, de nem lesznek géniuszok. Ők tartják fenn a rendet, ők lesznek miniszterek, tévéigazgatók – gondolom – és egyebek, mert tudják, hogyan kell élni, vigyáznak magukra, irányítják a környezetüket. A géniuszok az igazán kreatív emberek. Csakhogy a kreativitás, a másképpen, eltérően gondolkodás, egy másképpen viselkedés, az szinte deviáns magatartás.

-          Ezért nem véletlen, hogy a magyar géniuszok nagy részét őrültnek nyilvánították?

-          Így van, Csontvárytól kezdve József Attilán át Bolyai Jánosig. Na most egyik sem volt őrült, csak mániás depressziós, egyik pillanatban elhitte magáról, hogy ő a próféta és megváltja a világot, aztán kiszipolyozta az agyát, és jött az alkotói válság. Mi már tudjuk, ez a depresszió. És itt jön be az, hogy mind a kettőt borzasztó nehéz elviselni. Azt sem bírom elviselni, ha ezer fokon égek, azt sem bírom elviselni, ha szerencsétlenkedem, azért kell inni, azért kell dohányozni, azért kell öngyilkosnak lenni. Ezek borzasztó nehéz dolgok, és amikor ezekkel szembesültem, akkor rájöttem arra, hogy például mi, szülők mégis erre vágyunk. Amikor még szülészkedtem, olyan érdekes volt, hogy az első dolog, amikor megszólal a szülő: a kisgyerek egészséges-e. Mindene megvan? Fiú? Lány? De aztán néhány nappal később, amikor leülök beszélgetni az édesanyával, akkor „ugye doktor úr, majd sokra viszi? Többre, mint mi?!” Tehát minden szülőben van egy ilyen vágy. Csakhogy nem gondolják végig, hogy bizony a kivételes tehetség, a valóra vált géniuszság az borzasztó teher. Amikor én ezeknek a magyar géniuszoknak az életét áttanulmányoztam és próbáltam értékelni, akkor attól lesz szörnyű rossz érzésem. Ők a legnagyobb természeti kincseink, és nem vigyáztunk rájuk. Most sem vigyázunk.

-          Akad olyasmi, amire azt tudja mondani, hogy erre a genetika tudománya által jött rá, vagy ami a genetika által lett világos az ön számára, és túlmutat a szakmán?

-          Amikor fiatal orvos voltam, azt mondták, hogy a fejlődési rendellenességek a természet véletlenszerű szerencsétlenségei, azzal nem lehet mit kezdeni, azt el kell fogadni. Azért rájöttünk arra, hogyha megértjük azokat a mechanizmusokat, amelyek a kis emberben, az embrióban történnek, akkor a legsúlyosabb rendellenességet, mondjuk a nyitott gerinc kilencven százalékát és a szívrendellenességek negyven százalékát ki lehet védeni. Na most azért 2000-ben, amikor meghatározták az elmúlt huszonöt év legnagyobb közegészségügyi felfedezéseit, akkor az öt közül az egyik ez volt, mert ez olyan áttörés volt a fejlődési rendellenességek megelőzésben, ami tényleg teljesen új helyzetet teremtett. Ez az én életem tudományos értelme.

Hol voltam én egy Bródy Jánostól?

Kocsis Zoltán, interjú, Rónai Egon: Húzós, Beszélgetések 2012. február 23.

105. oldal -

-          De Zoli, te csodagyerek voltál! Nálad már tizenéves korodban lehetett tudni, hogy kevés hozzád hasonló volt.

-          Nem ezt visszautasítom! Még hogy csodagyerek! Csoda, hogy nem züllöttem el! Az volt a csoda!

-          Hányszor akartad abbahagyni?

-          Nevetni fogsz, sokszor. Sokszor éreztem úgy, hogy ez túl nehéz nekem, és túl sok a munka, és túlságosan szakirányultságú a munka, és ahhoz nekem nem fűlött a fogam. Aztán bizonyos csalódások ráébresztettek arra, hogy ez gyakorlás nélkül nem megy.

-          De éppen ez a nehéz benne, hogy le kell ülni küszködni akkor is, amikor mindenki jól érzi magát körülötted. Ez tizenévesen elég súlyos teher.

-          Volt nekem gyerekkorom, mentem én rendesen a térre. Éppen ezért csoda, hogy nem züllöttem el, mert elég kétes alakok társaságában...

-          Tényleg jelentős csibész voltál gyerekkorodban, minden balhéban benne voltál?

-          Volt, hogy félévkor egyes volt a magatartásom, és akkor az kettesre változott az év végén. Szóval volt ilyen.

-          Javítottál. Nem is lehet egyes magaratás.

-          Száz százalékkal javítottam!

-          Na és a lányok? Mert az volt a híred hajdanában, hogy nem picit voltál nőcsábász!

-          Ez nem igaz, nem igaz! Hát hol voltam én, mondjuk egy Bródy Jánostól? Hol voltam? És különben is, túlságosan komoly voltam. Ha megismerkedtem egy lánnyal, és a tizedik perc után elkezdtem Debussyről beszélni, hát az nem nagyon tetszhetett.

Pörögve, mégis elbújva

Kovács „KOKO” István, interjú, Rónai Egon: Húzós, Beszélgetések 2011. július 26.

153., 155. oldal

- Te pedig focista akartál lenni, semmi

- Az MTK-pálya volt a legközelebb, fociztam, de hát a futottak még kategóriában szerepeltem, nem tőlem volt hangos az öltöző. Aztán kiderült, hogy a tanulmányi eredményeim sajátos módon nem segítenek hozzá ahhoz, hogy gimnáziumba menjek, tehát a színész pályáról le kell tennem. Ráadásul a nagymamám elképesztő monológot vágott le nekem a festőszakma szépségéről, hogy menjek inkább szobafestőnek, sokkal jobb a szobafestőnek, mint a színésznek. Ezért majdnem elmentem szobafestőnek, de szerencsére az utolsó pillanatban aztán végül is autószerelőnek adtuk be a papírt.

...

-          Az, hogy ökölvívó lettél, véletlen volt? Mert nem lehettél se színész, se focista?

-          Véletlen, teljesen.

-          Nagyon későn kezdtél bokszolni.

-          Tizennégy évesen, miközben az egész családom bokszolt. Édesapám, nagyapám – aki annak idején az MTK-nak volt az egyik főtámogatója -, a nagybátyám. Sőt, a bátyám is már rég bunyózott, amikor én teljesen véletlenül, Kőbányán az EVIG-be kerültem. Szerelem volt első látásra, és most már azt kell mondanom így utólag, hogy teljesen véletlenül jó helyre kerültem, mert olyan emberek kezdtek velem foglalkozni, akik ott tudtak tartani akkor is, amikor az elején eljöttek kevésbé sikeres időszakok. Mert hát egyetlenegy sportot sem lehet úgy kezdeni, hogy rögtön sikeres vagy. Olyan nincs. Nem voltam kiugróan tehetséges, tizennyolc éves koromban, tehát négy évvel később derült ki, hogy érdemes ezzel foglalkoznom.

Keményítők – nyílgyökér

A GAPS diéta nem javasolja, a burgonya és kukorica fogyasztását. Sokszor, idő hiányában nagy segítség lett volna, ha tízóraira bármilyen bio anyagokból, előre zacskózott pudingot, vagy más drogériában kapható ételt csomagolhattam volna a gyereknek, de ezek a tasakok, ételek, visszakerültek a polcra, mert pl. kukoricakeményítőt tartalmaztak...

A fenti növények magas keményítőtartalmúak. Ezt a kivont keményítőt por formában, kitűnően lehet sűrítésre használni, leveseknél, főzelékeknél, pudingoknál, mártásoknál, sütemények tésztájához.

Korábban, nem csak burgonya-, és kukoricakeményítőt használtak sűrítésre, hanem nyílgyökérből készített keményítőt is. A nyílgyökérről először egy több, mint 100 éves recepteket tartalmazó könyvben olvastam. A paleo konyha számos ételben használja fel, a gyökérből készült őrleményt, kivont keményítőt. A növény származási helye Dél-Amerika, és a Karib-tenger térsége, emiatt nem csoda, ha a hagyományos konyha elsősorban nem ezt a növényszármazékot alkalmazta. Számos előnyös tulajdonsága mellett (pl. gluténmentesség, vitaminokban gazdag), én itt az emésztésre és a bélmozgások segítésére gyakorolt hatását emelném ki.

A diéta bevezetése után 18 hónappal, a GAPS diéta szerint készített ételekhez elkezdtük visszatáplálni a finomított búzalisztből készült ételeket, vagy a magliszteket ezekkel egészítettük ki. A fiam részére ez az íz, alapanyag hiányzott a legjobban. Eléggé kis mennyiségben kanalaztam először a búzalisztet, a mandulalisztes piskótákhoz, vagy sűrítettem vele leveseket, főzelékeket, esetleg sütöttem olyan tökmaglisztes pogácsát, amiben fele-fele arányban volt a két liszt.

A fiam boldogsága végtelen volt, viszont a búzaliszt használata mellet, az utóbbi 2 hónapban csúsztak vissza rá a kilók, a pofija kikerekedett, a válla, törzse, combja szélesebb lett. A közérzetére pedig romlott, állandó fáradtságra panaszkodott, enerváltabb volt...

Sajnos hiába olcsóbb egy kanál búzaliszt, a nyílgyökérrel szemben, ha a használata után, valaki fáradtan érzi magát, és olyan plusz kilókat szed fel, amelyeknek nem kellene ott lenniük!

Újabb születésnap decemberben

2014. december egyik hetében, minden napra készültünk  házi készítésű süteménnyel, mert a kisebbik fiam 11. születésnapját ünnepeltük meg.

Az első alkalom, ahová már előző szombaton készültem, a sakkegyesülete volt. Ugyanis már a hétfői napon Mikulás kupát tartottak, ami mellé jeleztük, hogy a sütit mi szolgáltatjuk. Ezek a sütemények nem diéta szerint készültek, hiszen nem a fiam részére csináltam, hanem a társainak, barátainak. A versenyen, ezüst érmet kapott az ünnepelt...

 Kókuszgolyók, mézes kekszek és narancsos muffinok

A mézes kekszekből, maradt az osztálytársak részére szintén, hogy őket se mesterséges adalékokkal kínáljuk meg...

Aznap a fiamnak Budapesten volt egyéni sakkedzése, ami után hatalmasat sétáltunk a Deák Ferenc utcában, Bazilikánál, Vörösmaty téren, de előtte megnéztük, a   Four Seasons Budapest Hotelben először tartott karácsonyi vásárt.

 A Four Seasons Budapest Hotel Recepciója előtt...

Minden vásárban gyönyörű dolgokat láttunk, és este végignéztük a Bazilika homlokzatára vetített képeket, amely zenei aláfestéssel történt. 

Azután a gyereket elvittük, a Széchenyi Lánchíd lábánál egy koncertre. Ez nem volt ingyen, mert a poharakon játszó zenész dobozába mindenki dobott pénzt, sőt a fiatal külföldi turisták nem egyszer táncra perdültek előtte! Bohóckodtak, vidámak voltak.

A felvétel hangulatát fokozza, a végig visító sziréna, mert lerobbant a híd előtt a villamos, és jött a műszaki mentés...

Harmadik nap - mivel előtte éjjel már erőm sem volt többet sütni -, egy órám maradt, a búvárúszó edzésre sütivel készülni. A medencéből, edzés után kiugráló, és farkas éhes gyerekek egy pillanat alatt eltüntették, a nekik készített kókuszos keksztekercset, és csokoládés-meggyes muffinokat, melyeket házi meggydzsemmel készítettem...

Decemberi varázslat

Budapest, Deák Ferenc utca

Őszi kincseink II. - Savanyú káposzta

Családom másik ágán lévő dédszüleim, mesterei voltak a savanyú káposzta készítésének. A település mellett lévő kertjükben évről-évre nagyon sok káposztát termeltek, majd azt hatalmas fahordókban savanyították meg. A fejeket egészben savanyították, majd főzés előtt levelekre szedték (torzsa nélkül, a savanyító edényben rétegezve a kisebb káposztafejeket, a gyalult káposztával, hogy a káposzta lenyomható legyen, ebből készítették később a töltött káposztát), vagy a torzsa eltávolítása után legyalulták (ez az aprókáposzta, amelyet a töltött káposzta közé tettek, vagy a székelykáposztát főzték vele, valamint így fogyasztjuk „savanyúságnak” köret és hús mellé a savanyú káposztát).

A mai piacokon, árusoknál nagyon sok helyen kimért, ízletes és jó minőségű savanyított káposztát lehet venni. Nem csak itt lehet ízletes káposztát beszerezni, hanem a botokban, zacskózva, konzervdobozban szintén árulják. Találtam én már savanyított, gyalult káposztát drogéria polcán is, ami bio gazdaságból származott! Ez az a hely, ahol én biztos soha nem kerestem volna, mégis megörültem, mikor a forgalmazott bio élelmiszerek között rátaláltam. A készen vett káposztákat, először érdemes megkóstolni, mert legtöbb esetben túl savanyúak az adott étel elkészítéséhez. A főzés előtt, pl. a töltött káposzta gombócaihoz előkészített egész káposzta leveleket érdemes kicsit áztatni, de mindenképpen öblítve lemosni!

A GAPS diéta ajánlott ételei között szerepel a savanyú káposzta fogyasztása. Hiszen ez egy probiotikus hatású étel, és amit a szervezetünkbe természetes módon bevihetünk, ízletes és jól is lakhatunk vele, azt ne tegyük mesterséges úton!

Dédnagymamám családunkra hagyta azt a hozzávaló receptet, amivel ő évtizedekig készítette a savanyú káposztáját. Az elkészítés, és a savanyítás már egy bonyolultabb dolog, arra itt nem térek ki, mert a lakásunk falai között sem egy hordó nem fér el, sem 2-5 C-fokos hőmérsékletet nem tudunk biztosítani, egy üvegnyi mennyiséget elkészíteni, hűtőben tárolva pedig elég felesleges munka...

Recept

Hozzávalók 50kg betakarított káposztához.

A káposzta lehet legyalult, vagy fejes.

1kg só, ízlés szerint: babérlevél, egész szemes bors, egész köménymag.

Őrölt erős paprika, egy csipet egy fejbe.

GAPS diéta szerint készített töltött káposzta

A töltött káposztát nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, akár télen, akár nyáron, savanyított káposztából, nyári zöld káposztából, kelkáposztából, nem csak hústöltelékkel, hanem más zöldséggel töltve, rizzsel, áztatott zsömlével, vagy kölessel gazdagítva a húsos tölteléket, és sok egyéb módon. A diéta szabályait betartva, az elkészült töltött káposzta levét nem sűríthetjük be sem lisztes habarással, sem rántással.

Hozzávalók

1,5 kg darált hús, 1 kis fej fokhagyma szétnyomva, 1 evőkanál pirospaprika, kevés őrölt kömény, bors, só. Kb. 12 nagy levél savanyított káposzta.

Elkészítés

A gombócok hozzávalóit összegyúrjuk, a megmosott leveleket megtöltjük. Lábasba tesszük, és annyi vizet engedünk rá, amennyi ellepi. Készre főzzük, majd tejföllel, vagy ízlés szerint joghurttal tálaljuk.

Őszi kincseink I. – Birsalma

A birsalma elég megosztó gyümölcs, valaki vagy a végletekig imádja, vagy a végletekig utálja. Én az első, az imádók csoportjába tartozom. Sőt, elég elvetemült módon, gyerekkoromban képes voltam nyersen megenni. Ma ez már elég bátor dolognak tűnne, de akkor annyira természetes volt, hogy az egyik dédnagypapám által, a kertünkben ültetett fa gyümölcsét egyem. Őszi délutánokon, mikor hazaértem az iskolából, ebéd után rohantam a fához, és szedtem magamnak egy-egy almát. Mai napig sokkal ízletesebb számomra egy finoman elkészített birsalmasajt, mint bármilyen márkás csokoládé.

Ezt a gyümölcsöt, a családban elég sokféle feldolgozási formában fogyasztjuk, tartósítjuk. A legmunkásabb módja, a sajtnak (elég sűrű lekvárnak, formázva, dióval megszórva) való főzés, de lehet belőle kompótot, gyümölcslevest, befőttet készíteni. Viszont a birsalmát elég nehéz feldolgozni. Kemény a gyümölcs húsa, kicsi „kövek” vannak benne, sok cukrot vagy édesítőszert igényel, és sokszor szinte az egész a hulladékba kerül. Ugyanis a kívülről „hamvas”, „szöszös” héjú gyümölcsök, belülről már barnák. A megbarnult gyümölcshúst már nem célszerű felhasználni! A birsalmát tárolni sem lehet sokáig, még hűvös helyen sem. Barna, a héjon lévő körkörös foltok jelzik a romlást. Ezt az almát, már csak a konyha és a lakás valamelyik pontján használhatjuk levegőillatosítónak... mert az illata még ekkor is fenséges!

Ezt az elvetemültséget, és birsalma imádatot, a gyerekeim szintén örökölték. Ez jó pár alkalommal nagy segítség volt, a déli menü összeállításához. Ha sülteket készítettünk, a GAPS diéta betartásával, nem burgonya, rizs, vagy egyéb olyan növényi köretet adtunk a fiunknak, amely nem megengedett. Kacsához, natúr húsokhoz, pl. nagyon finom köret volt számára a birsalma kompótnak, vagy tartósított, befőtt formában. Említettem, hogy a birsalma savanyúsága miatt, nagyon sok édesítőszert igényel, hogy ízletesebb legyen. Mivel a diéta tiltja a finomított, fehér vagy bármilyen cukor használatát, mi vegyes virágmézzel ízesítettük a saját kompótunkat.

Egy kompót elkészítése elég egyszerű. A legnehezebb az almák felvágása, előtte a héj és magház eltávolítása. Ha ezzel készen vagyunk, elegendő annyi vízben feltenni forrni, ami ellepi a felvágott gyümölcsöt. Ízletesebb lesz a kompót, ha még forrás közben néhány szem szegfűszeget és egész fahéjat teszünk hozzá! A mézzel forrás után édesítjük a kompótot, és puhára főzzünk az almákat.

Csipkebogyó tea

A GAPS diétában nem javasolt, a fekete tea fogyasztása, szerencsére a teázás élményét bármilyen más növényi teával pótolni tudjuk.

Október második felére, novemberre minden évben szedhetőre érik a csipkebogyó. Van néhány gyümölcsünk, zöldségünk, bogyónk, amelyet először egy kicsit meg kell csípnie a dérnek, hogy élvezhetőbb, édesebb ízűvé váljon, vagy biztosak legyünk az érési idejében. Ilyen vadon termő bogyó a kökény, csipkebogyó, a kiskertekben található hagyományos kékes, hamvas héjú sütőtök, a naspolya.

A csipkebogyó C-vitamin tartalma nyersen nagyon magas, de minél túlérettebb, vagy szárítva, forrázva készítjük teának, ebből a mennyiségből jelentősen veszít. Ezek az álbogyók, érés közben, a narancssárga és a piros jó néhány árnyalatában pompáznak, de minél pirosabbak, annál puhábbak és csökken a bennük lévő C-vitamin tartalom. A bogyók elkészítése, fogyasztása előtt valahonnan szert kell tenni azokra, nyersen, szárítva, bárhogy, de nem boltban beszerezhető filterek formájában...

A csipkebogyót szedni sem egyszerű. Az út mellől, lakott területhez közeli helyhez lévő földekről, rétekről, bokros területről, a szennyezések miatt nem érdemes olyan bogyót szedni, amit azután lekvárnak, szósznak, teának, vagy bármilyen formában el akarunk fogyasztani. Mi a bátrak közé tartozunk, és magunk szedjük ezeket! Ebben az esetben keres az ember, egy jól félreeső területet, ahol belepusztul a sár dagasztásába, vagy valami „ellenvaddisznóhoz” hasonló technikát kialakítva, próbál nem egy dagonyát végigküzdeni... Ugyanis az érés végére, sokat esik az eső, és a földutak eláznak, a traktorok / mezőgazdasági gépek mély, vízzel teli árkokat hagynak maguk után. Amikor úgy gondoljuk, hogy a dolog lehetetlen küldetés részét megoldottuk, kapunk néhány szívinfarktust a felröppenő fácánoktól, rettegünk az elszökött és arra kóborló kutyáktól, vagy legszívesebben azon fohászkodnánk, hagyja már abba a gyerek a nyávogást. Igen, mert a gyereket visszük magunkkal, hogy megmutassuk neki a természetet, ő meg először nem kap levegőt, mert túl tiszta az, amit be kellene szippantania, és hiányoznak neki a megszokott nehézfémek, porok, és egyéb káros anyagok... Azután 5 percenként nyafog, hogy mikor érünk már oda? Anya, az mi? Miért ragasztanak ki rókás képet? Kire lövöldöznek a vadász bácsik???

A szedés sem egyszerű folyamat. Mert a szúrós ágak közül valahogy a szétnyomás, leejtés nélkül kellene a bogyókat leszedni. Miközben már kb. 20 ág ragad a ruhánkba, a gyereket szintén illene kiszabadítani a bokorból, de saját magunkat sem sikerül... Az sem árt, ha a bokorból való szabadulásnál, nem esünk bele semmi másba, élővíz csatornába, sárba, újabb bokorba!

Miután az első fázison túlesünk, megszerezzük a bogyókat, boldogan indulunk hazafelé. Közben még kicsit visszhangzik a fejünk, a novemberi énekes madaraink hangos károgásától...

Én a bogyókat minden alkalommal megmosom, és papírtörlővel felitatom róluk a felesleges vizet.

Így az első cél, hogy a nedvességgel tele lévő bogyókat penészedés nélkül meg tudjam szártani. Korábban családi házban, a kazánház meleg levegőjénél ez gyorsan ment. Egy ládában, papíron és szellősen szétterítve, könnyen ki lehetett a teának való csipkebogyót szárítani. Lakásban sem lehetetlen, de egyenletes melegen, többször át kell forgatni!

A tea alapanyagát, azután olyan helyen kell tárolni, ahol nem nedvesedik vissza, nem penészedik meg.

A tea készítésénél, forrázás után a bogyókat, akár egész éjjen át lehet áztatni. A kész teát mézzel lehet ízesíteni.

. . .

A csipkebogyó egy érdekes elkészítési módját találtam, egy régi német recepteket feldolgozó, összegyűjtő szakácskönyvben:

 

Csipkebogyóleves, 4 személyre

Hozzávalók:

35 dkg szárított csipkebogyó
1 citrom,
1 liter víz
0,5 liter vörösbor
15 dkg cukor
1 kiskanál kukoricakeményítő
3 szelet fehérkenyér
2 evőkanál vaj