2014. április 29., kedd

Amikor a tojásból elég volt




Mióta a GAPS diétát tarjuk, elég sok reggelen volt tojás, valamilyen formában a reggeli, de pár hónap után a gyerek nagyon elkezdte ezt a menüt utálni. A hozzá adott, ízesített / fűszerezett / salátának elkészített zöldségeket (paprika, paradicsom, uborka) meg sem kóstolta.

Valami mást kellett kitalálni, ami gyorsan elkészíthető. Annak pedig nem sok értelme van, hogy ugyanazt egye, mint ami a tízórai lenne...



Elkezdtem sütésnél, legalább 2 féle ízű sütit készíteni, különböző maglisztből, más gyümölccsel, szósszal variálva, mert az egyik lehetett a reggeli, a másik a tízórai. Viszont ez dupla idő előző este, és ebből az adagból sem készíthető csak egy reggelinyi, több napon át unalmassá válik. A vasárnap estéim rendszeres azzal zárulnak, hogy a következő hétre még sütök valamit a diéta szerint, reggelire – tízóraira.



Egyáltalán nem jött be a túró sem szárított gyümölcsökkel, mert nem szereti azokat átázva. A szárított gyümölcs jöhet minden mennyiségben, de az ne legyen nedves, vagy ne legyen benne semmiben... A szárított gyümölcsöt energiát adó csemegének szoktuk csomagolni versenyekre, kirándulásokra, vagy hosszú iskolai-edzési napokra. A túró gyorsan elfogy, ha kókuszreszelék és méz van benne, így áttörve kerül egy kis reggeliző tálkába.



A natúr bio joghurt és kefir sem tartozik a kedvencek közé, de mézzel és valamilyen felkockázott gyümölccsel ízesítve, már elfogy a reggeliző tálcáról. Hozzá egy karobporos, mézzel ízesített reggeli tejital, már a teljes boldogság.



Télen nagyon kedvelte a kisütött tepertőt, az valamilyen savanyúsággal gyorsan elfogyott. Hétvégente van idő húsos szalonnából „szalonna csipszet” készíteni, az is rendszeresen elfogy a tányérról.



A téli időszak egyébként is eléggé behatárolta, a mikor és mit készítsünk kereteit, ilyenkor tavasszal és majd nyáron bőségesebb lesz a választék gyümölcsökből, ami szintén bővítheti a reggeli variációit.


Néhány reggeli hozzávaló, reklám nélkül


2014. április 28., hétfő

Apró bűnözések




Egy diétát sok okból választhat az ember, orvosi javaslatra, valamilyen ételallergia miatt, meggyőződésből egy életmód váltás részeként, önként, mert azt gondolja, hogy ez javíthat az életminőségén, közérzetén.



Egy évvel korábban a fiunknak - szülői döntés alapján, bár orvosi javaslatra -, mi önként választottuk a GAPS diéta szerinti étkezés bevezetését, és betartását. Sokszor írtam arról, mennyi segítséget, megértést kaptunk a környezetünktől, az iskolai közösségben, a családban és ismerősöktől. Nagyon sok plusz energiát követel tőlünk szülőktől, hogy a napi étkezések, iskolában, sportrendezvényeken, kirándulásokon, utazásoknál a diéta szabályai szerint készüljenek. Nekünk ez sok energia, és idő, de a fiunknak pedig az önfegyelem betartása még nagyobb erőfeszítés. Becsületére legyen mondva, ezzel első perctől nem volt probléma. Nagyon hamar megtanulta, melyek a fogyasztható, és melyek a kerülendő ételek.



Viszont az nem lenne igaz (sőt képmutatás), ha azt állítanám, néha nem csúszik néhány apró bűnözés ebbe az étrendbe. Nem a gyerek miatt, mert nem is kér olyan dolgokat, amelyeket nem ehet meg, hanem inkább miattunk, szülők, vagy a környezete miatt.



Korábban szintén említettem, hogy mit váltunk ki a diéta betartásával. A fennálló fejfájásra semmi szervi okra, betegségre vonatkozó diagnózist nem tudtak megállapítani, a hónapokig tartó vizsgálatokkal egyik kórházban, vagy szakrendelésen sem. Több hónapos gyógyszerszedés után tértünk át az autogén tréning végzésére, és kezdtük el a diéta szerinti étrendet. Ez a két utóbbi próbálkozásunk nagyon bevált, mert egy csodálatos fejfájásmentes nyár következett. Egy 2 évig tartó folyamatban vagyunk benne, ami egy próba, hogy javítsunk a gyerek életminőségén, de szervileg nem indokolja semmi ennek a szigornak a betartását...



Ahogy teltek a hónapok, a gyereknek nagyon sok íz és étel hiányzott. Nem mondta soha, talán csak a sós és kelt tészták miatt panaszkodott, hogy tudok-e hasonlót sütni a felhasználható lisztekből és alapanyagokból, de tudomásul vette a nemet. Talán egyszer kért kiflit, amit egy reggel fogyasztott el vajjal. Kérdeztem tőle, ízlett-e a kifli, amit hosszú hónapok óta nem evett? Mondta, furcsa az állaga, mert nagyon rágós volt... Elszokott az ilyen lisztes péksüteményektől.



Ősztől egyre több helyen voltunk látogatóban, ahol mindig megkérdezték, hogy diéta szerint mit lehet és mit nem, de emellett egyéb, mindenki számára fogyasztható ételekkel vártak még bennünket. Ezeken a látogatásokon jó néhány alkalommal hagytuk a fiunkat megkóstolni egy-két finomságot, édességet, krémet vagy sós rudat.



Természetesen nem nagy mennyiségben, ez tényleg kóstolás volt. A legnehezebb dolgunk anyunál volt. Ő évek óta beteg, és sajnos az állapota egyre rosszabb lesz. Az unokáit nagyon szereti, és mivel elég ritkán láthatja őket, megpróbál nekik kedveskedni valami finomsággal. Tudja, hogy diétát tartunk, de ahogy telik az idő, és egyre súlyosabb a betegsége, nem emlékszik rá, mit lehet, és mit nem lehet megenni.



Sülnek a palacsinták, a meggyes lepények és a nagymama annyira készül, szeretettel adja ezeket. Mert abban csak kevés cukor van, vagy mézzel ízesített a túró... Mi pedig hagyjuk a gyereket enni, aki nagyon jóízűen és boldogan fogyasztja ezeket a sütiket. Mit tehetnénk, hiába liszt és cukor, inkább félre fordítjuk a fejünket, és nyeljük befelé a könnyeinket...

Egyrészről a nagymama szeretete, állapota miatt, másrészről, mert látjuk a gyereket, aki önfeledt boldogsággal eszi azt az ételt, amit nem lehetne...



Hiba a rendszerben...


Húsvét diétával




A húsvéti hétvégét egy közeli településen kezdtük, mert megyei sakkverseny volt. Oda a szokásos összetételű kosarunkat vittük magunkkal, hiába készültek a házigazdák pazar büfével, mi ennek kínálatát nem kóstolgattuk. Csomagoltunk gyümölcsöt, szárított gyümölcsöt, ebédre pácolt pulykahúst, salátát, mert eléggé a kora délutánba nyúlnak a hasonló versenyek, ahonnan még haza is kell jutni.



 Rácalmás, Jankovich Kúria


Az ünnepre nem készültünk semmi különös fogással, arra törekedtünk, hogy ha elutazunk a nagyszülőkhöz, legyen benne diéta szerint fogyasztható, de azok részére, akik ehetnek sonkát, vagy bármi tradicionális húsvéti fogást, ők szintén találjanak benne kedvükre valót. Mama finom süteményeket készített, és rengeteg ünnepi fogással készült a családnak. Előtte egyeztettük, hogy ki, és mit készítsen...

Én az utazás reggelén 2 féle, diéta szerinti süteményt sütöttem, de mindegyik szinten alulira sikerült. Az egyikből gyorsan egy máglyarakás alapja lett... Míg a gyerek versenyzett, Apa kacsát sütött, külön készítette mellé a májat, és még jó pár finomságot. (A hájból kisütött zsírt, azután hetekig használjuk a különböző pörköltek, húsok elkészítésénél.) Ezt a sültet vittük magunkkal, ami kitartott az ünnep idejére. Házi birsalmabefőttel nagyon ízletes volt! Mama főzött még kakaspörköltet, ami nem a legklasszikusabb húsvéti étel, de mindenki jóízűen megette a kocsonyák, sonkák mellett.

Azért volt némi hagyományőrzés hétfő reggel, a sonkalében főtt kemény tojás, valahogy odacsempésződött a gyerek tányérjára reggelinél...


Húsvéti látogató ajándékunk Keresztfiamékhoz, ami jobban sikerült, mint a diéta szerinti két sütim...


Epres-banános gesztenyelisztes sütemény





Egyik hétvégén a bőség zavarával küzdöttünk, mert volt otthon jó pár fajta gyümölcs, de a hozzánk látogató Keresztszülők nagyon finom bio epret és még éretlen banánt hoztak ajándékba, a sok egyéb finomság mellett. Az addig gyümölcsös tálban, és hűtőben lapuló banánok és eprek értek tovább, de nem fogytak.

A GAPS diéta előtt, nem gondolkodtam volna rajta, mit tegyek a lepuhult, túlérett gyümölccsel, mert azonnal banános tejturmixot készítek belőle. Viszont a diéta miatt mi nagyon óvatosan bánunk a tej, vagy biotej mennyiségével, nincs naponta többször, vagy ha van is, csak kicsi mennyiségben szerepel az étrendben.

A korábban otthon lévő epret és banánt, fel szerettem volna használni, ezért egy tízórait készítettem belőlük. Én most gesztenyelisztet használtam, de korábban írtam, hogy ez a diétában egyértelműen nem megengedett, így ez a hozzávaló helyettesíthető mandulaliszttel.

Hozzávalók:

15 dkg eper (érett)
Fél banán
1 kanál méz
2 tojás
3 dkg vaj
Csipetnyi szódabikarbóna
5 kanál gesztenyeliszt

Az érett és megmosott epreket, a banánt, és a két tojás sárgáját összeturmixoltam. Az eper bőséges mennyiségű levet enged, ezét nem kell belőle túl sok! Hozzáadtam a mézet, az olvasztott vajat, melyeket elkevertem a turmixban. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és a masszával összekevertem. A gesztenyelisztet és a szódabikarbónát hozzáadtam, és kivajazott sütőformába öntöttem. Előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Egy lepény szerű, ízletes süteményt készítettem, és közben annyi szennyes edényt gyártottam, hogy a mosogatógép fele simán megtelt...



 
Az elkészült süti a Nagynéném gyönyörű virágai alatt, a friss bio eperrel és egy túlérett banán társaságában...


2014. március 31., hétfő

Süssünk még dióval!




Már kb. 2 hete kifogyott az otthoni mandulaliszt készletem, így a sütést darált dióval és kókuszliszttel oldom meg. Egyszerűen nem jutok el abba az egészségboltba, ahol forgalmazzák, a közeli drogériákban pedig sem ezt a lisztet, sem a gesztenyelisztet nem lehet most kapni. Marad a kreativitás, és a dió darálása lelkesen.
Nem sokat sütöttem eddig csak dióval - a búzaliszt elhagyásával -, míg el nem kezdtem a fiam diétáját. Néhány művem már súrolja az emberkísérlet kategóriát, pedig nem annak szánom egyiket sem, mert túl sok időt, energiát és hozzávalót elpazarlokmiattuk4

Mára pl. egy diós piskótát készítettem, csak darált dióból, ami elég tömör lett, ízre inkább az égetett cukorhoz hasonlított (állagra szerencsére nem), de házi meggylekvárral összeragasztva a süteménykockákat, nagyon kellemes ízű lett az eredmény.

Említettem, hogy sok dolgot nem kapok meg a drogériában. Egy nagyon jó termék, az ökológiai gazdaságból származó almavelőt, nagyon szívesen vásárolom. Nem tartalmaz cukrot, van csak almás ízben, de még jó pár olyan gyümölccsel párosítva, ami a fiam számára fogyasztható: banán, mangó, barack, stb.

Korábban ezt a velőt, csak tölteléknek, muffinok tetejére szósznak használtam. A natúr joghurtokat szintén lehet ezzel ízesíteni, így a gyerek gyümölcsös ízű joghurtot ehet, a savanyú nem szeretem helyett... Viszont remekül lehet vele sütni, mintha lekvárt használnék a hozzávalókban.



Ez adta az ötletet, egy diós-almavelős muffin elkészítéshez, ami remekül funkcionál a tízórais dobozban.

Hozzávalók 9 db muffinhoz:
5 dkg vaj olvasztva
1 tojás
1 evőkanál méz
1 csipet szódabikarbóna
6 evőkanál darált dió (cukor nélkül, hagyományos darálón darálva)
1 evőkanál kókuszliszt
3 evőkanál almavelő

A hozzávalókat egy tálban kikevertem, a sütőt papírkapszulákkal kibéleltem. Ezeket kb. félig kanalaztam a masszával, és előmelegített sütőben sütöttem. Sütés után - kihűlt állapotban -, az almás szósszal, és dióval díszítettem. 


2014. március 25., kedd

Karob




A GPAS diétára való áttérés óta, a fiam étrendje nem tartalmaz kakaót, kakaós süteményeket, csokoládékat, olyan édességet, amelynek ez lenne a hozzávalója. Nagyon hiányzott neki a kakaó, amit cukorral, eredeti kakaóporból és tejjel főztünk otthon.

A kakaót más diéták karobporral helyettesítik, de az általunk tartott diétában a kakaópor és a karob egyaránt a kerülendő ételek listáján van. Pl. a paleolit diéta nagyon sok édessége, receptje tartalmaz karobport, ízesítőnek, hozzávalónak. Sok forrásban azt lehet olvasni, hogy hol a paleolit diéta a megengedőbb, hol a GAPS diéta. Vagy pont fordítva, igaz ez a tiltásokra is… Mit veszíthetünk, ha a megengedő diétával értünk egyet?

Nem találtam arra vonatkozóan egyértelmű tiltást, miért nem lehet a karobport fogyasztani, de kedvező élettani hatásairól, annál több leírás született:

„A karobpor a kakaóval ellentétben nem tartalmaz teobromint, amely egy, a koffeinhez hasonlóan serkentő hatású alkaloid, s amely előkelő helyet foglal el az allergiát és asztmát okozó élelmiszerek listáján. A karob emellett glutén- és laktózmentes, nem tartalmaz koleszterint és nátriumszegény. A karobot így nyugodtan fogyaszthatják gyermekek, várandós és szoptató anyukák, idősek, lisztérzékenyek, tejcukorra és kakaóra érzékenyek, csontritkulásban, szív- és keringési betegségekben szenvedők, valamint köszvényes betegek is. Érdemes tehát a hagyományos csoki helyett karobporból készült csokit fogyasztani, mert a karob alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. Sőt, a karob köztudottan antioxidáns hatású, védi a beleket az izgató anyagoktól, emellett gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és élelmi rostokban.”
Forrás:


Bio karobpor, reklám nélkül...

Egy recept a forgalmazótól, amiből diéta szerint nem fogyasztható  a vaníliafagylalt…

Karob Shake

Hozzávalók:
3 dl rizs-, zab- vagy szójaital (mi ezeket kihagyjuk, tiltottak, inkább bio tehéntej!)
vanília
negyed csésze olajos mag (mogyorófélék)
1 púpozott evőkanál karobpor
1 banán
vaníliafagylalt
és méz.

A hozzávalókat keverjük össze turmixgépben.


2014. március 24., hétfő

Tudatos vásárlók



2013-ban készült A narancslé útja c. film, a Tudatos Vásárlók Egyesülete kezdeményezésére. Ebben azt mutatták be, hogy a narancsligetekből, hogyan kerül a mi európai poharunkba a narancslé. Hogyan lehet az, hogy olcsóbb néha ez az ital, mint az ásványvíz? Milyen embertelen körülmények között kell embereknek, köztük nőknek és gyerekeknek dolgozni, hogy mi olcsón kaphassunk meg, egy egész világon kedvelt terméket?

Az a film a narancsléről szól, de szólhatna bármelyik magyar termékről hazánkban, legyen az alma, barack, málna és hosszan lehetne sorolni! Szólhatna rólunk, mert itt is igaz lehet, az olyan felvásárlói ár, amely kevesebbet fizet a termelőnek, mint amennyi az előállítási költsége volt. Igen, mondhatjuk, hogy nálunk vannak támogatások, de ebből mindenkinek jut, vagy egyenlően jut?  



Forrás: http://hatterkeped.hu/narancs-121-hatterkep.htm

Írtam korábban, hogy nem egyszer elkerekedett a szemem, néhány biotermék árán. Az is igaz, hogy láttam nem egy bolt polcán narancslevet, 1.800 Ft / literenkénti áron… Én tudatos vásárlónak tartom magam, de eddig úgy gondoltam, elegendő, ha a fogyasztásomra figyelek, és nem vásárolok felesleges dolgokat az életünkbe, vagy magyar termelőktől szerzem be a számunkra szükséges élelmiszereket, ruhákat, tárgyakat - sajnos ez kevés, mert vannak más szempontok is!

A filmben, és az azt megelőző beszélgetésben többször elhangzott az a mondat, hogy a vásárlók „árérzékenyek”. Valóban azok vagyunk, mert egységnyi összeget kell úgy felosztanunk, hogy minél több beszerezni kívánt terméket megkapjunk a pénzünkért. Ez a film pedig bemutatja, milyen áron…

Körbejárják még a „méltányos kereskedelem” oldaláról a termelést, kereskedelmet, fogyasztást, a tehető jogi lépéseket. Ez egy nagyon jó irányzat, de eddig nem sok olyan termékkel találkoztam, amelyen szerepelt a „fair trade” megjelölés. Ez elég sajnálatos, mert sokszor a vásárlók nem csak a vegyszermentességet várják el az adott terméktől, hanem figyelembe veszik azokat az emberi tényezőket, amelyek között azt a dolgot előállították (készítették, termelték).

A bejegyzés címének, a tudatos vásárlók megnevezést adtam. Az minden fogyasztó számára előre felmérhető, hogy azt belássa, van-e elegendő pénze arra, hogy szarvasgombát, homárt, és jégbort vegyen vacsorára? Viszont, amit most olcsón levesz a boltok polcairól annak sem annyi a valós értéke, de ezt csak akkor láthatja, ismerheti meg, ha bemutatják neki…magától nem fog erre rájönni, utánajárni, kutatni!

Azt hiszem, a fogyasztói társadalomban soha nem fogják nekünk azt megtanítani, hogy felmérjük, egy termék valóban annyit ér-e, mint amennyiért megvehetjük? Mások életében mi ennek az ára, meddig lehet a világon embereket úgy kizsákmányolni, hogy szinte ingyen dolgozzanak, az előállított termékük kevesebbért kerül eladásra, mint a valódi ára. Amikor ezt megértjük, akkor válunk igazán tudatos vásárlóvá!

Ajánlom megnézésre ezt a két linket, elsőként a filmet megelőző beszélgetést, amelyben okokat, társadalmi és jogi problémákat elemeznek, a másodikban pedig a filmet: