2013-ban
készült A narancslé útja c. film, a Tudatos Vásárlók Egyesülete kezdeményezésére.
Ebben azt mutatták be, hogy a narancsligetekből, hogyan kerül a mi európai poharunkba
a narancslé. Hogyan lehet az, hogy olcsóbb néha ez az ital, mint az ásványvíz?
Milyen embertelen körülmények között kell embereknek, köztük nőknek és gyerekeknek
dolgozni, hogy mi olcsón kaphassunk meg, egy egész világon kedvelt terméket?
Az a film a narancsléről szól, de
szólhatna bármelyik magyar termékről hazánkban, legyen az alma, barack, málna
és hosszan lehetne sorolni! Szólhatna rólunk, mert itt is igaz lehet, az olyan
felvásárlói ár, amely kevesebbet fizet a termelőnek, mint amennyi az előállítási
költsége volt. Igen, mondhatjuk, hogy nálunk vannak támogatások, de ebből
mindenkinek jut, vagy egyenlően jut?
Forrás: http://hatterkeped.hu/narancs-121-hatterkep.htm
Írtam
korábban, hogy nem egyszer elkerekedett a szemem, néhány biotermék árán. Az is
igaz, hogy láttam nem egy bolt polcán narancslevet, 1.800 Ft / literenkénti áron…
Én tudatos vásárlónak tartom magam, de eddig úgy gondoltam, elegendő, ha a
fogyasztásomra figyelek, és nem vásárolok felesleges dolgokat az életünkbe, vagy
magyar termelőktől szerzem be a számunkra szükséges élelmiszereket, ruhákat,
tárgyakat - sajnos ez kevés, mert vannak más szempontok is!
A filmben, és
az azt megelőző beszélgetésben többször elhangzott az a mondat, hogy a vásárlók
„árérzékenyek”. Valóban azok vagyunk, mert egységnyi összeget kell úgy felosztanunk,
hogy minél több beszerezni kívánt terméket megkapjunk a pénzünkért. Ez a film
pedig bemutatja, milyen áron…
Körbejárják
még a „méltányos kereskedelem” oldaláról a termelést, kereskedelmet,
fogyasztást, a tehető jogi lépéseket. Ez egy nagyon jó irányzat, de eddig nem
sok olyan termékkel találkoztam, amelyen szerepelt a „fair trade” megjelölés.
Ez elég sajnálatos, mert sokszor a vásárlók nem csak a vegyszermentességet
várják el az adott terméktől, hanem figyelembe veszik azokat az emberi
tényezőket, amelyek között azt a dolgot előállították (készítették,
termelték).
A bejegyzés
címének, a tudatos vásárlók megnevezést adtam. Az minden fogyasztó számára előre
felmérhető, hogy azt belássa, van-e elegendő pénze arra, hogy szarvasgombát,
homárt, és jégbort vegyen vacsorára? Viszont, amit most olcsón levesz a boltok
polcairól annak sem annyi a valós értéke, de ezt csak akkor láthatja, ismerheti
meg, ha bemutatják neki…magától nem fog erre rájönni, utánajárni, kutatni!
Azt hiszem, a
fogyasztói társadalomban soha nem fogják nekünk azt megtanítani, hogy felmérjük,
egy termék valóban annyit ér-e, mint amennyiért megvehetjük? Mások életében mi
ennek az ára, meddig lehet a világon embereket úgy kizsákmányolni, hogy szinte
ingyen dolgozzanak, az előállított termékük kevesebbért kerül eladásra, mint a
valódi ára. Amikor ezt megértjük, akkor válunk igazán tudatos vásárlóvá!
Ajánlom megnézésre
ezt a két linket, elsőként a filmet megelőző beszélgetést, amelyben okokat, társadalmi és jogi
problémákat elemeznek, a másodikban pedig a filmet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése