„A gesztenye a száraztermésű héjas gyümölcsök
- vagyis a diófélék közé tartozik, de összetétele alapján a zöldségfélékhez,
gyümölcsökhöz áll közelebb.
A gesztenye szénhidráttartalma jelentős, amely a gesztenyét kb. 30-35%-ban alkotja. Szénhidrát tartalmát főként keményítő
összetett szénhidrát alkotja. A szénhidrátok elsősorban energiaforrások és
raktározott formájuk gyorsan mobilizálható tartalék energiát jelent. A
szénhidrátoknak az a mennyisége, amely nem alakul át energiává, főleg glikogén
formájában raktározódik nagyobb részt a májban és az izomban.”
Forrás:
A GAPS diéta étrendjében a kerülendő ételek listáján
szerepel a gesztenyeliszt, de a 6. szakasztól adható a gesztenye főzött, vagy
pürésített változata.
Nem értettem, hogy miért nem fogyasztható liszt formájában
egy olyan növény, amelynek nagyon sok ásványi anyag és jelentős vitamintartalma
van?
A szelídgesztenye jelentős mennyiségű káliumot, magnéziumot, vasat, foszfort és rezet tartalmaz. Magas a C-vitamin és E-vitamin mennyisége, a nyers gesztenyében!
A diéta szabályai szerint a liszt, azért nem adható, mert az
őrlést a nyers növényből (termésből) végzik, nem áztatott, főzött állapotban
dolgozzák fel. Megválaszolatlan kérdés
számomra, hogy mi változhat meg a nyers állapothoz képest, ha főzzük, vagy
sütjük? Egyes források szerint a gesztenyeliszt rostban gazdag, pl.
krónikus gyomorhurutban szenvedők részére nem okoz panaszokat.
A gesztenyeliszt nagyon népszerű - egy a GAPS diétához hasonló étrendben-, a paleolit étrendben.
Állaga hasonlít a búzalisztéhez, így azt teljesen
helyettesíteni lehet a receptekben szereplő mennyiséggel. A gesztenyeliszt
gluténmentes - újabb előnye a gabonákkal szemben. Egyaránt használható
kenyerek, sós, vagy édes ízesítésű tészták, ételek készítéséhez. Mivel a
gesztenyeliszt Olaszország, Korzika (Európai déli részéről) terjedt el, onnan
nagyon sok recept származik.
Egyik ilyen a Costagnaccio, a gesztenyelisztből készült toszkán sütemény. Ennek a süteménynek a pozitívuma, hogy sem egyéb lisztet, sem tojást, sem tejet nem tartalmaz! Nagyon sok recept létezik a gesztenyelisztből készült korzikai palacsintára, egyéb gesztenyés süteményekre.
A GAPS diéta szerint készített ételeknél, a diétára áttérés után 10 hónappal használtunk először gesztenyelisztet.
Egy almás süteményt szerettem volna készíteni, de a megvásárolt gesztenyeliszt dobozán, felkeltette az érdeklődésem, egy paleolit étrend szerint készítendő, Castagnaccio receptje szerepelt.
„Egy 24 cm-es
tortaformát vékonyan kikenünk olajjal. Egy tálba öntünk 500 g gesztenyelisztet, egy
teáskanál sót, és hideg vizet vékony sugárban rácsorgatva villával addig
verjük, míg sűrű tejszín állagú tésztát nem kapunk. Hozzáadunk 1 evőkanál extra
szűz olívaolajat, 40 g
fenyőmagot, ....-el édesítjük, és még fél percig keverjük.”
Figyelmesen olvastam, hogy mennyiben tér el ez, a felelhető alaprecepthez képest? A legelső, megmosolyogtató információ az volt, hogy a 300 grammos kiszerelés mellett, egyből 500 gr liszt lenne szükséges. A forgalmazók ki nem mondott üzenete: Mi szóltunk, hogy nem lesz elég, rohanj vissza a boltba, és vegyél egy másik dobozzal, amiből ugyan marad majd valami, annak felhasználásához sok kreatív energiát kívánunk!
Ezt a drága lisztet
pedig felbontás után, mielőbb érdemes valamihez elhasználni, mert hamar
megavasodik, romlik, kellemetlen szagú lesz. Fagyasztva remekül eltartható!
A recept, az eredeti sütemény mennyiségeivel számol, de az 5 dl vizet már nem említi, és egy cukor helyettesítőt ajánl, ami pont az alaprecept azon pontját törli, hogy nincs benne sem cukor, sem más édesítőszer...
Ennyit az előkészületekről, és a ráhangolódásról egy számomra új liszt esetében. Megsütöttem az általam választott süteményt, és elsőre, nagyon jó lett az eredmény! A sütemény állaga megfelelő volt, krémes ízű és kellemes a gesztenyeliszttől!
Szelídgesztenye, kép forrása: Google képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése