Mindig
szerettem a kreatív embereket! Az iskola aulájában, nagyon tetszett egy A4
oldalas hirdetmény, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy nőként le kell ülni,
és meg kell tanulni kötni, mert az nagyon jó hatással van a pszichénkre,
megnyugtat, és rengeteg pozitív mentális folyamatot indít el bennünk! A kötés
jótékony hatásai között felsorolták, annak a fejfájásra, depresszióra gyakorolt
hatását.
Fejfájás?
Gondoltam továbbolvasom, hátha megtudok némi információt! Azt nem tudtam meg,
de nagyon jót mosolyogtam ezen a kis összeállításon. Valaki tud, vagy ért
valamihez, azt összekapcsolja a pszichés hatásokkal, és eladja az alaptudást.
Nagyon ügyes, csak szorítani tudok egy ennyire kreatív embernek, aki csoportot
szervez a tudása átadására, teát készít nekik, lazult hangulatot teremt. Közben
az sem elhanyagolható - főleg csoportban -, ha az ember keze dolgozik, attól
még a szája járhat, és ez már lehet terápiás jellegű nőknél!
Én imádok
kötni, de erre a területre biztos nem gondoltam volna, hogy bárkinek segíthet. Pszichológia
területén, max. a kompromisszumkötésről hallottam, vagy egyes boszorkány
tevékenységekkel kapcsolatban a szerelemkötésről. Szögezzük le, egyikkel sem
élek! Hiszen a kötés tiszta matematika, és térlátás. Nem csinálok egyebet, mint
számolok szemeket, sorokat, az adott dologhoz hány dekányi fonal kell, mérek és
gondolkodom előre, ha most itt 3 szemmel többet kötök, az 20 centi után jó
lesz? Kályhacső, vagy pulóver lesz a végeredmény?
Mikor
szoktam rá a kötésre? Próbáltak suliban tanítani, eredménytelenül. Azután a
középiskolás kollégiumban mindenki pulóvert kötött, nem szeretek kilógni az
átlagból, vettem elő könyveket és megtanultam, nehogy már ne tudjam azt
megcsinálni, mint mások! Középiskolai legjobb művem, az egyik fiú
osztálytársamnak, a nagymotor sisakja alá télen, egy fekete símaszk szerű sapka
volt. A tankolás volt kicsit érdekes: miszerint a kutasok önként, az egésznapi
bevételt átadják-e a srácnak, vagy inkább ő fizethet a motor mellett, a gyönyörűen
villogó kék szemeivel…
Ezt követően,
nagyon sokat utaztam a szüleim, és a főiskola között, jó pár pulóver elkészült ezeken
az utazásokon.
Azután volt,
hogy terápiás jelleggel kötöttem. Pl. várandós voltam, és míg kötöttem, addig sem
jutott eszembe a nagy hasammal rohangálni. Igen, ez tényleg terápiás volt -
munka ellen, mert úgy mentem a második császáromra, hogy valahogy kiszabadultam
egyik pénteken az íróasztalom mögül, és elköszöntem az irodában, valami hasonló
mondattal: Sziasztok, hétfőn már nem jövök, mert elmegyek szülni…
Volt persze
olyan is, azért kötöttem, mert nem tudtam rohangálni. 38 évesen olyan
állapotban volt a lábam és térdem, hogy azt mondtam, ha bottal kell járnom, az
sem érdekel, de a bottal el fogok menni addig, ameddig én akarok, mert akarok
és fontos, hogy menjek! Közben próbáltam erőt gyűjteni, ültem és kötöttem.
Olyan
szintén volt, mikor sakkversenyen csodálkoztak rajta, hogy a kezemben kötőtűt
látnak. Valahogy nem fért össze, a rajtam lévő egyedi tervezésű designer
ruhával… Mindegy is, én szórakozásból csinálom, viszont megakadt bennem a kis
iromány mondata az ellazulásról, a feszültségmentesítésről, a fejfájásra
gyakorolt hatásáról. Ha probléma van, mindenben szeretnénk hinni, hátha az a
szalmaszál végre…
Elképzeltem,
amikor a fiam iszonyú fejfájás mellett odajönne, és terápiás jelleggel elkérne
tőlem: egy pár 10-es kötőtűt, némi vastag fonalat, továbbá ezt mondaná:
- -
Anya, a mai napi fejfájásomon, kötök gyorsan
norvég mintával egy okostelefon-tartót. Ha holnap sem múlik el, akkor a
tabletre készítek védőhuzatot. Ha még harmadnapra sem, akkor kötök a lego hero
factory szörnyeimnek egy zsákot!
Mondom,
elképzeltem! Nem ér röhögni! Különben ezzel a viselkedéssel, az emberekből max.
a homofób viselkedést hozná ki, nem azt látnák bárkinél, hogy ennek terápiás
jellege van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése