„Ultramagas
hőmérsékleten hőkezelt reggeli ital, ez áll a dobozon, én meg nem őrüljek meg.
Van választásod! – igen, valóban van választásom, kedves B. doktor, van az a
tej, amely az olasz hadsereg lejárt szavatosságú tejporából van felvizezve, a
másik, amelyre azt írhatnánk: víz…
A városban egy csávó szemetet eszik. Tényleg
gusztustalan, ahogy lassan, aprólékosan meghámozza a kidobott krumplikat, majd
jóízűen befalja őket, igen, undorító. Ám mi is szemetet eszünk, műanyagot meg
nehézfémeket.
És tényleg van más, amire a szervezetnek
szüksége van, már úgy értem, az ólommentes, permetezetlen, nem nagyipari
paradicsomon kívül.
Most persze jöhetsz azzal, hogy sötétre
festem a képet. Hát, igen. Nem tudom, miért is írnék különben. ha nekem fáj,
márpedig fáj, másnak is fájjon, egyébként pedig még csak a táplálkozásnál tartunk,
annak is csak az elején.”
A fenti idézet Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri
c. könyvében olvasható, kb. 2000-ben került megfogalmazásra.
14 éve, még azon izgultunk, hogy január
1-én elindulnak-e a számítógépeink?
14 éve, Ausztráliában Olimpiát
rendeztek.
14 éve, Dél-Korea elnöke kapta a béke-Nobel-díjat.
14 éve, láthattuk az Erin Brockovitch,
zűrös természet c. filmet.
14 éve, láthattuk a Jadviga párnája
című filmet.
14 éve, a nagyobbik fiam 4 éves volt,
elkezdte járni az óvodát. Azóta középiskolában tanul - elég hosszú idő telt a
kettő között…
14 év alatt rengeteg dolog történt az életünkben.
Feltettem magamban az alábbi néhány kérdést:
Ha, ezt valaki 2014-ben írná le az
ételekről, igaz lenne?
14 év alatt, mennyi szemetet lehet
megenni?
Meg kell a szemetet enni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése