A GAPS diéta bevezetését, az autogén
tréning tanulása előzte meg.
Az autogén tréninget, egy
székesfehérvári magánrendelésen kezdtük elsajátítani. Azért a királyi többes,
mert a gyerek végzi a gyakorlatokat, anya (vagy éppen egy kéznél lévő felnőtt)
pedig mondja hangosan a gyakorlatokat. Sajnos, nagyon nehezen találtunk
fényéveken belül megközelíthető, és gyermek oktatását vállaló szakembert.
A tréninget oktató doktornő hívta fel
a figyelmünket, a gyerek fejfájása, étkezése közötti összefüggésre, az
elfogyasztott étel toxikus hatásaira, amelyből még következhet a gyerek,
olvasási-, írási problémája. Sok orvosnál megfordultunk félév alatt, de a
legkeményebb azt volt, mikor azt mondták a gyerek szimulál. A félév pedig nem
irreális, mert számos szakrendelésre szabályosan két, vagy több hónapot
vártunk, hogy bejuthassunk vele. Korábban írtam, egy fővárosi kórház
neurológusa fogadott bennünket, aki újabb vizsgálatokat végzett. A Kórház, az Egyesített
Szent István és Szent László Kórház volt, ahol Dr. Liptai Zoltán végezte a vizsgálatokat. A fejfájással
eltelt több hónap után, ekkor sem vett részt a fiam koponya MR, CT, EEG
vizsgálatokon.
Mint kiderült, a gyerek nem szimulált,
hanem a stressztől tenziós fejfájást „produkált”, teljesen beállt nyakkal, nyak
alatti hátizmokkal, amit az autogén tréning útján próbálunk oldani, valamint
megtanítani arra, hogyan ne juthasson többet, ebbe az állapotba.
A fiam olyan erős fejfájást idézett
elő saját magának, hogy a napi teendőkben korlátozta. Volt, amikor ez átalakult
szédüléssé. Neurológus szakorvostól idült fejfájás tablettát kapott, aminek a
tájékoztatójában az állt, hogy legalább féléves szedés után fejti ki a hatását.
Ez nagyon elkeserítőnek tűnt, mert mi nagyon erősnek láttuk ezt a gyógyszert.
Dr. Kökényes Marianna első magánrendelésén,
hallottunk életünkben először a GAPS diétáról (ejtsd: gepsz). A tréning
ütemezésében, két hét gyakorlási idő következett a gyereknek, nekünk pedig
autodidakta módon kellett utánanéznünk, a megadott szindrómának, és az
étrendnek. Lázas keresés, olvasás, majd hüledezés. Hogy lehet így élni? Hogy
lehet ilyen ételeket a munka mellett előállítani? A káposztasavanyító hordó, a
nappali, vagy a konyha sarkába kerüljön? Hogyan lehet egy gyereknek megtiltani
szinte minden ételt, amit eddig ismert? Hogyan fog ilyen ételt tízóraira,
uzsonnára vinni az iskolába? Most mondjunk fel a munkahelyünkön, hogy állandóan
vásároljunk, főzzünk, és otthon ebédeltessük a gyereket?
Aki hallott róla, vagy pont ezt a
diétát követi, tartatja be betegeivel, az tudhatja, hogy minimum 1,5-2 év a
javasolt idő, ezek után lehet visszatérni a korábbi étkezésre. Ez hosszú, sőt
nagyon hosszú idő egy felnőtt, de egy gyermek életében még inkább. Az idő hosszában
van a lényeg, a rossz baktériumokat ki kell pusztítani, a jókat be kell
juttatni, a bélfalat rendbe kell hozni. Remélem, ezt jól értelmeztem a diéta szakirodalmát
leíró forrásokból…
Próbáltuk a gyereket lelkiekben
felkészíteni. Amit evett, azt elmondtuk, hogy a későbbiekben fogyaszthatja-e,
vagy sem? Megpróbáltuk megmagyarázni, hogy ez nem ellene, hanem érte történik.
Ez nem büntetés, hanem a jutalom a cél, hogy ő jobban érezze magát. Továbbá a
tanulási problémák javulását várjuk, a megváltoztatott étrendjétől.
A legnagyobb kérdés, ezt hogyan éljük
túl?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése