A nagy kérdés, hogyan magyarázzuk el a
környezetünknek, rokonainknak, hogy a gyerek diétázik? Ráadásul, pont ezt a
diétát kellene tartania!
Valamint meg kell értetni a
környezettel, hogy a jutalmazás eszköze évekig, nem az édesség! A neki vett
ajándékok közé sem lehet táblás csokit, csoki mikulást, nyuszit, vagy játékkal
töltött csoki tojást csempészni.
Nem felejtem el azokat a
pillantásokat, amiket a gyerek kapott egy sakkverseny szünetében, mikor lazán
kinyitottam egy pici dobozkát, és ő villával fasírtot és zöldséget falatozott.
A versenyek házigazdái, ugyanis pazar büfét szoktak rendezni, klassz vajas
kenyérrel, felvágottal, kolbásszal. Ezt lehet fogyasztani, tucatszámra kirakott
szénsavas üdítővel, vagy kancsós teával, szörppel, felnőtteknek termoszos
kávéval. A srácok lejátsszák az aktuális partit, majd rohannak enni, inni és
rosszalkodni.
Igen, rosszalkodni. Én magamban jókat
szoktam azon nevetgélni, hogy ezek az okos és fegyelmezett gyerekek, hogyan
tudnak egy pillanat alatt, a másik oldalukra átfordulni? A szünetekben simán
fára másznak, egymást fürdetik a sárban, vagy kergetőzve rohangálnak,
üvöltöznek. Naponta a több órás edzések után, miként rohannak a teremből kifelé,
amihez képest a Jumanji c. film állatsereglete, egy nagy nulla!
Azután a szemek még jobban kerekedtek,
mikor az avokádós salátához zúdítottam némi felkockázott csirkehúst, mert
eljött az ebédidő.
Viszont ezek a könnyen megoldható
helyzetek. Nehezebb a vendégség, búvárverseny és a tábor.
Még a diéta elején hivatalosak voltunk
egy ballagásra. A ballagás utáni buli kínálatát, én is rendesen színesítettem a
sok sütivel, amit már hónapokkal korábban, segítségként beígértem. Szegény bulit
tartó anyuka volt gondban, hogy most a családunkat mivel etesse?
A kisebbik fiam GAPS diétázik, apuka a
legtöbb élelmiszerre allergiás, én nem ehetek disznóhúst, és szintén csak
diétás ételeket fogyasztok. Szerencsére a macskánk nem volt hivatalos, aki
szintén válogatós. Legjobban a nagyobbik fiammal jártak, akit inkább etetne az
ember, mint ruházna, mert annyit evett nyár elején…
Az egyhetes „ott alvós” tábor volt az
igazi kihívás. Nem nekem, mert én csupán kérhettem, a diéta betartását.
Elmondtam és leírtam, mit lehet és mit nem, nem nekem maradt a probléma, hanem
a gyerekre felügyelő nevelőnek, és a helyi konyhás néniknek. Vajon miért
csuklottam egy hétig? És az én anyukám? Kinek az anyját emlegethették többet, a
gyerekét, vagy az enyémet???
Azért készültünk rendesen! A gyerek
vitte magával a bio tartóstejet, a lekvárt, az otthon kókusz-, vagy
mandulalisztből lesütött tartóskekszet, a kirándulásra dobozolt üdítőket, a szárított
gyümölcsöt és magokat, valamint a fél házat. Előre meg kellett szervezni, ha a
többiek program szerint fagyiznak, jégkrémeznek, neki mi legyen a nasi?
Vihettek költőpénzt, napokra kiborítékolva. Azt meg kellett a gyerekkel
értetni, hogy nincs a strandon palacsintázás, fagylaltozás, azt a pénzt
gyümölcsre, ásványvízre, vagy valami húsételre, salátára költheti.
A gyerek nagyon jól vette az
akadályokat. Harmadik nap, már kókuszrudat vett a büfében. Szépen, türelmesen
elmondtuk neki a telefonban, hogy igen, kókuszt lehet enni, de nem ebben a
formában, cukorral, adalékanyaggal, kakaóval, ételszínezékkel, aromával!
Minden elismerésem erre a hétre, a
vele lévő tanító nénié volt, aki becsületesen adta a gyereknek az előírt
vitaminokat, esti gyógyszert, gyakoroltatta az autogén tréninget. Az étkezés
már nagyobb probléma volt, a biolekvárból alig hiányzott, a lesütött
kókuszlisztes sütik mentek egy hét után a kukába, nem biotejet kapott, a gyerek
pedig végigéhezte a hetet, mert a rendes menüből szelektált diéta szerint,
lehet, vagy nem lehet enni alapon.
A tanév utolsó búvárversenye ismét
szolgált némi meglepetéssel. Nagyon messze tartották a városunktól, és autó,
valamint más autójában hely hiányában el sem tudtam kísérni a fiamat. Nagyon
felkészültünk a verseny napjára. Egy hátizsáknyi elemózsia és innivaló állt
rendelkezésére, ami mind megfelelt a GAPS étrend szabályainak. Tehát az
ételmennyiség elegendő volt a tízórai, ebéd, uzsonna, és a késői érkezés miatt,
még a korai vacsora étkezéseire is. Valami homokszem mégis került a gépezetbe,
mert délután három óra magasságában, felhívott az egyik ismerős anyuka. Azt
hittem valami baj történt, mert a gyereknek van saját mobilja! Mint kiderült, a
kérdés az, hogy a fiam ehet-e hamburgert az ottani uszoda büféjében? Ugyanis
nagyon megkívánta a többiektől, és éhes, de tudja, hogy a hamburgerzsömlét nem
eheti meg. Megköszöntem a segítséget, és az odafigyelést. Mondtam, ha a büfében
adnak neki tányéron csak húst és zöldséget, akkor vegye meg a nála lévő
zsebpénzből.
Estére, csak hazakeveredett a gyerek
és látom, tele a hátizsák! A tízóraira csomagolt ételhez hozzá sem nyúlt, az a
zacskóból és alufóliából kirázott állapotban kenődött szét a hátizsák alján.
Déli salátából hús eltűnt, a saláta fele ment a kukába. Csomagolt gyümölcs
érintetlenül, a szőlőcukor helyett, a görcsök megakadályozására bekészített
szárított gyümölcs, egy-két összetevő hiányában dobozostól, épségben
hazautazott. A mézzel készített limonádék kétharmada szintén visszakerült, de
legalább vett magának ásványvizet és ivott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése