Főzzünk lencsét!

Egyik nap, a közeli drogériában találtam bio vörös lencsét. Nem tiltott alapanyag, hurrá!!! Nagyon megörültem neki, hogy ebből majd, milyen jó kis főzeléket fogok készíteni! Csak pár tényezőt nem vettem figyelembe, amelyek közül, egyik sem volt elhanyagolható.

A lencse csomagolásán, konkrét recept szerepelt, mennyi lencsét, mennyi vízzel kell, feltenni főzni. Csak a történeti hűség kedvéért, végig kb. 15 dekányi hatalmas adagról lesz szó. Szépen kimértem, és nagyon rutinosan, a recept ellenére beáztattam, had puhuljon, úgy hamarabb megfő. Majd ezt a vizet leszűrtem, a recept mennyiséget ráöntöttem. Felraktam főni. 

Gondoltam, míg ez fő, addig a B menüt, a srácnak szintén felteszem, közben egyszer fordultam hátra, mit csinált a lencse vize? Egyből kifutott. Gondoltam, van még elég víz a lábasban, nem pótoltam. Tűzhely takarítása, majd fedő alatt, alacsony lángon újrakezdtem a főzést. Így sem sok kellett, a lencse vize újból futott. Ezt a vizet sem pótoltam, mert volt még elég a főzéshez.

Közben libazsírral, hagymával és kókuszliszttel némi rántást készítettem, hogy ne csomósodjon majd a forró lencsevízben, elkezdtem hígítgatni. Egy idő után, azt gondoltam a lencse megfőtt, tegyük hozzá a rántást! Hozzákevertem, semmi csomó, de főzelék sem, mert egy híg leves szerű valami fortyogott a lábasban.

Öntöttem hozzá még egy kis kókuszlisztet, majd még egy kis kókuszlisztet, a végén 25 dkg kókuszlisztnél tartottam, mire főzelék állagot kaptam. Ekkora már sikerült egy pirosas-sárgás, trutyit előállítani, aminek kókusz szaga volt, és lencse íze! Elővettem a botmixert, és javítottam az állagán.

Diadalittas arccal, röhögtem magamban, hogy ezt csinálják utánam a hipergenetikus gyümölcsnemesítők, akik a szilvát, a cseresznyét és a barackot össze-vissza variálják, külsőre, ízre, és még ki tudja mire! Micsoda kókuszillat, és micsoda lencse íz!!!

Feltéttel a gyerek elé raktam, aki kb. olyan képet vágott, mint az Indiana Jones és a végzet temploma c. filmben a főhősnő, mikor a hűtött majomagyvelőt feltálalták elé. A fiam nem ájult el helyben, de jó pár falat után, már haldokolni készült. A feltét elfogyott, a kókusz illatú trutyi maradt, a gyerek pedig jóízűen befejezte gyümölccsel az ebédet. Közben kiselőadást tartottam neki arról, hogy emlékszik-e arra a műsorra a TV-ben, mikor a rossz étvágyú, nagyon kevés dolgot fogyasztó bácsit, a rokonai vissza akarták szoktatni, a normális ételek világába? 

Elmondták a táplálkozási szakértőnek - és egyben műsorvezetőnek-, ők arra vágynak, hogy a rokonuk végre, tápláló, egészséges, ízletes és alapanyagokban gazdag ételeket fogyasszon!

Volt előttük öt lefedett tál, és a kívánságok elhangzása után a táplálkozási szakértő egyenként elkezdte levenni a tetejüket. Volt abban minden, de nem az angol konyha ínyencei! Szépen elmagyarázta, hogy az élő kukac, vagy a rovarok, sáskák, melyik országban táplálóak, a csokis skorpió, hol csemege, és így tovább. Szegény rokonok, majdnem leestek a székről! Az egészben az volt a poén, mikor a táplálkozási szakértő elmagyarázta, a hozzátartozójuknak a puding, vagy a roston sült hús, pont ugyanolyan ijesztő, mint nekik, a tálon látott borzalmak! 

                                                            Hasonló borzalmak...

Én a fenti történet miatt nem vártam el a gyerektől, hogy a számára borzalmas főztömet megegye, pedig ízletes, és tápláló volt egyszerre.

Elsőre ennyi volt a lencsefőzelék 1.0, de nem adom fel. Legközelebb kókuszfőzeléket főzök, és lencsével sűrítem, hátha akkor jobb lesz az állaga!