Az előzőekben
beszámoltam azokról a félelmeimről, szülői félelmeinkről, amit a fiamnak felírt
gyógyszer, egyfajta antidepresszáns mellékhatásairól, az életünkben addig
hallott, olvasott, látott információk határoztak meg.
A
gyógyszerezés témáját, két másik nézőpontból szintén körbe szeretném járni. Az
első ebben posztban, egy riporter sorozata, következőben pedig a gyógyszert felíró
szakemberé lesz.
Ismert városi
legenda, hogy a törzseknél, ha egy családtag szoftvere olyan problémákat mutat,
amit a mi társadalmunkban pszichoszomatikus lenne, vagy mi miatta pszichológushoz,
pszichiáterhez, vagy más szakterületi szakemberhez rohannánk, akkor a helyi
varázsló fogja magát és beköltözik a családhoz. Teszi ezt azért, hogy megnézze,
milyen családon belüli viselkedés, konfliktus vezetett el odáig, hogy a család
legérzékenyebb tagjánál, ez pszichés problémává, betegséggé alakult.
Ezt a kis
bevezetőt, azért írtam le, mert a természetcsatornákon, életmód csatornákon
évek óta vetítik Louis Theroux 3 részes sorozatát, melyet az Amerikai Egyesült
Államokban forgatott, magyar fordításban Gyógyszeres nevelés címmel. Ennek a BBC
által készített sorozatnak egyik része, amikor olyan szülőket, gyerekeket
mutatnak be, ahol a gyereknevelés része a pszichológiai problémákra,
viselkedészavarokra adott gyógyszerek adása. A műsorvezető több családot
látogatott meg, és költözött be hozzájuk.
A beköltözés
előtt, az interjúkban szereplő gyerekek orvosi vizsgálaton, kontrollon vettek
részt, ott találkoztak először a riporterrel. A gyerekek tünetei hasonlóak:
Asperger-szindróma, figyelemhiányos hiperaktivitás, bipoláris zavar. Itt nem
húznám az időt, a felsorolt betegségek leírásával, de önmagában is elég
problémás mindegyik, nemhogy olyan formában, amikor pl. kettőt tudnak
diagnosztizálni egy 7-10 éves korosztályba tartozó gyereknél, ahol megjelenik
az agresszivitás, a beilleszkedési probléma, öngyilkossággal való fenyegetőzés
és még sok minden.
A gyerekek,
ezen a bemutató vizsgálaton elmondták, egymástól függetlenül, hogy a szedett
gyógyszer mellett a közösségben, ahová járnak, csökkentek a mindennapi
konfliktusaik, jobb az életminőségük, észrevettek olyan dolgokat, amelyeket
eddig tudomásul sem tudtak venni, és sorolták a pozitívumokat. A gyerekek
határozottak, akár pozitív, akár negatív a velük történő dolog, hiszen ők élik
meg, számukra ez természetes. A gyerekek után jöttek a szülői beszélgetések,
akik a szemben ülő szakemberre nagyon riadtan néznek, bizonytalanok, szinte
félnek, a jövőtől, rettegnek a gyerekükre váró bizonytalan jövőtől.
A történet
azután, az adott gyermek családjánál folytatódik, a napi tevékenységek miatti
konfliktusok bemutatásával, majd a szülőkkel éjjel, a gyerek, gyerekek
nyugovóra térése után elemzik a napi történéseket, érzelmeket, problémákat. A
szülők itt szintén nagyon kétségbeesettek, bizonytalanok. Aggódnak a szeretett
gyerekükért, de az szintén látszik rajtuk, hogy gyógyszert adnak a gyereküknek
(sőt ők szintén szednek, adnak a kutyának, sajnos ez nem vicc!), de enélkül már
sem fizikailag, sem lelkileg nem tudnák elviselni azt az állapotot, amiben él a
család. A gyógyszerek sok esetben nem lettek volna adhatóak 18 év alatt, nem
volt rájuk pl. egy 10 éves, vagy alatti gyerekre vonatkozó kutatási eredmény!
A riporter
azt szintén szerette volna tudni, milyen állapotba kerül az a gyerek, aki
önként nem veszi be az orvos által felírt és adagolt gyógyszermennyiséget. Egy
nagyobb, tizenéves lány vállalta magára, ő évek óta gyógyszeres kezelés alatt
áll. Ahogy teltek az órák, a lány mesélt a gyógyszer pozitív hatásairól,
beilleszkedéséről a közösségbe, barátokról, elviselhető életről. Azután jött a
nyugtalanság, fejfájás, rossz közérzet, és maga könyörgött, hogy végre
megkaphassa a szükséges adagot.
Itt egy lányról volt szó. Eszembe
jutott, mi fog ezzel a gyerekkel történni, ha felnőtt nőként gyereket akar majd
vállalni, esetleg anyatejesen táplálni, és nem kaphatja meg azt a gyógyszert,
vagy más szereket, melyekkel évek óta szinten tudja magát tartani? Akkor jön a
következő tragédia???
Jó pár,
családnál töltött nappal és éjjel után, a műsorvezető ismét visszament a film
elején látható klinikára, és ott orvosokkal beszélgetett a családokról, a
gyerek kóros viselkedését kiváltó szülői magatartásról. Egyik kérdésnek azt
tette fel az orvosnak, hogy jól látja-e, azok a szülők, akik gyógyszerrel
nevelik a gyereküket, azzal azt az időt spórolják meg, amit sokkal hosszabb idő
alatt tréninggel, és szakember segítségével, egy beszélgetős terápiával érnének
el? Az orvos határozott igennel válaszolt.
Számomra ez borzasztónak tűnik, de
másik oldalról látom azokat a gyerekeket, akik szenvednek a betegségüktől,
problémáktól és más segítséget nem kapnak. Nem kapnak a szüleiktől, akik egy
pillanat alatt akarják azt látni, hogy minden probléma eltűnik, közben ők nem
megfelelő módszerrel dolgoznak rajta (mert azt nem lehet rájuk mondani, hogy
nem akarják a gyerek javát, de ezt külső segítségtől várják!). Egy gyógyszer
még mindig jobb megoldás, mint a betegségével, öngyilkossági gondolataival,
hangulatingadozással magára hagyni egy gyereket. Közben azt kívánni tőle, hogy teljesítsen
egy olyan iskolai rendszerben, amiben képtelen létezni, kommunikálni, társas
kapcsolatokban részt venni…
Ez a műsor,
számomra újabb kérdéseket vetett fel. Megtagadhatom-e szülőként a gyógyszeres
kezelést? Elvehetem-e a gyerekemtől azt a lehetőséget, hogy érezze azt, lehet a
világot másként látni, érezni, barátokat találni, viselkedni???
Néhány gondolat az
Asperger-szindrómához:
Forrás: Wikipédia
„A tipikus
program a következőket foglalja magába
- a szociális képességek fejlesztése a hatékonyabb interakciók érdekében
- kognitív viselkedésterápia a stresszkezelés javítására, aminek az is célja, hogy csökkentse a félelmeket és fegyelmezze a robbanásszerűen kitörő érzelmeket, és ezáltal mérsékelje a hajlamot a kényszeres és a repetitív rutinokra
- az olyan kísérő betegségek gyógyszerelése, mint a depresszió
- foglalkozások a szenzoros integráció és a mozgáskoordináció fejlesztésére
- szociális és kommunikációs fejlesztés, beszédterápia, a pragmatika fejlesztése a beszélgetés elkezdésére és befejezésére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése