Egy hónap elteltével, miután a
neurológus leállította a gyerek napi, nyolcad adag krónikus fejfájás
(antidepresszáns) gyógyszerét, valamint a MagneB6 adását, a gyerek állapota nem
romlott. Azóta minden nap végezzük az autogén tréning gyakorlatokat, és a GAPS
diéta szerint készítjük a fiam ételeit, tartjuk ezt a diétát.
A legjobb számunkra, hogy a gyerek nem
panaszkodott fejfájásról, de ennek elég kemény ára van…
Fogalmam
sincs arról, hogy a tréning és a diéta miatt, van-e a fiamnak betegségtudata?
Hiszen minden nap szembesülnie kell
azzal, hogy a gyakorlatokat azért kell végeznie, hogy ne kerüljön vissza, abba
a görcsös állapotba, amiben volt. Tudatosan kell saját magának odafigyelnie,
tud-e lazítani, és azt helyesen tudja elvégezni. A doktornő tanácsára, több
hónapig a teljes gyakorlatsort végeztük vele, és azután kaptunk egy rövidített
változatot, de addig azt rögzíteni kellett.
Nagyon furcsa volt látni a közel 70
éves nagyszülők reakcióit, amikor életükben először találkoztak, az elvégzendő
tréninggel. Valahogy az ő életükből kimaradt az, ami az én korosztályom számára
már természetesen létező, működő dolog. Gondolok itt a relaxációra,
meditációra, agykontroll ismeretére, jógára, továbbá bármire, ami lazíthatja az
embert, vagy egy más világszemléletet mutat meg számára.
Azt rajtunk keresztül már látták,
milyen munkát végez egy mentálhigiénés szakember, mire jó egy mediált csoport
gyerekeknek, szülőknek, a gyermekpszichológia területén.
Egy másik vonalon, mi a gyerekeik is
hoztunk pár meglepetést az életükbe, de inkább táplálkozási szinten. Éltük
vegetáriánus időszakunkat, majd volt, aki ételallergiás lett, az unokáikon
keresztül megismerhették egy másik földrész ízeit, főzési kultúráját.
Visszatérve, ezt a bejegyzést a
betegségtudat gondolatával kezdtem. A fiam azt látta, hogy mennyire merev volt
a nyaka, pl. mikor egy orvosi vizsgálat alkalmával a doktor úr próbálta
előrehajtani a fejét, az lehetetlen volt, mert azonnal visszahúzta, mintha rugó
lett volna benne! Most ez, nem okoz gondot, lazán előre tudja dönteni a fejét.
Jelenleg jól érzi magát, de ez az állapot meddig tarthat? Végleg meggyógyult,
vagy bármikor visszatérhet a fejfájása?
A betegségtudat pszichológiai
kifejezésére, nagyon sok leírás található.
Ez egy összetett érzelmi folyamat, ami
azután következik be, hogy történik valami szélsőséges változás az illető egyén
fizikai állapotában, egészségében. Lehet ez baleset, tartós betegség,
visszafordíthatatlan egészségkárosodás, egy egész életre kiható változás. Egyes
esetekben az adott betegség, állapot visszafordítható, szinten tartható. A
betegségtudat viheti az adott beteget előre, de vissza is tarthatja a gyógyulás
folyamatában.
Ez az utóbbi, a nagyobb probléma. Mert
a beteg érzelmileg, pszichésen egy csapdába kerül. Ez kihat a gondolkodására,
szociális cselekedeteire, ítélőképességére, sokkal többet panaszkodik és külön
odafigyelést vár el családtagjaitól, vagy bünteti a környezetét.
Nem
a blog témája, de a munkám során 2012. évben több cégnél végeztem felmérést,
melynek egyik kérdése, a dolgozók felé az volt, hogy azok közé a munkavállalók
közé tartoznak-e, ahol a családban idős, beteg családtagot gondoznak, ápolnak?
A felmérés kiértékelését követően, azt tudtuk meg, hogy nagyon magas az ilyen
élethelyzetben lévő dolgozók száma. Ez többek között abból is adódott, hogy a
dolgozók jelentős része szintén a középkorú korosztály tagja, akik idősebb
szüleiket ápolják, gondozzák. A vezetőikkel külön kitértünk erre a problémára,
a pszichés megterhelés, a szabadidő beosztás, vagy a szabadságok kiadása
tekintetében. 2013. évben több céget érintve, egyik belső oktatási anyagunk azt
mutatta be, hogy a gondozók a saját problémáikra milyen módon kereshetnek
mentális segítséget, és vonhatnak be külső erőforrásokat a gondozásnál.
Viszont itt egy gyerekről van szó, aki
most ismeri meg a világot, számára mást jelent minden fogalom és kategória,
amit a felnőttek betegségtudatára, az azzal kapcsolatos viselkedésre a
szakirodalmak megfogalmaznak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése