2012-2015.
Adott egy 4 tagú család, plusz egy
macska. Anya, apa - 40 és 50 év között -, a macska pedig élet és halál között,
egy középiskolás srác, és egy alsó tagozatos kisfiú. Anya „írásképtelen”, apa
sportember, a srác igencsak önálló, és a kicsinek fáj a feje. Ettől anyának és
apának szintén fáj a feje, a nagy tesó soha nincs otthon, a macska pedig az
életével játszik végig.
A család egy dunántúli, városi
lakásban él, ha enni akarnak, meglátogatják a boltot, vagy a piacot, és szépen
bevásárolnak. Mert enni azt kell, a probléma viszont, a min van!
A kisebb fiú 9 éves, és 2012. december
eleje óta fáj a feje. Rohanás vele orvostól-orvosig, szervi elváltozásra,
betegségre diagnózis nincs. Javaslatra elvittük a városi egyik
gyermekpszichológushoz, de ő a felmérés alatt semmi olyat nem állapított meg,
ami miatt kezelést kellett volna végeznie.
Később kiderült, a fájdalom mégis pszichés
eredetű, mert mindenkinek és mindennek meg akar felelni, a legjobb akar lenni.
Nem tud, és kész az ördögi kör. Fejfájás, hiányzás, majd még rosszabb
teljesítmény, még nagyobb stressz és fejfájás ismétlődött hónapokon keresztül,
a krónikus szintig. Aktívan sportol, 4 évet úszott, majd váltott sakkra, ahol a
magassága nem probléma többé.10 centivel rövidebb kar- és lábhosszal is lehet 5
lépésből mattot adni egy versenyen. Maradt heti két-három búvárúszó edzés,
amelyen mintha elvágták volna a fejfájást. Továbbá az állandó otthoni
gyakorlás, mert diszlexiás és diszgráfiás. A végén eljutottunk vele az egyik
fővárosi kórházba, ahol gyógyszeres kezelés, és autogén tréning volt a
javaslat. Az autogén tréninget már tanulja, gyakorolja, de javaslatra bevezettünk
egy új étrendet, a GAPS szerint (Gut and Psychology Syndrom). Már nem eszik az
iskolában csak ebédet, mert tízórait és uzsonnát otthon gyártunk neki.
Élet a medencében...
A srác 17 évesen alapítványi középiskolába
jár Székesfehérváron, és önként kollégiumba vonult. A szabadság legédesebb
formája számára! Eredmény: szülői kontroll nulla, ezért egy életre, kiakasztott
tanárok sora jegyezte meg magának. Sajátos nevelési igényű, mert szintén
diszlexia, diszgráfia problémái vannak, de legalább küzd, hogy tanuljon ezek
mellett. Majdnem mindenevő, de ebben a kollégiumi lét erősen korlátozza, mert
ott elég gyakran nincs már mit enni! Hiába kap özön ételt, azt legkésőbb
szerdán a hűtőből, előírás szerint kidobják.
"Élet az LKG-ban..."
Apa egy szabályos víziszörny, aki ha
tehetné, minden idejét a sportuszodában töltené, vagy valami nyíltvízi
versenyen, netán éjszakai úszáson. Hiába van több diplomája, nem sok választja
el attól, hogy munkanélküliként tengesse az életét, mert a munkahelyét már sokadik
hónapja a bezárás fenyegeti. Másnak ennyi idő elég, sőt sok is megszületni, de
a mi szerencsénk, hogy ez a döntés nem kilenc hónap alatt születik… Allergiák,
és egyéb okok miatt, csak húst, zöldséget, gyümölcsöt és szárított magokat
fogyaszt, valamint rendszeresen szénhidrát-zugevő, a munkaidőben tartott ebédek
végén. Remekül főz, amit bizonyít, hogy eddig még sikerült bennünket életben
tartania.
Anya, ez vagyok én, aki mindenféle
írási, és olvasási problémával küzd. Anya, akinek daganatos betegségei, a
munka, a problémás gyerekei, és az iskolai követelmények mellett, valahogy a
családjával együtt - túl kell élnie a hétköznapokat. Tudom, vagyunk így még
számosan ebben az országban!
Nem szeretnék szakmai mélységeket
feszegetni, csak az átlagember, anyaság szintjén megélni a dolgokat. Ha mi már
elrontottuk, mások okuljanak belőle. Mivel az sem elhanyagolható, hogy az én iszonyú
válogatósságom, minden étellel előítéletességem, és ha tehetném sütivel tömném
az egész családot, sem könnyíti meg a dolgomat.
Ennyi egy 4 fős család leírása
dióhéjban, az életünkben pedig eljött az a nap, hogy belevágtunk a
GAPS-diétába.
Plusz él velünk egy macska, aki
mindent elkövet a szabadulásért. Naná, nem ivartalanított nőstény, és a természet
szava erősebb, a lakás falainál. A nyíló ajtók / ablakok adta lehetőségeket
pedig azonnal ki kell használnia. Csak ő azt nem tudja, hogy abban a csúnya
világban, kutyák és autók járnak, neki pedig hamar lenullázódik, mind a 9
élete! Iszonyú válogatós, nem tudom, hogyan lehetne őt is erre a diétára fogni?
Talán lenyugodna, és enne rendesen???
A sikertörténet, 2015-ből
Az évekig betartott diéta után, a fiam feje nem fáj!
Az egy éves munka után, megérdemelten kapott egyesületi vándorkupa, amely megszerzése sajnos még sok fejfájásos nappal, felkészüléssel és versennyel telt el:
A kisebbik fiam étrendjét már nem a GAPS-diéta szigorú szabályai szerint állítjuk össze, de továbbra is nagyon figyelünk arra, hogy egészséges, minőségi ételek kerüljenek az ő és a családunk tányérjába. A diétával töltött évek után, túl cukrosak és édesek mindannyiunk számára a bolti, gyártói ételek és italok. Nagyon kritikusak vagyunk a "kész ételekkel" szemben, a tízórai, uzsonna ételeit a maglisztek és egyéb lisztek keverékével készítem, és ha tehetjük, mindenből a bio változatot vesszük, vagy biztonságos termelői helyről szerezzük be alapanyagainkat.
Például, ilyen tökmaglisztes pogácsákat sütünk:
A nagyobbik fiam, a diszlexiás és diszgráfiás problémái mellett, túl van az egyetemi jelentkezésén, és az LKG 2015. évi Szalagavatóján, kalapban látható osztálytársaival:
A macskánk sem szökött meg, pedig mindent megtett, hogy néha az erkélyről nyávogjon befelé, -10 fokban! Itt éppen azt a helyzetet használja ki, hogy 10 macskából 9, a távfűtést választaná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése