Amikor véget ért az iskola, egy nagyon
nehéz hetünk kezdődött, egy étel hullámvasút, amiben a vasút csak a hullám
aljáig jutott, és a gödörben maradt.
Újabb elhatározásokra ragadtattam el magam,
hogy majd én a fiam névnapjára kókuszlisztből, zsírral palacsintát sütök
reggelire! Hajnalban beálltam a konyhába, és kikevertem a tésztát. Majd
elkezdtem sütni, ami híg lett, és ment a kukába. Feladtam, maradt egyszerű
tojásétel reggelire. A masszát a hűtőbe raktam, majd este felturbózva elkezdtem
belőle valami kavart tésztafélét gyártani.
A reggeli remekült sikerült
tojásételt, a gyerek az utolsó falat után, azonnal kihányta. Ez kb. egy héten
belül kétszer megismétlődött reggeli után. Nem volt beteg, csak elege volt
ebből az ételből.
Azután a kevert tésztafélémet dobtam a
kukába, az előző heti mandulás piskóta társaságában. Meg még egy halom ételt és
süteményt, amit bár kért a család, megfőztük, de senki nem volt, aki megegye.
Ott álltam tanácstalanul, hogy mit
adjak GAPS diéta szerint enni a gyereknek? Mert hiába van egy csomó étel, ami
elkészíthető lenne, de a gyerek nem eszi meg? Mert ránézésre utálja, mert nem
ízlik az íze, mert soha nem evett még olyat???
Közben a lelkem egyik fele attól fájt,
hogy miért nem adhatok olyan ételt a fiamnak, amit imád, én el tudom készíteni,
és mekkora lenne a boldogság. A másik fele, pedig azért fájt, hogy ha nem
tartjuk a diétát, jön a kórház, számtalan gyógyszer és a gyerek számára, az
elviselhetetlen fejfájás.
A pozsonyi
csatornatisztító magasabban van kint a gödörből, mint mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése