„Különvélemény”

Mielőtt elkezdtem ennek a blognak az anyagát dokumentálni, megfogalmaztam azt a célt, miért akarom ezt csinálni?

A GAPS diéta kapcsán – az általam olvasott irodalmakban, leírásokban, honlapokon, blogokban - nem találtam arra példát, hogy valaki megfogalmazott-e gondolatokat a családokat érő hatásokról, csak a diétával, betegségekkel, állapottal kapcsolatos témák merültek fel. Viszont a diéta, a gyerek betegsége, problémája nem csak a betegről szól, sokkal inkább a család egészéről, hogyan éli meg a beteg, hogyan éli meg a család?! Amennyiben ők nem állnak mellé, az nem lehet eredményes! Gondolok itt arra, ha pl. egy cukorbeteg gyerek diétáját nem tartja a család, ő abba előbb- utóbb belehal…

Soha nem voltam ennek a témának szakértője, sőt egy olyan élethelyzetben vagyunk, amikor tanuljuk a diétát, kétségbeesetten szemléljük a gyerek nem múló fejfájását, okulunk a hibáinkból, mert előző élethelyzeteinkből mintát sem tudunk venni… Ez az állapot, rettentően sok energiánkat felemészt, a mindennapokban nagyon sok pluszt adunk ki magunkból, hogy a fennálló helyzetet kezelni tudjuk, vagy javítani azon!

Munkámban és magánéletünkben, amikor találkozom egy problémával, azt mindig több oldalról nézem meg. Milyen más alternatívák, vélemények, álláspontok, megoldások jöhetnek szóba?

Itt kanyarodnék vissza a Búvárverseny pánikrohammal c. bejegyzésemhez (2014. január 27-én megosztva), mert érkezett ezzel kapcsolatban visszajelzés. Egyik ismerősünk - aki sportolónő volt -, szólt hozzá közösségi oldalon ehhez a témához. Milyen okai lehetnek még a verseny előtti pánikroham kialakulásának?

Ő azt fogalmazta meg, hogy az edzetlenség összefüggésben lehet a kialakult állapottal. Szerinte a szülők és a gyerekek nehezen értik meg, egy aktív sportnál, hogy a gyerek csak akkor tud megfelelően teljesíteni, ha megfelelően edz. Gondolom ezalatt a rendszerességet, az edzés mennyiségét, minőségét értette…

Ezek mellett megfogalmazta még, hogy létezik a rajtláz jelensége, ami ugyanazokat a tüneteket okozza, mint a szakember által leírt pánikroham. Erre mi azért nem gondoltunk, mert ezt a versenyt, már 3 év folyamatos versenyzés előzte meg. A volt sportolónő szerint, a „versenyláz” kialakulhat később is, amin csak túllendülni lehet…

A rajtlázat a vegetatív idegrendszer zavara okozza (szimpatikus idegrendszer, belső-elválasztású mirigyek), felléphet hányás, hasmenés, szédülés, sírás, nevetés, bőbeszédűség, túlmozgás, vagy bármilyen viselkedészavar.

A rajtláz kiválthatja a szív gyors verését, pulzus emelkedését, a vérnyomás emelkedését, emelkedő légzésszámot, emésztőrendszeri problémákat, fokozott adrenalin termelődést, a máj zavarait.

Mindez egy nagyon erős ingerkörnyezetben történik, ahol nézők, versenytársak vannak jelen, meg kell felelni a külső- és belső elvárásoknak. Ami lehet esetleg ösztönző, mert a sportoló harcolni akar, de lehet teljesen romboló a teljesítményére…

A fentiekre szerinte, a megoldás a versenyszerű edzések, a gyakoribb versenyeztetések körül keresendő.

Ezen a ponton nálam újra elindult egy kérdéssor. Mikor tanítják ezt meg az iskolában, és az edzéseken a gyerekeinknek, hogyan kezeljék a szorongásainkat, és a versenyhelyzeteket, ne kezdjenek el pánikolni? Hiszen, mi szülők azt látjuk, hogy a sportiskola megtanítja a gyereket az általános iskolai tudásanyagra, a testnevelés órák sokkal nehezebbek, magasabb követelményűek, mint más iskolákban, az edzéseken technikákat és szabályokat tanulnak, javítják az erőnlétüket, elért idejüket. A rajtláz folyamatát egy gyereknek, az edző néhány kijelentéséből, intő mondatából kellene fejben összerakni? Nem tudja, mert a megszégyenülés, a kudarc fogja az éppen aktuális érzelmi állapotát uralni, amiben nem lesz semmire befogadó… Mikor kellene ezt a folyamatot elkezdeni, hogy egy gyerek ne csak fizikailag felkészülten induljon el versenyezni? Hogyan lehet nyugodtabb, edzési körülmények között rajtállapotba hozni egy versenyzőt? A mentális felkészítés, mennyire a felkészülés része?

A kérdéseim még sorolhatnám, de jelenleg ezt a hátteret nem látom a fiam mindennapjaiban. A családdal és a problémák körbejárásával kezdtem ezt a bejegyzést, számomra az látszik, hogy a fenti témát még nem lehet lezárni…