Viselkedéskontroll, gyógyszerek pozitív hatása

Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című könyve 1999-ben jelent meg (Magyarországon 2013. évben), amiben számomra nagyon érdekes volt az a fejezet, ahol olyan esettanulmányokat írt le, hogyan kezeltek többek közt figyelemhiány zavarral diagnosztizált, és gyógyszert szedő betegeket. A könyv több példát hoz, a gyerekek pszichostimulánsokkal való kezelésére.

A Soha sem vettem észre a fákat c. fejezet körbejárja azokat a témákat, hogy kinek van joga dönteni a gyógyszeres kezelésről, a gyógyszerszedés célja nem a viselkedéskontroll, hanem a gyerek koncentrálóképességének és kitartásának támogatása, az érzelmi állapottal való tisztában léttel, a rövid és hosszú távú következmények mérlegelésével, ne várjunk több eredményt a gyógyszertől, mint ami várható, vagy egy családi folyamat változása indít el.

Ezek nagyon fontos témák, ami nekem nagyon tetszett, hogy a páciensek, és nem a hozzátartozóik beszámolóit osztotta meg a szerző. Miként látta máshogyan a világot az a gyermek, aki bármilyen metil-fenidát, vagy dextro-amfetamin-szulfát tartalmú tablettát kapott? Megváltozott a viselkedésük, tudtak figyelni a környezetükre, észrevettek olyan dolgokat, amit gyógyszer nélküli életükben még soha, javultak a társas kapcsolataik.

Ezt vagy az iskola várta el tőlük, és szüleiktől, mert kijelentették, hogy gyógyszeres kezelés nélkül nem járhatnak oda, vagy szüleik önként fordultak szakemberhez. Mindkét folyamat célja az volt, hogy a gyerek viselkedését módosítsák az iskolai, családi, társadalmi elvárásokhoz, egy „kémiai kényszerzubbonnyal”.

Sajnos ezeknek a szereknek a mellékhatásairól szintén szó van a könyvben. Fejfájás, étvágytalanság, kedvetlenség, álmatlanság, szorongás.

„Nem lehet megjósolni, hogy kinél jelentkeznek a mellékhatások, és kinél nem. A mellékhatásoktól való félelem önmagában nem ok arra, hogy kis se próbáljuk a gyógyszereket, ha egyébként javallottak. Néhány óra alatt kiürülnek a szervezetből, és nem okoznak hosszú távú károsodást. Egészében véve a pszichostimulánsokat a legtöbb ember igen jól tolerálja”

Forrás: Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék, 378. oldal

Nagyon szeretném ezt szülőként elhinni, de a fiam számára felírt gyógyszer abbahagyása utáni időszak sem pár óra volt, hanem hetek, hangulatingadozással, magába fordulással...

A kegyelemdöfés számomra, az alábbi néhány mondat volt, ugyanerről az oldalról:

„Mindenkinek, aki pszichostimuláns szerek kipróbálása mellett dönt, el szoktam magyarázni, hogy minden emberi agynak megvan a maga saját kémiai mintázata; lehetetlen előre megmondani, hogy az hogyan reagál majd.  

...mindenki, aki első alkalommal vesz be egy ilyen hatóanyagot, bizonyos értelemben saját magával kísérletezik.”

Ezek nagyon súlyos dolgok, mégis úgy fejeztem be, ennek a fejezetnek az olvasását, hogy ha nincs ez a tabletta, ezeknek a gyerekeknek esélyük sem lett volna, hogy megismerjék, másként lássák azt a világot, amely elvárásait eddig nem értették, nem tudtak abban eligazodni, beilleszkedni, annak normái szerint funkcionálni...