A receptek böngészése közben döbben rá
az ember, és honnan szerezzem be ezt, vagy azt a hozzávalót, aminek a
létezéséről most hallok először? Itt nem alap zöldségekre gondolok, vagy
megbízható forrásból származó húsokra, alapanyagokra.
Nem egy icipici településen élünk, de
sok utánajárást követően sem teljes a siker. Az sem könnyíti meg a helyzetet,
hogy az élelmiszer alapanyag, és adalékanyag beszerző körutak, leginkább a
szomszédos hipermarketben zajlanak, az éjjeli zárás előtt, vagy hulla fáradtan
valami drogériában.
Egyes boltokban, rengeteg féle
lisztet, őrleményt lehet kapni, amelyek bár a bio kategóriába tartoznak nem
használhatóak, mert gabonafélék. Nincs nagyobb siker a prémium kategóriás
termékeknél sem, mert pl. hiába szárított a gyümölcs, de csokoládéba mártották,
így szóba sem jöhet. Ha az ember nem tud magának bio alapanyagból lekvárt főzni,
sok ilyen termék nem répa-, hanem nádcukrot tartalmaz. Sőt találtam olyan
mandulaitalt, amely minden szempontnak megfelelt volna, de az összetevők
felsorolásában a második helyre került a cukor, így ment a termék vissza a
polcra.
Viszont értek bennünket meglepetések. Mandulalisztet,
elsőre és teljesen véletlenül a kéthetente tartott városi kirakodóvásárban
kaptunk. Majd rátaláltam egy egészségboltra, ahol heti rendszerességgel hoztak
mandula-, vagy kókuszlisztet.
Ebben az évben külön szerencsénk volt,
mert a nagynéni melegebb éghajlatról, pont jókor érkezett. Elpanaszoltuk neki
telefonon, hogy milyen vacak és éretlen avokádót kaptunk a boltban. Mondta, ne
nagyon nyomogassuk, hogy érik-e már, mert ott megromlik. Tegyük fel a szekrény
tetejére, majd ha már majdnem arrébb mászott, akkor megérett! Itt a majdnem a
lényeg, mert ha nagyon puha, akkor már kuka!
Ezután jött ő, mint a felmentő sereg,
és hozott a bőröndben avokádót, mangót, friss ananászt, amit igen megbecsültünk
az ételek elkészítésénél, vagy az étkezéseknél.
Hát igen, a piac és az őstermelők.
Felénk lakótelepen, a szomszédos tízemeletesben, valahogy egyik sincs. Viszont
van, külön bejáratú méhészünk! Itt nem a gyerekeimet életre segítő családi
nőgyógyászunkra gondoltam, hanem arra a nyugdíjas volt kollégára, akitől évek
óta, kifogástalan állapotú és ízű mézeket vásárolunk.
Piacra sajnos csak hétvégén jutunk, de
akkor nem lehet egy heti mennyiséget bevásárolni, mert a saláta elfonnyad, a
bogyós gyümölcs megpenészedik, a zöldségeket nem lehet a fűtött pincében
tárolni. Bár, ha az egyik gyerekszobát átalakítanánk hűtőkamrának, elég sok
gondunk megoldódna az ételek tárolásával kapcsolatban!
A fentiek után igen visszasírom a
gyermekkoromat, mikor a zöldség a kertben termett, a gyümölcs a fán érett, a
nyári melegben pedig, az aszaló kosarakban magától aszalódott, a téli ínségesebb
időkre.
Tejterméket otthon készítettünk -
legyen az túró, tejszín, stb. -, mert csak a szomszédig kellett, a nyers és
zsíros tejért menni. Amikor húst akartunk enni, akkor le kellett vágni a
baromfiudvarból egy szárnyast, vagy össze kellett hívni a családot, hogy
disznótor van.
Jeles disznótoraink, minden évben
Etelka napkor voltak. Ez a nap, a nagymamámnál tartott disznók számára, az év
legsötétebb napjává léptek elő. Jött a Mami névnapja, és közeledett a
Karácsony, így szegény állatok estére már a töltött káposztában, húsos
tepsiben, a sózó teknőben, zsíros bödönben és a füstölőben végezték. A macskák
pedig remegve kempingeztek valamelyik szomszédnál. Nem azért, mert őket is le
akartuk vágni, hogy a kolbászt dúsítsuk velük, csak Mami beígért nekik némi
vaslapáttal való agyoncsapást, ha a kihűlő hús, vagy a disznótor közelébe
mernek merészkedni!
A felnőtteknek, a bor házi volt, mert
dédiék szőlőjében megvolt minden ősszel a szüret. A kannát, meg vízhordásra
használták a kútról, nem bort neveztek el róla és ilyet vettek a boltban. Szintén
dédiéknél készült az egész család számára a savanyú káposzta, de hordószámra,
és az a hordóméret, nem a most piacon látható fehér műanyaghordó volt!
Szóval, volt ott minden, ami
szem-szájnak ingere, de az tény, hogy igen meg kellett ezért az önfenntartásért
dolgozni. Most pedig, hasonló minőségi termékekre költjük azt a fizetést, amit
a munkahelyünkön keresünk meg, de nem termelünk semmit.
Papa barackjai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése