Csúnya ételek

Már írtam korábban arról, hogy elég nagy megrázkódtatás volt számomra, mint nőnek, anyának, háztartást vezető felnőttnek, hogy hogyan néznek ki mostanában a kezem alól kikerülő ételek?

Az biztos, nem úgy, mint az eddigiek, amelyeken felnőttem.

Hiába hívnak pl. egy elkészített ételt úgy a diétában, mint amit eddig, a hozzávalók és az elkészítés módja nem is hasonlítanak egymásra.

Attól, hogy valamit cukkini fasírtnak hívnak, az még nem a megszokott kinézetű és ízű lesz a végén. A receptbe biztos nem kerül semmilyen áztatott kenyér, a fasírtot sem zsemlemorzsába fogja az ember forgatni, és kétszer meggondolja, mit tesz még bele. Mivel az alapanyagokhoz maglisztek tehetők, az ismét ad egy karakteres ízt a fasírtnak, aminek az állaga sokkal képlékenyebb, a hagyományos konyha szerint készült névrokonánál.

A főzelékek nem úgy sűrűsödnek be, ami számomra számos probléma forrása.

Az ételt sem lehet díszíteni, ha nem mutat túl jól, egy kis reszelt sajttal, vagy bármi takaró réteggel, ami mesterséges, vagy a kerülendő ételek listáján szerepel.

Az édes sütemények sem a legszebb kinézetűek. Hiszen a maglisztek vagy bebarnítják, vagy nagyon tömörré teszik a süteményt. A méztől pedig elég ragacsos állagúak lehetnek.

Díszíteni lehet gyümölccsel, szárított gyümölccsel, biolekvárral, kókuszreszelékkel kikevert vajkrémmel, de az eléggé korlátozott lehetőség a többi süteményhez képest. Mert kiesik a csokoládémáz, a kakaó, a színes szórócukrok, égetett cukor, cukorral kikevert tojáshabok, és még hosszan sorolhatnám. 

                                           Ettől, valami hasonlóan érzem magam...

Itt pedig nincs az az alternatív lehetőség, ha születésnap, vagy ünnep van, akkor majd nem otthon barkácsolunk valamit, hanem rendelünk, vagy hozunk a cukrászdából. Én azt vettem észre, míg a válság évekkel ezelőtt nem kezdődött el, mindent szinte a boltban vettek az emberek. Az alapanyagokig ez nem lett volna probléma, de minden készétel volt. Mert jobban nézett ki, mint ami otthon készült. Az időt és pénzt inkább szórakozásra, kikapcsolódásra szánták. Egyszerűbb volt étteremben enni, és szép, valamint kész dolgokat venni. Ezekkel a kész ételekkel, mesterséges nassolni valókkal, tejtermékekkel, ünnepi kalácsokkal, süteményekkel az a legnagyobb probléma, hogy olyan anyagokból készülnek, amit egy ép eszű ember be nem vinne a konyhájába, hogy abból ételt készítsen a családjának. De amikor ott a mesterséges íz, amit azért adagolnak, hogy ízletes legyen, emberek generációi nőnek fel rajta, és azt szokták meg, kedvelik, nehéz lesz egy spenótnak, brokkolinak, naspolyának, vagy egresnek ezekkel versenyezni! Több okból sem.

A válság hosszú évei alatt egyre népszerűbbek lettek a kereskedelmi TV-k csatornáin, a főzőműsorok, sőt egész csatornák indultak erre a témára. Emberek azon fintorognak, hogy mások milyen konyhai bakikat követnek el, és ezt más másokkal meg akarják etetni. Bizonyára ez is lehet a szórakozás egy fajtája…

Számos étterem bezárt körülöttünk, és a még működők, mai napig csak vegetálnak ezen a piacon. Szerintem még az étteremben elfogyasztott étel is sokkal jobb az ember szervezete számára, mint valami zacskóba zárt borzalom.

Számomra itt billen vissza a mérleg oda, hogy inkább legyen ronda és kicsit csúnya a tányéron lévő étel, de az ne rombolja az egészségem. A lényeg abban van, hogy ezek az ételek bár csúnyák, de ízletesek, táplálóak, káros anyagot nem tartalmaznak, és egy gyógyulási folyamatot szolgálnak.