2014. január 21., kedd

A varázsló beköltözik




Az előzőekben beszámoltam azokról a félelmeimről, szülői félelmeinkről, amit a fiamnak felírt gyógyszer, egyfajta antidepresszáns mellékhatásairól, az életünkben addig hallott, olvasott, látott információk határoztak meg.
A gyógyszerezés témáját, két másik nézőpontból szintén körbe szeretném járni. Az első ebben posztban, egy riporter sorozata, következőben pedig a gyógyszert felíró szakemberé lesz.

Ismert városi legenda, hogy a törzseknél, ha egy családtag szoftvere olyan problémákat mutat, amit a mi társadalmunkban pszichoszomatikus lenne, vagy mi miatta pszichológushoz, pszichiáterhez, vagy más szakterületi szakemberhez rohannánk, akkor a helyi varázsló fogja magát és beköltözik a családhoz. Teszi ezt azért, hogy megnézze, milyen családon belüli viselkedés, konfliktus vezetett el odáig, hogy a család legérzékenyebb tagjánál, ez pszichés problémává, betegséggé alakult.

Ezt a kis bevezetőt, azért írtam le, mert a természetcsatornákon, életmód csatornákon évek óta vetítik Louis Theroux 3 részes sorozatát, melyet az Amerikai Egyesült Államokban forgatott, magyar fordításban Gyógyszeres nevelés címmel. Ennek a BBC által készített sorozatnak egyik része, amikor olyan szülőket, gyerekeket mutatnak be, ahol a gyereknevelés része a pszichológiai problémákra, viselkedészavarokra adott gyógyszerek adása. A műsorvezető több családot látogatott meg, és költözött be hozzájuk.

A beköltözés előtt, az interjúkban szereplő gyerekek orvosi vizsgálaton, kontrollon vettek részt, ott találkoztak először a riporterrel. A gyerekek tünetei hasonlóak: Asperger-szindróma, figyelemhiányos hiperaktivitás, bipoláris zavar. Itt nem húznám az időt, a felsorolt betegségek leírásával, de önmagában is elég problémás mindegyik, nemhogy olyan formában, amikor pl. kettőt tudnak diagnosztizálni egy 7-10 éves korosztályba tartozó gyereknél, ahol megjelenik az agresszivitás, a beilleszkedési probléma, öngyilkossággal való fenyegetőzés és még sok minden.

A gyerekek, ezen a bemutató vizsgálaton elmondták, egymástól függetlenül, hogy a szedett gyógyszer mellett a közösségben, ahová járnak, csökkentek a mindennapi konfliktusaik, jobb az életminőségük, észrevettek olyan dolgokat, amelyeket eddig tudomásul sem tudtak venni, és sorolták a pozitívumokat. A gyerekek határozottak, akár pozitív, akár negatív a velük történő dolog, hiszen ők élik meg, számukra ez természetes. A gyerekek után jöttek a szülői beszélgetések, akik a szemben ülő szakemberre nagyon riadtan néznek, bizonytalanok, szinte félnek, a jövőtől, rettegnek a gyerekükre váró bizonytalan jövőtől.

A történet azután, az adott gyermek családjánál folytatódik, a napi tevékenységek miatti konfliktusok bemutatásával, majd a szülőkkel éjjel, a gyerek, gyerekek nyugovóra térése után elemzik a napi történéseket, érzelmeket, problémákat. A szülők itt szintén nagyon kétségbeesettek, bizonytalanok. Aggódnak a szeretett gyerekükért, de az szintén látszik rajtuk, hogy gyógyszert adnak a gyereküknek (sőt ők szintén szednek, adnak a kutyának, sajnos ez nem vicc!), de enélkül már sem fizikailag, sem lelkileg nem tudnák elviselni azt az állapotot, amiben él a család. A gyógyszerek sok esetben nem lettek volna adhatóak 18 év alatt, nem volt rájuk pl. egy 10 éves, vagy alatti gyerekre vonatkozó kutatási eredmény!

A riporter azt szintén szerette volna tudni, milyen állapotba kerül az a gyerek, aki önként nem veszi be az orvos által felírt és adagolt gyógyszermennyiséget. Egy nagyobb, tizenéves lány vállalta magára, ő évek óta gyógyszeres kezelés alatt áll. Ahogy teltek az órák, a lány mesélt a gyógyszer pozitív hatásairól, beilleszkedéséről a közösségbe, barátokról, elviselhető életről. Azután jött a nyugtalanság, fejfájás, rossz közérzet, és maga könyörgött, hogy végre megkaphassa a szükséges adagot.

Itt egy lányról volt szó. Eszembe jutott, mi fog ezzel a gyerekkel történni, ha felnőtt nőként gyereket akar majd vállalni, esetleg anyatejesen táplálni, és nem kaphatja meg azt a gyógyszert, vagy más szereket, melyekkel évek óta szinten tudja magát tartani? Akkor jön a következő tragédia???

Jó pár, családnál töltött nappal és éjjel után, a műsorvezető ismét visszament a film elején látható klinikára, és ott orvosokkal beszélgetett a családokról, a gyerek kóros viselkedését kiváltó szülői magatartásról. Egyik kérdésnek azt tette fel az orvosnak, hogy jól látja-e, azok a szülők, akik gyógyszerrel nevelik a gyereküket, azzal azt az időt spórolják meg, amit sokkal hosszabb idő alatt tréninggel, és szakember segítségével, egy beszélgetős terápiával érnének el? Az orvos határozott igennel válaszolt.

Számomra ez borzasztónak tűnik, de másik oldalról látom azokat a gyerekeket, akik szenvednek a betegségüktől, problémáktól és más segítséget nem kapnak. Nem kapnak a szüleiktől, akik egy pillanat alatt akarják azt látni, hogy minden probléma eltűnik, közben ők nem megfelelő módszerrel dolgoznak rajta (mert azt nem lehet rájuk mondani, hogy nem akarják a gyerek javát, de ezt külső segítségtől várják!). Egy gyógyszer még mindig jobb megoldás, mint a betegségével, öngyilkossági gondolataival, hangulatingadozással magára hagyni egy gyereket. Közben azt kívánni tőle, hogy teljesítsen egy olyan iskolai rendszerben, amiben képtelen létezni, kommunikálni, társas kapcsolatokban részt venni…

Ez a műsor, számomra újabb kérdéseket vetett fel. Megtagadhatom-e szülőként a gyógyszeres kezelést? Elvehetem-e a gyerekemtől azt a lehetőséget, hogy érezze azt, lehet a világot másként látni, érezni, barátokat találni, viselkedni???

Néhány gondolat az Asperger-szindrómához:
Forrás: Wikipédia
A tipikus program a következőket foglalja magába
  • a szociális képességek fejlesztése a hatékonyabb interakciók érdekében
  • kognitív viselkedésterápia a stresszkezelés javítására, aminek az is célja, hogy csökkentse a félelmeket és fegyelmezze a robbanásszerűen kitörő érzelmeket, és ezáltal mérsékelje a hajlamot a kényszeres és a repetitív rutinokra
  • az olyan kísérő betegségek gyógyszerelése, mint a depresszió
  • foglalkozások a szenzoros integráció és a mozgáskoordináció fejlesztésére
  • szociális és kommunikációs fejlesztés, beszédterápia, a pragmatika fejlesztése a beszélgetés elkezdésére és befejezésére
támogatás és segítségnyújtás a szülőknek, különösen az otthon használt viselkedéstechnikák bevezetésében.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése