Ahhoz, hogy az ember életmódot
váltson, bármilyen diétára áttérjen, át kell gondolnia, hogy mit evett, főzött
addig, miben fog változni az élete? Volt mit átgondolni…
A kisebbik fiamat féléves koráig
anyatejjel, majd az anyatej mellé egyéves koráig hozzátápláltuk gyümölcsökkel
és zöldségpürékkel, főzelékekkel.
Azután munka mellett, masszívan egy
kifőzdéből hordtuk az ebédet, és otthoni főzéssel-sütéssel pótoltuk a 4 tagú
családunk betevőjét. Ezt olyan tökélyre sikerült fejlesztenünk, hogy a kisebbik
fiunk első szülinapja után, Karácsonykor a legváltozatosabb fogások közepette,
a gyerek búbánatosan ült az etetőszékében. Közben a konyhai beépített szekrény
tetején sorakozó ételhordók felé böködött a kicsi ujjacskáival, és hangosan
mondta:
-
- Hammm,
hammm!
Ez nekünk akkor azt jelentette:
-
Hé,
adjatok már valami normális ételt enni, ne csak ezt a sok vacakot!
Volt bőven részünk éttermi
látogatásokban, ha valami családi eseményt ünnepeltünk, akkor elvittük a
gyerekeinket, valami jó helyre étkezni. Születésnapokra, évfordulókra a torta
cukrászdában készült, mindig másikban, mindig más ízzel és díszítéssel.
2 évesen eljöttek a boldog bölcsődés
békeidők, a kicsi fiunk annyira nem éhezett, mert majd kicsattant. A nagyobbik
fiunk pedig a Mikulástól Vízkeresztig tartó időszakban, annyi bolti édességet
kapott és pusztított el, hogy kiütései lettek. Rohanás orvoshoz, allergia
valami összetevőre. De melyikre? Ez volt az első jel, hogy itt valami nagyon
nincs rendben azzal az étellel, amit a gyerekeknek adunk. Sem az
összetételével, sem a származásával.
Ekkor szépen megkértük a rokoni és
baráti kört, hogy saját lekvárral, sütivel, palacsintával, dióval, és
miegyébbel, ami nem a boltok polcán terem, lepjék meg inkább a gyerekeinket.
Vagy lelkesek voltak, vagy nem. Mi pedig, még többet elkezdtünk otthon főzni,
és a tízórait, uzsonnát saját magunk gyártani.
Ezután jöttek az óvodás évek. Na, itt
aztán tudtak a szakács nénik főzni! Ahogy nyiladozott a gyerekek értelme - bár
majd egy évtizednyi különbséggel -, sorra jöttek a kérések, hogy olyat akarok
enni, mint az oviban, de azt nem úgy kell főzni, ahogy te csinálod Anya!!! Néhány
halkan elmormolt átok után, mit ne mondjak, jelentősen bővült a menzai
választékkal az otthoni repertoárunk.
Majd lemondtuk az iskolai tízórait,
uzsonnát, csak az ebédet nem tudtuk máshogyan megoldani. A gyerekek
növekedésével együtt, megjelentek az energiaitalok. Olcsóbbak voltak egyes
fajták, mint a rostos üdítők, vagy ásványvizek. Hát ettől erősen próbáltuk őket
óvni, ha már mindenképpen pörögni akart a nagyobbik fiam, inkább megtanítottuk
a teák szeretetére. Nem olcsó hobbi, de vannak benne különlegességek. A srác
ezek fogyasztásával érezheti magát különcnek, a kóla és cukrozott üdítő ivókkal
szemben!
Jöttek az újabb csavarok, mert Apáról
kiderült, hogy ételallergiája van, nagyon sokféle alapanyagra, amit addig
szívesen fogyasztott a család. Ezeket kezdtük szépen elhagyni. Közöttük volt a
burgonya, tészták, búza- vagy rozslisztes dolgok, azért a gyerekeknek még
jutott ezekből otthon az asztalra. Az édesség kukoricalisztből és gyümölcsből
készült apának, de egy-egy szelet tejberizstorta sem volt tilos.
A srác egyszer csak, a középiskola
miatt elköltözött kollégiumba. Azóta péntek este hazaér, egy ültő helyében kieszi
a fél hűtőt, mert valamivel pótolni kell a héten kiesett kalóriamennyiséget. A
kollégiumi menzán, a régi vicc szerint, az alábbi menü van:
- -
Mi
a kaja?
- -
Szar,
rizzsel!
- - Már
megint rizzsel????
Majd vasárnap, feltesszük a nagy kérdést:
- -
Mit
szeretnél vacsorára enni, és milyen sütit süssünk?
- - Nekem,
mindegy!
A pontos útmutató és meghatározás után,
anya és apa egymással tülekedve elkészíti a kölök vacsoráját, a néhány napra
elég túlélőkészletet, és özön sütit, hogy legyen mivel menőzni a többieknél.
Szóval főzünk, és sütünk mi sok
mindent, de leginkább azt, amit a szüleink készítettek, vagy a nagyszüleinktől,
dédszüleinktől örököltük a receptet. Szerencsére, a porlevest, porszószt,
pormasszából sütit, még időben elhagytuk az étkezésünkből.
Mama káposztás lepénye, és túrós buktái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése