2014. január 18., szombat

Néhány gondolat az autogén tréning tanulásáról





Az autogén tréning, egy önállóan végezhető relaxációs gyakorlat. A tréningre rengeteg leírás, szakirodalom található, ezzel nem terhelnék senkit, mert jobban úgy sem tudnám megfogalmazni.
Érdeklődők részére, saját tapasztalatból javasolni tudom:
Autogéntréning.lap.hu, http://autogentrening.lap.hu/

Ezt a tréninget, a fiam részére neurológus javasolta, miután egy több alkalmas gyermekpszichológiai kivizsgálás negatív eredményt hozott. A városi gyermekpszichológus abban nagyon nagy segítségünkre volt, hogy keresett részünkre szakembert. Tájékozódott, érdeklődött.

Sajnos egy 9 éves kisgyerekkel nem annyira egyszerű csoportot, szakembert találni, aki elvállalja. Elsőre mi az interneten találtunk olyan csoportokat, ahol pl. Budapesten 15-20 alkalmas felnőtt képzést vállaltak volna. A csoportok este működnek, ami számunkra egy kisgyerekkel vállalhatatlan lett volna. Ugyanis ezeknek, a tájékoztatók szerint este 8-9-kor van vége. Azután még hazautazás, és másnapi korai kelés, az iskolába járás miatt.

Az árak tekintetében, az internet szintén tájékoztatást adott.

Mielőtt szakembert hívtam föl, elolvastam Günther Krapf: Az autogén tréning gyakorlata c. könyvét. Ez adott egy biztonságérzetet, mert átláttam hány alkalomra számíthatok a tanulás folyamatában, milyen gyakorlatokat kell elsajátítania a gyerekemnek. Ha kérdéseim voltak, akkor azt ezek tükrében tettem fel az orvos részére. Az elolvasott könyv, nagyon részletesen leírta a buktatókat, és a felmerülő problémákat.

Az előző posztban említettem, hogy Dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos, pszichoterapeuta szakorvos vállalta el, székesfehérvári magánrendelésén a fiam autogén tréning tanítását. Telefonon kértünk időpontot, elmondtam a problémát, és a doktornő első kérdése az volt, hogy elég szorgalmas-e a gyerek? Számíthatunk-e arra, hogy a gyakorlatokat napi rendszerességgel tudjuk vele otthon gyakorolni? Erre annyit tudtam válaszolni, hogy a gyereknek túlságosan erős a feladat- és megfeleléstudata, emiatt vannak problémái.

Az első alkalommal egy felmérő beszélgetés történt, a gyakorlatok tanulása a 2. alkalommal kezdődött. Mindig egy részt vettünk át, azt otthon gyakoroltuk, azzal a módszerrel, hogy naponta legalább egyszer a gyerek lazultan feküdt, én pedig felolvasva ismételtem a gyakorlatsort.
Mivel még egy kisgyerek tanulási folyamatáról volt szó, az első néhány alkalommal, nagyon gyengéden megérintettem azt a testrészt, amellyel kapcsolatban a gyakorlatot kellett végezni. Ezt nem mondta senki, de így biztos volt, hogy a rögzülési folyamat sikerült, a gyerek arra a testrészre koncentrált, és nem csak a szavakat, mondatokat hallotta tőlem, melyek jelentését nem tudta, vagy nem a megfelelő helyen alkalmazta a gyakorlatot. Ezt elmondtuk a doktornőnek, aki igazat adott, mert tényleg nem tudatos felnőttkori tanulási helyzetről volt szó.

Megtanulta az ellazulást, a végtagok és test átmelegedését, légzés és szívgyakorlatokat, foglalkoztunk a napfonat gyakorlattal. Ezekkel eljutottunk a nyugalom gyakorlásáig. Mindig figyeltünk arra, hogy a fiam ne legyen túl fáradt, ne aludjon el a gyakorlatok közben. Ez sem tilos, de a tanulásnak nincs eredménye, mert nem jutunk el a gyakorlatsor végére.

A gyakorlatokat mindig csöndes, nyugodt környezet megteremtése után végeztük, végezzük. Nem voltak zavaró fények, és zajok. Volt arra példa, hogy a többi fiú is hozzánk jött, és próbáltak lazítani a gyakorlatokkal.
Viszont volt olyan, mikor a családtagokat megkértük, hogy ők szintén próbáljanak elcsöndesedni, bennünket ne zavarjanak kéréseikkel, kérdéseikkel.
Erre azután került sor, mikor apuka a fürdőszobai teendők végzésekor, kicsit hangosan énekelte, sőt lallalázta a „Nu pagagyi”, No, megállj csak című szovjet klasszikus rajzfilm zenéjét.
A macskával szintén volt némi problémám. Neki hiába beszél az ember…
Meleg volt, nyitott ajtónál mindig jött hozzánk. Nem értette, mit csinálunk? Mondjuk eddigi életében azt sem értette, hogy Szilveszter éjfélkor miért állt mindenki karót nyelve a Himnusz alatt?

A gyakorlatokat heti, kétheti rendszerességgel bővítette a doktornő. Tehát ezek hossza egyre bővült. A végén már majd félórás gyakorlásig jutottunk, mert minden elemet többször ismételve léptünk tovább a következőre. Mikor minden elemet megismertünk, egy két hónapos gyakorlási periódus következett, de erről majd, a későbbiekben bővebben írok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése